16. fejezet

   Mark jelz�sei fel�m vegyesek voltak. Hol k�zeledett fel�m, apr� gesztusai, �rint�se nyom�n b�r�m bizseregni kezdett, hol m�teres t�vols�gokat �sott kett�nk k�z�. Jogosan telt be az a bizonyos poh�r.
 - Mark ezt �gy nem csin�lhatjuk tov�bb - el�llom az �tj�t a szob�ja fel�, ahov� val�sz�n�leg megint el akart b�jni el�lem.
 - Nem �rtem, mire gondolsz - biztos, hogy lilult a fejem a d�ht�l.
 - A cs�kra, az �sszesre, meg arra, hogy ker�lsz, mint valami lepr�st! - el�g hangosan akadhattam ki, mert kez�t a sz�mra tapasztotta �s valahogy ber�ntott a szob�j�ba, aminek kor�bban ajtaj�t teljes testtel eltorlaszoltam. - Sz�val?
 - Te is tudod, hogy oka van annak, mi�rt lehetetlen, ami k�zt�nk t�rt�nik. Nem keveredhetek bele - idegesen s�t�tbarna haj�ba t�rt -, nem csin�lhatom ezt. Az �n helyzetemben…
 - A ti�dben egy nagy t�r�t! Ha annyira �rdekel, mit gondolnak m�sok m�r r�g kidobt�l volna, de nem tetted, teh�t l�zadhatsz amennyit csak akarsz, az sem fog v�ltoztatni a dolgokon. - Elegem van abb�l a szenved�sb�l, amit csin�lunk. Hol igen, hol nem, k�ptelens�g k�vetni �s elegem is volt m�r bel�le.
 - Mi�rt dobn�lak ki? J�l megvagy itt �s egy�bk�nt is, hova menn�l? - azt hittem pofon v�gom. Kezeim �k�lbe szorultak testem mellett, megakad�lyozt�k, hogy fizikailag b�ntsam. Az m�g mindig sokkal enyh�bb lett volna, mint az a lelki f�jdalom, amivel engem k�nzott m�r ki tudja, mi�ta. Mindig, az els� perct�l.
 - Tudod mit? Igazad van, j�l megvagyok itt, a t�bbiek kedvelnek, de ez nekem nem el�g. Ink�bb visszamegyek a sz�leimhez mintsem �lland�an �gy kelljen j�rk�lnom a h�zban, mint valami tolvaj, aki ellopja m�sok �let�t. Igen, ez lesz a legjobb. - El akartam menni mellette, ki a szob�b�l, a h�zb�l, s�t az eg�sz vil�gb�l, ha az kell, hogy jobban �rezzem magam.
 - �llj meg - hangja olyan lemond�an csengett, ism�t sz�vesen mostam volna be neki. Mint akinek �pp a kedvenc j�t�k aut�j�r�l kell lemondani a szeg�ny gyerek jav�ra.
 - Hagyj engem b�k�n. V�geztem veled, a boszork�ny dum�val, mindennel.
 - �s, ha �n szeretn�m, hogy maradj? - megtorpantam. Kezem m�r a kilincsen j�rt.
 - Bizony�tsd be! - hangom kem�nyen csengett.
 - Hogyan? - Szembefordultam vele, sz�tt�rt karral jeleztem, “oldd meg”.
Mark nem mozdult. Szeme ide-oda cik�zott, alighanem a v�ll�n �l� k�t tan�csad�j�val t�rsalgott a k�vetkez� l�p�sr�l. Kezdtem feladni, �m ekkor egyetlen l�p�ssel �tszelte a kett�nk k�zti t�vols�got �s az ajt�hoz pr�selt.
 - Ez�rt pokolra fogok jutni - ny�gte, ajkai az eny�met s�rolt�k. Test�vel teljesen az ajt�nak nyomott, de nem tiltakoztam. ESzembe sem jutott, mikor ez mindaz, amire legal�bb ezer �ve v�gyom. K�t keze v�gigcs�szik mellettem az ajt�n, meg�llapodik a cs�p�m�n. El�gedett s�haj t�r fel bel�lem.
