Van, aki tudja rólam, van, aki nem, de van egy elég kemény tériszonyom. 
A kép, amit mára választottam nem épp ezt sugallja, de a lány helyében én már vagy fel se megyek oda vagy kinyúltam volna. :D

Gondoltam, megosztok veletek 10 olyan dolgot, amit talán azok sem tudnak, akik kicsit is jobban ismernek. Aztán lehet, amúgy ezek nyílt titkok, de majd meglátjuk.

1. Mint említettem az imént, tériszonyos vagyok. Oké, van olyan látvány, ami ezt picit háttérbe tudja szorítani, ám az esetek zömében kerülük minden efféle rázós helyzetet.
2. Utálom a pillangókat. Elismerem, gyönyörűek tudnak lenne, viszont én képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, mi a kiindulási alakjuk, a hernyók, kukacok pedig hányingerkeltően rossz hatást váltanak ki nálam. Szóval pillangók, tartástok meg a 1,5 métert ha kérhetem.
3. 9 évesen írtam az első verem. Elég kis kezdetleges volt, de akkortájt indultam el az irodalom-kedvelők útján. 13-15 éves korom közt élte verselő énem a virágkorát, aztán ezt felváltotta a prózai vonal. 
4. Minden regényem, novellám, fanfictionöm álom ihlette. 1-2 éjszaka megálmodtam, ezt követően papírra vetettem, s elkezdtem belemerülni. Éppen az ilyenek miatt a történetek olykor elkezdtek ellaposodni, mégsem tudtam úgy szavakba önteni vagy egyszerűen elfelejtettem részleteket. 
5. Írtam a "nagy Ő"-mnek. Verset, novellát, és voltam olyan őrült, hogy némelyiket megosszam vele. Tudta jól, mit érzek, de a szerelmem viszonzatlan maradt. Kellett pár év mire túltettem magam rajta, elfogadtam, s hagytam emlékként tova tűnni. Így nyitottam ismét a szerelem felé megtalálva azt a személyt, aki valóban boldoggá tesz és akit teljes odaadással szeretek immár sok éve. Létezik az életben két "nagy Ő"? Szerintem igen. :)
6. Félek a bohócoktól. Gyerekkoromban ment a tv-ben a régi Az első és második része. Megnéztem. Gondoltam, a Rémálom az Elm utcában után ez piskóta lesz. Hetekig nem mertem egyedül még wc-re se menni annyira rettegtem a lefolyóktól, a csapoktól, mindentől. Ezen túltettem magam, a bohócok azonban azóta is frászt hoznak rám. 
7. Katona vagy rendőr szerettem volna lenni. Minden gyereknek van álom szakmája, meg változik az még vagy ötvenszer, mire kialakul a tényleges elképzelés. Nekem sosem alakult ki, leginkább csapongok az épp aktuális ötletem és a következő közt. Ami ellenben állandó maradt az ez a két szakma. Bármikor szívesen elvállalnám. Anno, mikor felvetettem továbbtanuláskor, kinevettek, hogy mit akarok én ilyen helyen? Duci voltam, visszahúzódó, problémás. Sok hasonló eset volt más dolgokban is, amikor kiölték belőlem a lelkesedést, de ezek a szakmák örökre belém égtek. Valószínűleg álomként maradnak jelen az életemben.
8. Szeretek énekelni. Az, hogy tudok is, más kérdés. Énekeltem kórusban, aztán a munkahelyeim miatt el kellett engednem. Énekből érettségiztem, ott rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, ami sokat segített nemlétező önbizalmam építgetésén. Tovább már nem mentem ezen az úton, holott sokat álmodoztam egy tv-s versenyen való indulásról, no meg alvás közben is jelen szokott lenni valamilyen formában. Itthon szoktam még énekelgetni, nagyrészt gyerekdalokat a lányoknak. Amíg nem panelban kaptunk, mást is, viszont itt a falnak is füle van. Még a tizediken is hallanák, ha én a harmadikon nekikezdenék mondjuk egy Dér Heni számnak. 
9. Minden kötelezőt elolvastam, amit az általános iskolában, aztán a középsikolában feladtak, még ha választani lehetett is, kivéve a Kőszívű ember fiait. Felnőtt fejjel nekifutottam még egyszer, akkor sem ment. Nem az én könyvem, sajnálom.
10. Kedvenc költőm József Attila és Radnóti Miklós. Előbbi a versei hangulata miatt fogott meg, utóbbi szintén valamint a nehéz sorsa és a halálának körülményei miatt. Auschwitz és az az időszak érdekel, szoktam róla olvasgatni, de szívfájdalom számomra, hogy egy ilyen tehetséges költőt vesztettünk el (a többi embert is sajnálom, de Radnóti más). 

Ilyen is rég volt, hogy egymást követő két nap is írtam a főoldalra. 
Na, de ennek csak örülünk, nem? :D

Szóval hozok nektek ismét egy zenét, amit annyira, de annyira szeretek! Mi más lenne, mint francia, musical és vámpírok összefűzve? Kis Drakula L'amour plus fort que la mort. 

Ilyen is rég volt, hogy egymást követő két nap is írtam a főoldalra. 
Na, de ennek csak örülünk, nem? :D

Szóval hozok nektek ismét egy zenét, amit annyira, de annyira szeretek! Mi más lenne, mint francia, musical és vámpírok összefűzve? Kis Drakula L'amour plus fort que la mort.