Shannara Krónikái - a sorozat

1. Ilyen volt az első rész!

    Mielőtt belemennék a véleményezésbe, annyit szeretnék még elmondani, hogy egyáltalán semmi fogalmam nem volt arról, miről is szól az egész. Tudtam, hogy fantasy, meg inkább ifjúsági, de kb. ennyi információval rendelkeztem. Néha jobb is, ha felkészületlenül érnek a dolgok, nem? Nekem most bevált.

    Az elején többször volt olyan érzésem, nem értem, mi van, de ez az első rész második felére tök jól összeállt. Mármint, amennyire belecsaptunk a közepébe, annyira szépen elkezdte köré építeni a dolgokat. Mi volt 300 éve, stb... 

Szóval voltak kisebb bizonytalan pillantásaim a sorozatra az első úgy 10-15 percben, meg ugye ott egy szerelmi szálnak látszó, "Miss Tökéletes", meg az ő "Mr. Tökéletes" párja, vagy legalábbis nekem ez jött le, de hála az égnek, nem kapott nagyobb szerepet a dolog, így lenyugodott hitetlenkedő énem, aki már kezdte kérdőre vonni a megálmodót ezért a nagyon tré húzásért. Tovább léptünk a dolgon. Meg egy másikon is, meg jöttek új szereplők, akiket érintőlegesen megismertünk, majd az ő szálukat is elindítottuk. Ahogyan az egy jó bevezető részhez kell, ugye.

Az egészet egybe véve azt kell mondanom, a képi világ gyönyörű, az egész hangulata árasztja magából a varázslatot, a zenével együtt elbűvöli a nézőt, néha talán túlságosan is, ami nem rossz, csak voltak pillanatnyi fáziskéséseim miatta például. :)

Szereplők tekintetében, illetve magában a cselekmény részben is van bőven nézelődni való, tekintsük csak meg Lorin cuki kis hegyes fülecskéit, vagy azt az igen kirobbanó hatású jelenetet, amit a druida álomból felébredt (igen tetszetős külsejű) férfiú produkál a krónikás könyv keresésekor. S itt most csak random kettőt emeletem ki a sokból, mert bővelkedik a sorozat szemrevaló szereplőkben mindkét nézői oldal számára, meg hát a látványos effekteket sem szabad elfelejtenünk.

    Azt kell mondanom, az elején szkeptikus voltam, néhány dolog miatt, most sem érzem magam 100%-ban meggyőzve és az első rész befejezése miatt iszonyú morci vagyok, ám talán pontosan emiatt érzem a késztetést a mielőbbi folytatásra. Vannak gyengeségei, vannak erősségei, azt azonban kétségtelenül el kell ismernünk, nem lehet egyszerűen az első résznél leállni. Legutóbb az iZombie c. sorozatnál mondtam azt páromnak, hogy adjunk neki 3 résznyi esélyt, ha annyi idő alatt nem tud meggyőzni, hogy tovább kell néznem, akkor egyelőre talonba helyezzük. A Shannara erős nyitót produkált, megnézzük, mit tartogat a következő két rész számomra, de megérzéseim szerint, nem fogom annyiban hagyni a dolgot. Valami van benne, valami, ami miatt esélyek esélyét is meg fogja érdemelni, előre érzem. :)

 

2. Az első évad összegzése

    Figyelem! Előre szeretnék szólni, hogy ez a rész tartalmazhat spoiler gyanús dolgokat, igyekszem mellőzni őket, de nem lehet csak úgy ilyenek nélkül valamiről véleményt formálni. Minden esetben, amikor úgy érzem, nem egészen "szűzszemnek" valót írnék, jelezni fogom, ígérem.

    Aki nem látta az első részt, vagy nem olvasta a könyvet az most ezt a bekezdést ugorja át! Én szóltam!

Nos, az előzményekben a 7 kiválasztott került előtérbe a "nagy összecsapás" első lépéseként. Mivel a hercegnő megszökött a fura gondolatai elől, ő később került igazán nagy veszélybe, de a lényeg, hogy a szerelmi szál, ami kibontakozni látszott, igen gyorsan el lett nyisszantva, viszont kicsit olyan érzésem van/volt, hogy ez nem lesz sokáig így, hamar új szálak képződnek. Eléggé kiszámítható irányokat mutat a sorozat ezen a téren, illetve még sok másikon is, de ezt igyekszem nem észrevenni, hátha úgy fokozom az élmény hatását, vagy valami ilyesmi.