 - Sz�vesen veled tartok - s�gom vissza, s ezzel v�gk�pp elpattan n�la a c�rna.
Vad �hs�ggel cs�kolt meg, a kor�bbiak mind elt�rp�ltek emellett. Birtokba vette a sz�m, ajkaim sz�tny�ltak, s nyelve felfedez� �tra indult.
Ell�p�nk az ajt�t�l, de nem enged el, a mellkas�hoz von �s nem ellenkezem. Feladom az �lland� k�zdelmet, k�zels�ge oly annyira j�l esik, nem akarom t�bb� megfosztani magam t�le. Mark olyan, mint egy drog �s �n eszeveszett m�d v�gyom r�. �lel� karj�ra, ujjaira, amelyekkel v�gigsim�t a gerincem ment�n fel a nyakamhoz �s �pp csak annyira veti be hat�rozotts�g�t, hogy egyenesen feln�zzek r�.
Ez a vesztem. Elveszni a gy�ny�r�, m�lybarna szemp�rban. Elfelejtem, ki vagyok, honnan j�ttem, mire lenn�k k�pes egyetlen csettint�ssel. Akarom �t, �szveszt�en akarom, er�sebben, mint b�rmit valaha az �letem sor�n.
 - Ha azt szeretn�d, �lljak le, csak egy szavadba ker�l – hangja suttog�sk�nt �r el hozz�m. M�skor annyival k�nnyebb lemondani r�la, elismerni, nem vagyok el�g j�, azt�n �gy n�z r�m �s �rzem a v�gem.
K�zelebb l�pek, egyik kezem a mellkas�n pihen, �rzem a p�l�ja v�kony anyaga alatt szab�lytalanul ver� sz�v�t. Igen, �t akarom. Az els� perct�l mi�ta csak megl�ttam a veranda l�pcs�j�n, amire gondolni tudok, ajkainak �ze, test�nek forr�s�ga, a cs�kjai nyom�n �rzett perszel� foltok. Ennek �gy kell lennie.
L�bujjhegyre �llok, biztos t�maszt�kot nyerek a sz�ve felett tartott tenyeremmel. Lejjebb hajtja a fej�t, sz�ja elny�lik. Szinte l�tom a k�ny�rg�st a szem�ben. Nem tehetem meg, hogy visszat�ncolok.
Cs�kunk finom, puhatol�z� �s �szinte. Keze v�ndor�tra indul derekamt�l felfel�, m�gnem arcomon �llapodik meg, el sem engedi t�bb�, mindv�gig ott nyugtatja, m�g cs�kunkban �sszeforrunk.
�tbillen�nk valami eg�szen m�sba, egy sokkal bens�s�gesebb talajra, ahol egym�st fedezz�k fel, minden egyes porcik�j�t a m�siknak. Halk s�haj t�r utat bel�le, mikor megragadom az fels�j�t, test�nk �sszesimul, k�t karommal �t�lelem a nyak�t. Magass�gos �g, a testem l�ngol, a t�z t�ls�gosan lobog, f�lek, meggyulladok, de nem �rdekel.
A p�l�m alj�n�l v�r, hezit�l. Megk�nny�tem a dolg�t, megfogom kezei mellett, s mind�ssze ennyi id�re szakadok el ajk�t�l, m�g �th�zva a fejem felett a padl�ra dobom magunk mellett. B�r�m megcsapja a h�s leveg�, libab�r fut v�gig rajtam, mik�zben bel�l az elektromoss�g cik�zik l�bujjaim hegy�t�l fejem b�bj�ig.
Ism�t elkapom az fels�j�t, ez�ttal �n veszem �t c�lba, �m megel�z, egyszer�en �th�zza a fej�n. Hallok n�h�ny reccsen�st, de mit sz�m�t? Az izmok l�tv�nya v�gk�pp elfeledteti velem az ellen�ll�st, az �v� akarok lenni, elveszni a rengeteg �rzelemben, amelyeket nekem tartogat.
