Hihetetlen, hogy repül ez az év, épp csak elkezdtük és máris a tavasz közepén járunk. Ha pedig az április tovaszállt, itt az ideje egy szokásos olvasmány-összegzőnek, hogy miket is olvastam az elmúlt hónapban.

Lássuk:

14. Kathy Reichs - Fertőzöttek (Virals 1.)

   Az egyik szemem sír, a másik még mindig könnyes a nevetőgörcstől, ami félig-meddig kínomban elkapott. Amikor anno megvettem ezt a könyvet, a fülszöveg annyira elcsábított magának, hogy biztosra vettem a sikert. Újabb elhamarkodott döntés volt, azt hiszem.

   Ez a könyv egyszerűen kiakasztó! Lelkesedésem minden csíráját kiirtotta belőlem néhány oldal alatt, összegyűrte, megtaposta és a végén felégette azt. Ez egy olyasfajta zagyvaság, aminél már az első harmada után feladod a reményt, inkább csak túlélsz, hiszen nem akarsz félbehagyni egyetlen könyvet sem, ez ellenben rendesen próbára teszi a tűréshatárod. 

Az első harmadban semmi az ég világon nem történik, aztán a folytatásban felcsillant olvasói szemem, s jött a lezárás, ami porba döngölte az egészet és mutatott egy hatalmas fityiszt. Kiszámítható, kusza, összefüggéstelen, gyermeteg próbálkozás, ennyit tudnék róla dióhéjban mondani. A szereplők egyénisége 0, a főszereplő lány irritáló és az egész szituációs összesség hitetlen nevetést váltott ki belőlem… izgatottság helyett. 

   Moly.hu-n 2 csillagot kapott tőlem az ötből, de pusztán az alapötlet miatt, meg talán azért, mert a borító szép kék a betűtípus pedig illik hozzá, de ennyi. Ha megvalósítás tekintetében is tudott volna valamit mutatni az írónő, bármit, ami ennél csak jobb lehetne, akkor feljebb is tornázhatta volna magát. Ez volt az áprilisom legkiábrándítóbb olvasmánya.

13. Jessica Sorensen - The ​Secret of Ella and Micha – Ella és Micha titka (A titok 1.)

   Van az, amikor fogsz egy írót/írónőt, elolvasol tőle valamit, ami egészen tetszetősre sikeredett szerinted, majd elkezdesz egy másikat, ami állítólag még jobb is lett az előzőnél és dől az egész. Pontosan ugyanígy jártam Jessica Sorensennel.

   Tudtam jól, mire számíthatok Kaydenék után, no, de arra nem számítottam, hogy szinte pontosan ugyanazt kapom csak más nevekkel, meg egy csipetnyi módosítással.

Az egész történet egysíkú, fantáziátlan és unalmas. A szereplők szerethetetlenek, a cselekmény kiszámítható és az egészből azt az egy pozitív dolgot tudom kiemelni, hogy az írónő tehetséges, az íráshoz való érzéke megmutatkozik a sorokban, egyszerűen csak nem igazán tud újat alkotni, vagy nem akar. Lehetséges, hogy az elvárásoknak akar megfelelni és így megy biztosra, ha olyat alkot, ami tucatjával kelendőbb, mintsem belefogjon valami egyediséggel rendelkező történetbe. 

   A folytatás erősen kérdőjeles, maradjunk ennyiben.

12. J. R. Ward - Éjsötét szerető (Fekete Tőr Testvériség 1.)

   Annyian dicsérték agyba-főbe ezt a könyvet, hogy egyértelműen jobban utána akartam nézni, mi olyan hihetetlenül jó benne, s ez a terv egészen mostanáig váratott magára. Lehet, napolom még tovább is, ha nem jön szembe egy kihívás, ami miatt az első öt részt várólistára kellett tennem. Tulajdonképpen megvan benne minden, amit szeretek, ezért nem kellett sokat nógatni, hogy adjak neki egy esélyt.

   Az olvasás utáni még órákkal is azon töprengek, miért magasztalják égig ezt a sorozatot. Elismerem, egyedi vonásokkal rendelkezik, ám a sok negatívum, ami a fejemben kavarog miatta, elnyomja ezeket. Nem elég, hogy kiszámítható, a főszereplők irritálóak, már-már kiirtandó kategóriába sorolhatóak, még egy kis katyvaszt is hagyott a fejemben a különböző fajok, társaságok, meg mindenféle csoportosulások miatt. 

   Értetlenül állok a dolgok előtt. Oké, nem vagyunk egyformák, na, de ennyi ember nem tévedhet! A folytatásról még nem döntöttem. Két hónapom van az öt kötetre, adok pár napot a dolgoknak ennyi biztos.

