Tudom, pontosan tudom, hogy � t�bbet �rez ir�ntam, mint amit �n adni tudn�k. M�snak l�t, n�nek, valakinek, aki ir�nt �rz�seket t�pl�lhat, �s h�lye lenn�k, ha nem ismern�m el, ez megr�m�t.
Mert � a bar�tom, nem? Valaki, aki mindig mellettem �ll, aki seg�t, ha baj van, az �lland� t�maszom.
Azon gondolkodom, tal�n Keyaan szavai t�bbf�lek�pp �rthet�ek �s pontosan az az egyik, amin �ppen agyalok. Erik vajon mit �rez ir�ntam? Bolond lenn�k bar�ts�got l�tni abban, ami messze t�lmegy enn�l. Sz�momra � bar�t, a b�tyj, a v�delmez� egyetlen szem�lyben. Na, de mi van ha t�bb enn�l? Nekem t�bb lenne? Vagy csak szeretn�m, ha az lenne?
A falk�mban Matthew volt az, aki hasonl� szinten �llt vele, de � el�rult. K�sz lettem volna, ak�r az �letem is egy�tt le�lni vele, mint t�rs, mint bar�t, mint testv�r… m�r nem sz�m�t. Cserben hagyott. Mindenki elfordult t�lem. Elk�nyvelt annak, ami nem vagyok, csup�n a l�tszat adja.
Szerettem volna, ha Victor m�g� l�t mindennek, erre t�lozva ugyan, de el�rult. „A falka mindenek felett.” Mi van, ha v�gig ez hajtotta? Mi van, ha az eg�sz j�t�k volt r�sz�r�l, hogy a csatlakoz�sra b�ztasson? K�telkedem benne, mik�zben azt szeretn�m elhinni, sosem �rtana nekem. Nem �gy tenn� azt, amit, mert � t�bb enn�l. T�bbet jelentek neki. Vagy m�gsem.
Erik ellenben biztosan tudom, magam�rt kedvel. Lehet, t�bb vagyok sz�m�ra, mint bar�t, de ezt a gondolatot le akarom nyelni, elrejteni, mert ha hangosan kimondan�m, visszavonhatatlan lenne, aminek k�vetkezm�nye van. Erik olyan, mint a m�sik felem. Ha engedn�k annak, ami �szt�nb�l hajt, k�nnyen elvesz�thetn�m, �s abba belehaln�k. Nem vesz�thetem el, �t ne!
De ki tudja, �gy meddig tarthatom meg. Meddig lehet csak az eny�m…