Gyeng�den mag�hoz �lel, tesz n�h�ny l�p�st h�trafel�, mindek�zben sz�ja a nyakamon kalandozik, finoman megsz�vja a b�rt, apr� cs�kokat lehel r�, onnan tov�bb halad egyenesen a v�llam fel�. Mire feleszm�lek, m�r �n vagyok az, aki a sz�pen megvetett �gynak h�ttal �ll, hagyom, hogy eld�nts�n, hajam elter�l k�r�l�ttem a sz�rk�s takar�n.
Halkan felvihogok, mikor a kulcscsontomhoz �r, az az egyik �rz�keny pontom, nyelv�nek j�t�ka felk�sz�letlen�l �r, �nk�ntelen�l reag�lok �gy, ahogy. R�m villant egy t�zben �g� szem� sz�les, pimasz vigyort, majd folytatja �tj�t. Felemel mag�hoz, mell�m t�rdelve, nyakamat h�tul megt�masztja egyik kez�vel, m�g a m�sik melltart�m kapcs��rt ny�l. Egyetlen mozdulattal csatolja ki, az anyag enged, Mark leh�zza a karomon, a t�bbi ruhadarab mell� ejti.
 - T�l sok rajtad a ruha – mondom k�t kapkod� l�legzetv�tel k�zt, hangom alig t�bb puszta elhalkult remeg�sn�l.
 - K�s�bb – v�gja r�. Ism�t f�l�m hajol, cs�kjai nyakam �v�t�l k�ld�k�m ir�ny�ba haladnak. Egy r�szem pontosan tudja, mi t�rt�nik, tiltakozni szeretne, m�g a kis�rd�g �l a v�llamon �s azt mondja, eszembe se jusson tenni ellene b�rmit. Mert pontosan ezt akartam, ez�rt harcoltam. �tt�rtem a g�tat kett�nk k�zt, mi�rt �pp most kellene le�ll�tanom, hogy kiszakadjunk ebb�l az �lomvil�gb�l?
Hirtelen megsz�nik r�m nehezedni, a hideg leveg� �rz�se meztelen testemen idegen, csak pislogni tudok. Legrosszabb eshet�s�get veszem sz�m�t�sba, r�j�tt, mire k�sz�l�nk �s meg fogja akad�lyozni. Meglepetten n�zem azonban, ahogy megker�li az �gyat �s az �jjeliszekr�ny fi�kj�hoz megy. El�vesz bel�le valamit, elrejti tenyer�ben, s mialatt �jra fel�m tart l�tom az �v�vel babr�lni. Kioldja. M�sodpercek alatt r�gja le mag�r�l a nadr�got, mire hozz�m �r, m�r alig maradt valami, ami k�z�nk �llhat.
 - Gy�ny�r� vagy - zavartan �ssz�bb h�z�dom, eltakarom a testem intim r�szeit, erre � csak nevet. Neh�z eld�nteni, mit takarjak el, sz�ks�gem lenne egy k�zre az arcom el� is, ehelyett �ssze kell szor�tanom a szemem, mintha az �rne b�rmit is.
�jabb suhog�s, azt�n az �gy bes�pped mellettem. Mark elh�zza a kezem az �tb�l, hogy �jra f�l�m kerekedhessen. R�snyire nyitom ki az egyik szemem, egy mosolyg� arc fogad. Viszonzom a mosoly�t, felemelem a fejem egy cs�k erej�ig. Felemelkedik, sark�ra �l, k�v�ncsian figyelem, mit m�vel, azt�n gyorsan el is kapom r�la a tekintetem, ak�rha valami illetlen dolgot tenn�k. Egy zacsk� szakad, kis sz�net, v�g�l az �gy ism�t bes�pped k�t oldalamon. Elhelyezkedik felettem, felh�zott l�baim azonnal r� kulcsol�dnak.