11. Paullina Simons - A bronzlovas (A bronzlovas 1.)

   Kivételes eset, de egészen szimpatizálok a borítóval, igaz, a főszereplő leányzó az én képzeletemben valamennyire eltér az általuk odaillesztettől. A cím érdekes, fogalmam sem volt, mit takarhat, beszédes lehetne, de nem kaptunk utalást rá, míg konkrétan fel nem tűnt, mint egy mű címe, ami időről időre idézve lett a könyvben. Egyrészt ez érdekes ötlet, másrészt értelmet nyert és remekül beolvadt a történetbe.

   Közel 900 oldalas könyv, mikor megláttam csak pislogni tudtam rá a könyvtári polcon, ugyanis nem néztem utána pontosan mire is számítsak, amikor ráböktem megjelenésekor, hogy "Nekem ez kell!". Az első 300-400 oldal után büszkén veregettem hátba magam a remek találatért, komolyan azt hittem, kedvencet fogok avatni, be is jelöltem, mint polcomra megszerzendő könyvet. Sajnos túlságosan elhamarkodottan ítéltem.

Míg az eleje kifejezetten ütős, addig a folytatás átmegy nyálas lovestory-ba és pusztán a végén csillan fel a remény, amikor egy viszonylag pörgősebb lezárást kapunk. Illetve a bevezető lezárást, mivel ez egy sorozat. Nem igazán tudom, mit lehet még ezen tovább fűzni, remélem, nem csak szemszögváltás lesz a folytatásban, de igazából, egykötetésként is megállná a helyét, ami a kerettörténetet illeti. Oroszország, 2. világháború, szerelem, egyszerű család,... Van benne minden, ami érdekel, többek között anno ez is fogott meg benne, és az elején komolyan úgy gondoltam, nem lehet elrontani semmivel. Az írónő azonban rácáfolt, mert Tánya és Alexander szerelmi huzavonája kiverte nálam a biztosítékot több alkalommal is. Egészen jól viseltem a dolgot, míg a két testvér el nem indul Leningrádból, ám onnantól valahogy elveszett a lendület. A vége felé megint neki veselkedünk az emelkedőnek, ami eléggé nagy falatnak tűnik, többször visszacsúszunk valamennyit, és valahogy az utolsó mondatig sem sikerül kijutnunk a völgyből. 

   Ez volt a hónapom nagy csalódása, így kell magasról pofára esni, de nagyon durván. Nem mondom, hogy olvashatatlanul borzalmas, ám a ~900 oldalból 300 oldalnyit lecsíphettünk volna simán és még élvezetesebb is lett volna tőle.

10. Sandra Regnier - A sötét jóslat (Sárkányok gyermeke 2.)

   Az első résszel kalandos közös utunk volt, megszereztem, elcseréltem, elajándékoztam, eladtam, pont lejárt az olvasójegyem, szóval volt minden, ami kellett, meg olyan is, ami nem. Végül nem adtam fel, elolvastam, majd jött a folytatás is, hamarosan pedig elvileg a befejező kötet is megjelenik. Várom!

   A borítókkal továbbra sem vagyok 100%-ig kibékülve, ugyanis az eredeti német változat annyira gyönyörű, hogy komolyan kedvet kaptam az újbóli nyelvtanuláshoz miatta. Ezt ugyan egyelőre elnapoltam, az anyanyelvemen való elolvasását ellenben nem halogattam túl sokáig. 

A bevezetőhöz képest ez annyira nem volt nagy durranás, egy csomó klisés elemet beleszőtt az írónő, aminek fele elég lett volna, a többi helyett pedig további egyedi húzásoknak jobban örültem volna, mert megmutatta már, hogy tud ő olyat, ha akar.

Felicity karaktere felett nem tudok egyszerűen dűlőre jutni, ugyanis szeretném kedvelni, s mikor felcsillan a remény, gyorsan tesz ellene valamit. Ugyanez a helyzet Lee-vel, habár őt inkább nem, mint igen kedvelem, több esélye van Fay-nek ezen a téren. A mellékszereplőkkel ellenben jól kijövök, Richardot sajnálom picit, Ciaran személyiségével nem lenne semmi problémám, ha Felicity nem tudná őket annyira befolyásolni. Utóbbi egyébként kezd piszkosul zavaró lenni, remélem, a lezárásban megtanul kezdeni magával valamit, különben ki fogom kapni onnan és jó alaposan megrázom.

   Lehetett volna még egy kicsit több az elfek világából, meg a háttérből, de összességében nézve nem lett rossz folytatás. Vannak gyengeségei, amiket a harmadik rész reményeim szerint javítani fog, hogy méltó és frappáns lezárást kaphassunk.

9. Emma Garcia - Szerelem első kattintásra

   Nem volt konkrétan tervben az olvasása, egyszerűen csak a kezembe akadt, mikor egy hosszabb hangvételű könyv olvasása közben valami könnyedre vágytam. Régebben megvolt a könyv, aztán elcseréltem, de nem felejtettem el teljesen, ezért is mertem belevágni.

