Sziasztok!

   A legutóbbi bejegyzésem után kaptam több pozitív visszajelzést is, aminek nagyon örülök! Komolyan, nem gondoltam volna, hogy másoknak is tetszeni fog, amivel foglalatoskodom és remélem, a továbbiakban is látogatókat csalogathatok majd ide ezekkel a kis apróságokkal. 
Elég megzuhanós időszak van a hátam mögött, egyelőre még szorosan a nyomomban, ám úgy érzem, lassan kezdünk távolodni egymástól. Az, hogy ez a várandósságom egy hullámvölgye volt-e, ami alap kissé depresszív természetemmel egyesülve alkotta a korábbiakat, nem tudom biztosan, viszont azt igen, hogy nagyon jó érzés újra írni. Szívesen fogom meg a könyveket, nyitom ki, olvasom, töprengek a tartalmukon, aztán nem érzem nyűgnek leülni a laptop elé (Albert is örül, szerintem. Albert a laptop. :D) és megírni a gondolataimat, akár röviden Moly.hu-ra, akár ide. Élvezem és bevallom, hiányzott is. 
Remélem, az írás terén is hasonló feltöltődést tapasztalok, amint összeszedem, hol hagytam abba az irományokat, meglátjuk, mire jutok velük.
   Még 2 hónapom van (meg egy pici), mielőtt felborul az amúgy is felborult életritmusom, jöhetnek majd a sokszor felébredős éjszakák, a piszkos pelenkák, a frissen lecserélt rucik lebüfizése és társai, mégis a legjobban magától attól parázom azt hiszem, mit kell majd tennem ebben az új helyzetben. Helyt kell állnom, mert egy pinduri élet lesz rám bízva, aki megbízik bennem, aki rám szeretne támaszkodni. Nem olvasok más anyukák által írt blogokat, nem bújom állandóan a netet, mert tudom, nekünk más lesz úgyis. Nincs két ugyanolyan eset, élet, és félek, olyasmiken is rágódnék, amikkel jelenleg nem foglalkozom. Szóval maradok a saját kis túlagyalós gondolatmenetemnél, aztán lesz, ami lesz. :D

   Addig meg írogatok, olvasok, blogolok, ha már egyedül töltöm a hétköznapokat, kihasználom a rengeteg időm.
Olvasásra visszatérve, mesélek nektek valamit. Szerintem megőrültem. Vagyis nem őrültem meg, csak az elmúlt 25 év kevés volt kiismerni saját magam, plusz a határaim. 
Kitaláltam ugyanis tavasszal, hogy csinálok Molyon egy kihívást, mivel akkor rengeteget olvastam, sima ügynek tűnt a teljesítés. Úgy gondoltam, idén 26 éves leszek, hát kihozok belőle valami kreatívat, legyen 26 db romantikus, 26 db fantasy és 6 korra, 2 szülinapra vonatkozó olvasással egybekötött plecsniszerző körút. Mi az nekem, aki addigra már túl volt ennyi könyvön?!
Aha, csak közbe jött egy nyári olvasási válság és behúztam a kéziféket. Ennek eredményeképp még 33 könyvet kellene elolvasnom november végéig, közel 9000 oldalt, amit kimatekozva lebontottam napi 491 oldalra. Sosem olvastam még éjjel-nappal megállás nélkül, most el fogom kezdeni úgy érzem. :D

S, hogy miket fogok olvasni? Hozok majd egy külön összegzőt ezekről is, kiemelem a kedvenceim, meg talán azokat is, amikkel annyira nem voltam kibékülve. Ha olvastátok az eddigi összegzéseket, láthatjátok, nagyjából mikre lehet majd számítani. 

Kívánjatok sok szerencsét! Drukk is jöhet, elő a pompomokkal! 

Sziasztok!

   Arra gondoltam, összegyűjthetném az egyik kedvenc kiadóm, miket tervez a közeljövőben és mik azok, amikre a többi olvasójuk a leggyakrabban kíváncsi velük kapcsolatban. Mivel engem érdekel a téma, több kötetükkel kapcsolatban is várakozó állásponton vagyok, így arra gondoltam, az a legegyszerűbb, ha nem csak magamnak gyűjtöm össze, hanem ti is olvashatjátok összegezve, mit válaszoltak a hozzájuk címzett kérdésekre. 
(Katt a "Teljes hír"-re és olvashatjátok is! ;-) )

Sziasztok!

