Sziasztok!

Megint azt kellett látnotok, elhanyagoltam a blogot és ezért 100%-ban vállalom a felelősséget. A számokat látni, ami ennek következménye azért fáj, jelentősen megzuhant, de nem baj, vissza fogjuk tornázni. Mint azt írtam korábban, a gp nem lesz itt hagyva, tehát, ha szeretnék ténylegesen megmaradni a neten már csak az kell, hogy összekapjam magam. Ennek örömére, fogalmazzunk így, van egy majdnem 100% kész több fejezetnyi előrehaladásom az Elveszve c. irományomhoz, most kötöm össze a jelenlegi szálakkal, hogy passzoljon és tölthessem is fel nektek. :)

Túl vagyunk egy hétvégén, amolyan kötelező családi ottlévősön, ami két és fél napból állt, egy kényelmetlen ággyal, meg úgy összességében kívül esett a komfortzónámon, amit nem különösebben kedvelek, szóval"túlélésre játszottam", de sikerült, ez a lényeg. Hazafelé tök jól haladtunk, kocsival jöttünk vonat helyett erre a cél előtt nem sokkal a kocsi azt mondta, "Innen sehova tovább!" és ott ültünk 3 órát, mire lett segítség. 2 kicsi gyerekkel sok minden volt, csak sétagalopp nem. Dél előtt hazaérhettünk volna, helyette uzsonnaidőre sikerült. A lányok teljesen kimerültek, akárcsak az idegrendszerem. Este szerintem szó szerint eljáultam, amint fejem a párnát érte. Még most is ásítozom, pedig ez vasárnap volt. :D

Megnyitottuk az új ékszerdoboz méretű üzletünket, már voltak is vásárlók, aminek nagyon örülök, mert így halad a bolt. Annyira reménykedem benne, tényleg igazuk lesz és kilábalunk a gödrös időszakból. Már, ha én még itt leszek akkorra, mert keresgélek. Meglátjuk. Szeretnék, azt hiszem.

Jelenleg itthon vagyok a legkisebbemmel, mert full láthatatlan, nyom mentes kötőhártyagyulladása van, amire még a gyógyszert se tudtam kiváltani, mert az ígérttel ellentétben fel sem írták. Szóval a héten a semmiért van itthon. Nem baj, legalább még azt a pici köhögést kikúráljuk, amit direkt azért pörgettünk kifelé ezerrel, hogy a héten fixen tudjon menni. Hát ez van. 

Mit hagytam még ki? Hm, azt hiszem, semmit.

Akkor mentem, pá!