    Veszély vége! Szóval nekem nagyon tetszett, hogy a druidánk múltjába is bepillanthattunk, meg maga az egész személy, az ami, vagy aki, nevezzük bárhogy, számomra nagyon szimpatikus. Jó a színész, tetszik a karakter és az egész ötlet, amiből ő született. Kedvenccé avattam szinte az első perctől, amikor leesik a szerintem tutira nem kényelmes ágyikójáról.

Aki még érdekes karakter, ne kövezzetek meg, de a főgonosz. Egyre többször látjuk, tűnik fel, ahogy haladunk előre és ő erősödik. Külsőre kapásból a Gyűrűk Ura "illatozóan kreatív" figurái jutottak eszembe róla, meg az, mennyire fájdalmas lenne a valóságban annyi orrkarikát beledöfködni az orrnyergünkbe, de ha nem ezeken az apróságokon akadunk fent, hanem megnézzük magát a személyiséget, szerintem érdekes. Adja a tipikus gonosz formát, ez tény. Mégis, full hiteles, le a kalappal a Dagda Mort játszó Jed Brophy előtt. A gesztusaiból, a legkisebb dolgokból is látszik, hogy jó döntés volt őt választani, mert nagyon jól visszaadja a karaktert.

Nem így Amberle, aki tökös csajnak látszik, vannak is ilyen megnyilvánulásai, de nekem olyan erőltetettnek tűnik néha. Ő a főszereplő, értem én, na, de attól még... Egyediséget várnék el tőle, valamit, amivel kibújik a megszokott klisékből. Bármi csekélységet, akármit, de ehelyett tucattá válik, egyre inkább, minél előrébb haladunk a történetben. Ugyanez igaz a többiekre is, noha Eretriában azért vannak még reményt keltő lehetőségek, ez szerintem mindenkinek leesik, aki kicsit is odafigyel a lányra. Az őt alakító színésznőt amúgy is kedvelem, A faun labirintusa és az Another Me c. filmekben találkoztam már vele, határozottan tehetségesnek és ügyes színésznőnek tartom. Ezen kívül kétségtelenül szép is, van benne valami plusz, a nézésében, az egész játékában, ami Poppy Drayton játékából hiányzik, szerintem.

No, de a sorozatról is írnék, a történéseket nem fogom elspoilerezni, de azért nagyvonalakban összefoglalnám a véleményem.

Az egész "harc" számomra olyan volt, mintha a Gyűrűk Urából vették volna. Maga az egész sok hasonlóságot mutat, és ugye már említettem, hogy a démoni sereg is ezt a trilógiát juttatta eszembe. Ez azért kicsit lelombozóval. Amberlének útra kell kelnie, hű társaival, meg mellékszereplőkkel, akikkel átkel bányán, havas tájon, stb... stb... Annyira elképesztően koppintós érzéseim támadtak a részek megtekintése közben! Mintha valami alacsonyabb költségvetésű Gyűrűk Ura fanvideót csaptak volna össze a sikeren felbuzdulva. Ez rontotta rendesen a bennem kialakult amúgy egészen pozitív képet.

Becsülettel végignéztem az első évadot, ám számomra ez a sorozat ennyit adott, nem vagyok kíváncsi a folytatásra, sem újabb romantikus mellékszálakra, sem a "Hogyan szabadítsuk ki..." kezdetű történetekre, amiket a "Le kell győzni, akit pajtinknak hittünk." dolgok követnek. Nem, számomra elvesztette az érdekességét, amikor annyira elcsépelt irányba kanyarodtunk, hogy szinte nevetni tudtam csak rajta.

 

    Mindent összevetve, érdekes alapokon nyugvó, különleges háttérvilággal rendelkező történetbe csöppenhetünk bele, de az ígéretes kezdet után valahogy ellaposodik, majd túlontúl sablonossá válik az egész, s habár felsejlenek még tetszetős részletek a 10 rész során, az én figyelmem lankadt, aztán valahogy örömömet leltem a felismerésben, miszerint, túl vagyok az évadon. Többet vártam, jobbat reméltem és olyan egyszer nézős unaloműzőnek se merem teljes szívvel ajánlani. Nem rossz fantasy, de nem is lett olyan jó. Megértem, amiért elkaszálták idővel a sorozatot.