   Úgy néz ki, nekem valahogy ez a "havonta 1" bejegyzés jött be, pedig nem ez volt a tervem alapból, amikor a blogot nekiálltam költöztetni. Na, de most úgy néz ki, több üres napom lesz, párom ugyanis munka miatt hétköznap távol lesz, ha pedig egyedül maradok, akkor előbb veszem rá magam olyasmire, amivel amúgy nem biztos, hogy foglalkoznék. Például az írással.
A napokban jöttem rá, tulajdonképpen az ihletem megvan, ötleteim is akadnak, pusztán egyfajta lustaság, ami távol tart tőle. Szerencsére az olvasással jobban állok, már csak 1,5 könyv választ el az idei 100-tól, tehát, ha minden jól megy a 2018-as évet 120-150 könyv között is simán zárhatom (150-nél plusz plecsni jár Molyon, ez se rossz motiváció). ^^
   Ezen kívül, dolgozni ugye eddig nem dolgozhattam, most meg már nem tudok, hiszen 70 nap múlva papírforma szerint is bővül kis családunk. Igen, ezt az infót még így blogos formában nem osztottam meg, pedig egy nagyon nagy fordulópontjához értem az életemnek, ha akarom, ha nem, innentől muszáj leszek felnőni, vagy legalábbis közelebb kerülni ehhez az állapothoz. Ha más nem, a kislányunk miatt muszáj leszek. :D 
Kicsit nehézkesen, de rengeteg családi segítséggel lassan megvan minden, ami kellhet az új jövevénynek, a lakás méretét is maximálisan kihasználjuk, egyszobás lévén, ha minden meg lesz, nem hiszem, hogy nagy party-kat tarthatunk majd (na, nem mintha eddig azt tettük volna). 
Rupert nyuszink is végre megtalálja úgy néz ki a végső, boldogságos helyét, egy szimpatikus hölgyemény jelentkezett a nemes feladatra, miszerint befogadja és örömben nevelgeti tovább. Nem mondom, hogy könnyű megválni a nyuszitól, mégiscsak velünk volt az elmúlt hosszú hónapokban, ám azt beláttuk, mindenkinek jobb lesz így. A tengerimalac hölgyek velünk maradnak, nekik kisebb hely kell és kevesebb odafigyeléssel is szép, hosszú, hisztiben gazdag életük lehet még. Pláne, amikor itt lesz Mili és egymást túlharsogva kiáltoznak majd ennivalóért (akár hajnali háromkor is). :D

Szóval magánéleti fronton rengeteg és még több változás állt be az év végére, ha valaki ezt meséli nekem egy éve, valószínűleg kinevetem. Hogy én? Anyuka? Elköltözés? Gyorsesküvő? Mindenki megbolondult?! 
Aztán mégis ez lett. Még én se értem magam utol teljesen a felpörgött események közepette azt kell mondjam. Azért rajta vagyok! :D

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, kicsit személyesebb hangvételű, de a blog lényege, néha ilyesmi is kell bele, nem? Azért, hogy a honlapról is essen szó: Új design, ami tudom téli, de annyira hiányzik anyukámnál hagyott Novám, hogy muszáj voltam valami husky-s dolgot teremteni. Reményeim szerint, jövő tavasszal már velünk lesz, ezerrel rajta vagyunk ezen a projekten is. Addig meg látogatom, amíg csak tudom. 

Ja, és Boldog Riogatóst Mindenkinek! Ti ünneplitek valamivel ezt az amerikai Halloween dolgot? Egy kis horrorfilmezés, sütisütés, ilyesmi? 

Sziasztok!

Nem mondom, hogy ég a kezem alatt a munka, mert eléggé le vagyok maradva az eredeti tervekhez képest, de ez már szerintem titeket meg sem lep, ugye? 
Kérhetnék sokadjára is bocsánatot, de nem fogok. Úgy néz ki, én ilyen szétszórt maradok, amilyen eddig is voltam, maximum az olvasási-írási szokásaim változnak, sajnos nem a jó irányba. Azért persze igyekszem összeszedni magam, ma is megírtam két hónapnyi elmaradt összegzést, tehát a júliusi és az augusztusi már olvasható a Könyvespolc elnevezésű menüpontban. Ha minden jól megy, a héten utolérem magam ott, aztán a hónapban végre helyre rázom az "Írásaim" részt is, ami elég nagy munka lesz, tekintve mennyi elkezdett és már valamennyire publikált irományom van, aminek szeretnék helyet szorítani az oldalon. A többi modulról nem is beszélve...

Tartsatok ki velem, bízom benne, valami igazán eredményes és érdekes dolgot hozok ki végül ebből az oldalból, pusztán idő kérdése (No, meg a lustaság legyőzésé, de erről pszt!). 

Kellemes októbert Mindenkinek! :)

Sziasztok!

   Ez az oldal első bejegyzése, de nem az utolsó, ezt megígérhetem. :) 
Igen, sokaknak ismerős lehet a tartalom, esetleg a cím is, ami annak köszönhető, hogy ez a sokadik költözködésem a bloggal, mert valahogy sehol sem találtam vele a helyem. Voltunk már a G-Portálon, aztán Wordpress-en és azt követte a Blogspot, ami talán a legjobb volt mind közül, mégis visszahúzott a szívem ide. A régi portál meg fog szűnni itt is, ott is, de előtte mindent összpontosítok ide, mert nem szeretném, ha bármi elveszne.
Talán az írásaim fognak a legnehezebben felkerülni, mert mindent át fogom nézni, hogy a lehető legkevesebb hibával és úgy kerüljenek fel, ahogy szerintem is a legelfogadhatóbb. Na, ez utóbbi lesz a legnehezebb, mert ritka kritikus típus vagyok, ha a saját írásaimról van szó. Legszívesebben fiókba rejteném mindent, de szerencsére vannak lelkes előolvasóim baráti és családi körben, akik nem hagyják, hogy teljesen lemondjak magamról ezen a téren (is). :D

Szóval a nagy tervek megvannak, a megvalósítás időbeni szabadságomban reményeim szerint mielőbb bekövetkezik, és ha utolérem magam, akkor jöhetnek az új tartalmak is. 

Ti is várjátok már? Van valami hihetetlenül jó érzés abban, amikor újra átcuccolva, friss lapokkal kezdem el az elejéről, hiába a munka mennyisége, a végeredmény mindenért kárpótol. :)

Szép ősz eleji napokat nektek!