Sziasztok!

   Még ismerkedés szintjén vagyok az új kütyümmel, aki Maci névre hallgat és egészen másként működik, mint, amihez eddig hozzászoktam. Az előző gépet újra telepítettük, most nem akar kigyulladi 5 perc alatt, cserébe belassul rettenetesen, szóval érett ez a csere úgy gondolom. Jelen kicsikém egy MacBook, amin semmi sem ott van, mint kellene. Mint malac a jégen, olyan vagyok jelenleg vele, de élvezem. Néha elkap a "hülye vagyok én ehhez", aztán valahogy csak megbékélek, vagy valami ilyesmi.

   Chat továbbra sem lesz, a retard népművészeti cserépedény elemében van mostanság megint, szóval egyelőre jobbnak látom, ha rejtve marad. Aki szeretne itt a bejegyzések közt kommentelve megtalál, ha más helyen nem sikerülne neki. Hajlamos vagyok elveszni, nem tagadom bűnösség. 

   Hogy hogyan is érzem magam? Fogalmam sincs. Tömören, ennyi. 
Igyekszem elfoglalni magam, csinálom a számpítógépes adatrögzítős sulit, dolgozom, és néha akadnak hasznos ötleteim, bár összességében inkább a "létezem" szinten mozgok. Dacára a maroknyi gyógyszernek, amivel a doki töm, a hullámzás nem akar megszűnni, ha jól sejtem, nem is fog, maximum kisebb lesz a táv, amit megtesz.
Néha, ha nem is érzem a boldogságnak nevezett valamit, egészen jól elvagyok, ezt követi a negatív hullám, meg a köztes megállók. Ebből állnak a napok. Keresem a kis pozitívumokat, igyekszem tervekkel készülni a jövőmmel kapcsolatban, célokat kitűzni, és mint legutóbb is, akkora, méretes pofáraesés lett a vége, ami nem kis tanulópénz volt, minden értelmében. 
Mindig negatívan állok mindenhez, gondoltam, adok egy esélyt az ellenkezőjének bebizonyíátására. Ennek eredményeképp bedőltem egy lehetőségnek és jöhet a "mert megint hiszékeny voltál" énem gúnyos megmondtam szövege. 
Visszafordítani nem tudom, megváltoztatni pláne nem, szóval így ennyit erről. 

Persze, hülye fejem nem nyugszik és szét akarja tervezni a 2023-as évem. Vicces... Kicsit tényleg olyan, mintha több személyiségem lenne. Az egyik naív, mindenkinek hinni akar és az orránál vezethető, a másik csendben vigyorogva vár, hogy aztán az orra alá dörgölhesse, amikor amaz a legjobban padlón van. A harmadik meg morogva ül és nézi a kettőst. Ebből állnék? Tényleg ennyi vagyok?