Lassan nyitom ki a szemem, a k�d�n �t is j�l l�tom a mosolyt az arc�n, a lobog� t�zet a szem�ben. Megnyalja az ajk�t, �s �n ugyanezt szeretn�m. K�zelebb hajol, hevesen megcs�kol. Hagyom nyelv�t benyomulni a sz�mba, engedem, tegyen, amit akar, mert �n menthetetlen�l elvesztem mindabban, amit csin�l, tehet b�rmit velem, k�szen �llok r�, hogy minden porcik�m neki adjam.
Mialatt cs�kol, meg�rzem kem�nyed� f�rfiass�g�t combjaim k�zt el�re t�rni. Lassan hatol bel�m, nem akar durva lenni, pedig �rad bel�le a f�rfias �szt�n. Megmozd�tom a cs�p�m, erre felmordul. K�sz vagyok teljesen magamba fogadni, s � k�szs�gesen tesz ennek eleget. Mozg�sa lass�, ki�lvezi a pillanatokat. Hallom l�legzetv�tel�n, milyen neh�z visszafognia mag�t, felny�g, n�ha egy-egy leveg�v�teln�l megszakad a folyamat.
 - Akarom, k�rlek – lehelem. Feljebb emelkedem, sz�j�t keresem, mire azonnal reag�l. Sz�ja sz�mra tapad. Beleharapok az als� ajk�ba. Felh�rd�l, teste hevesebb temp�ra v�lt, ami bel�lem is hangokat csal el�. Megfesz�tem a cs�p�m, megemelem, min�l jobban befogadhassam �t.
A nyakamhoz hajol, tal�n hevesebben is mint kellene beleharap, sz�vja, cs�kolja, darabokra akar hullajtani, s �n hagyom. Mindent hagyok. A gyorsabb temp�t, a nyakamra sz�rt cs�kjait, a harap�sokat, b�rmit, ami�rt t�bbet kaphatok bel�le.
�, Istenem!
K�zel j�rok a robban�shoz. � hasonl�k�pp �rezhet, egyre hevesebbek mozdulatai. �vben mellkas�nak fesz�lve, utols� l�legzetv�telemmel ki�ltom a nev�t. A hull�mok �sszecsapnak fejem felett, megremegek, percekig megmozdulni sem tudok. Elzsibbadnak a v�gtagjaim, egyfajta k�bulatot �rzek, j�les�en lebegek a semmiben. K�rmeim v�ll�ba v�jtak, val�sz�n�leg m�snap a nyomait felfedezi majd mag�n.
M�g l�k n�h�nyat, de egy hangos ny�g�s �t is elrep�ti.
Perceknek t�nik, am�g jobban r�m nehezedve �sszeszedi mag�t annyira, hogy leg�rd�lj�n r�lam. Hallom, amint sz�szm�t�l, �m lehunyt szemh�jam m�g�l a vil�g megsz�nt l�tezni.
�rzem a matrac s�pped�s�nek v�ltoz�s�t. N�h�ny m�sodperc az eg�sz, miut�n visszafekszik, karj�t fejem al� helyezi �s �n k�szs�ggel b�jok k�zelebb hozz�. Csendben hallgatjuk az apr� zajokat, rendezz�k elsz�llt l�gz�s�nk a norm�lis ir�ny�ba. Nem sz�lunk semmit, ehhez most nem kellenek szavak. Mindketten akartuk, mindketten elvett�nk a m�sikb�l egy-egy darabot. Val�ban erre v�gytam. Az els� perct�l. Harcolt ellene a v�gyak viszont j�val er�sebbek az emberi j�zan �szn�l. Mark elsz�d�tett, bebizony�totta, l�tezik a lehetetlen, kaphatok egy es�lyt a norm�lisabb �letre. S ki m�s lenne alkalmasabb mindezt megadni nekem, ha nem �pp �?