   Mit is mondhatnék róla? Pontosan az, aminek látszik, nem akar váratlan lenni, se körömrágóan izgalmassá válni, pusztán szeretné kikapcsolni az olvasót egy fárasztó nap után és egyszerűen valami olyasmit adni, amin nem kell töprengni, mégis élvezetes lehet. 

A főszereplő hölgyeményünk azt hiszi, fülig szerelmes, majd rájön, hogy, aki után eddig ácsingózott az lehet, mégsem a szőke herceg fehér lovon, hanem vannak neki hibái is. Nem köntörfalazok, kimondom: A pasi egy görény! 

Viv meg persze kitartana mellette, amiért először a saját hajam akartam tépni, aztán inkább az övét kaptam volna el. Ugye a nagy csavar ez a felismerés, meg a "nagy Ő" színre lépésre, aztán egy jó kis konfliktus, szerelmi sokszög és miegymás, majd a végén egy boldog befejezéssel lezárjuk a dolgot. 

   Ha a főhősnőnk nem húz fel a hülyeségeivel, tényleg lazulós olvasás lehetett volna, így egy kicsit feszültebben éltem túl drámai élethelyzetét, de azért nem volt rossz. Tényleg tökéletesen megfelel egyszeri, kikapcsolódós olvasmánynak.

8. Rick Riordan - Neptunus fia (Az Olimposz hősei 2.)

   Az első rész ígéretessége a folytatásban kissé alább hagyott, valamiért laposkásabbnak érződött számomra Neptunus fiának története. Na, de ez sem volt elég, hogy kedvem szegje, egy Rick Riordan rajongónak azért ennél jóval több kell!

   Ebben is vannak izgalmak, váratlan csavarok, ám itt valamiért másra helyeződött a hangsúly, elbillentünk egy olyan irányba, amit kevésbé szoktam meg az írótól. Szerencsére, épp csak billent, aztán jött a mentés, ami egyértelműen Riordan tehetségét mutatja az írás terén, a fantáziájának határtalanságáról nem is beszélve. Valahogy azonban mégsem ezt vártam tőle. Nem tudta úgy fenntartani az érdeklődésem, mint eddig, többször elkalandoztak gondolataim rövid időre, illetve könnyebben ment a könyv lerakása is, habár utóbbinál a felvétellel sem volt gond.

   Mindent összevetve, egy kisebb völgybe keveredtünk, ahonnan még simán ki lehet lábalni és szerintem ki is fogunk, mert el sem tudom képzelni, hogy ne kedveljem ezt a sorozatot is, akárcsak Percy különálló részeit, vagy épp a Kane krónikákat.

7. Jonathan Stroud - A sikító lépcső esete (Lockwood és Tsa. 1.)

   Tavaly is a várólistámon volt, kihívás hatására került elém, de valamiért azóta is csak halogattam az elolvasását, pedig igazán nem ezt érdemli.

   Mikor először elkezdtem utána nézni, azt hittem, valami nagyon gyermeteg ifjúsági irodalom lesz ez, egyszerűbb történettel, nyelvezettel, semmi túlkombináltság, de tévedtem. Igaz, nem egy felnőtt regény szint egyik tekintetben sem, viszont a "gyermeteg" kategóriából is kiesik. Igazi meglepetés regény ez nekem, mert egészen másra számítottam.

A szereplők ugyan egyszerű lények, semmi különlegesség nincs bennük, mármint jellemüket illetően, de minden más tekintetben a történet ötletesen izgalmas lett. Ugyan ízig-vérig ifjúsági, felnőtteknek is bátran ajánlom, mert határozottan ajánlható kikapcsolódásra, ha nem csak a megszokottra vágyik az ember. Nincsenek benne nagy csavarok, nem próbált az író többet beletenni, nagyobbakat álmodni, mint amennyire szüksége volt ahhoz, hogy valami érdekes és olvasmányos művet alkosson.

   Olyan emberkéknek ajánlom igazán, akik nem riadnak vissza egy kis gyermeki fantáziavilágtól, elrugaszkodnának a valóságtól pár órára és olyasmit keresnek, amivel még nem találkoztak azelőtt, de nem akarnak belebonyolódni a történések kusza sorába. Egy főszál, átlagos karakterek, szórakoztatóan szellemes cselekmény, ezt adja nekünk ez a sorozat bevezető.

6. John Flanagan - A lángoló híd (A vadonjáró tanítványa 2.)

   Nem meglepő, hogy a folytatásban is megtaláltam azokat a részeket, amik nagyon-nagyon tetszettek. Igaz, az első részt nem múlhatta felül, de továbbra is kedvelem ezt a sorozatot, örülök, amiért ráakadtam anno.

   Valószínűleg csak azért nem tudta túlszárnyalni a bevezetőt, mert az volt az első élményem Flanagan egyedi, káprázatosan lenyűgöző világával, de be kell valljam, egyre jobban érdekel e sorozat szereplői életének alakulása. Ami nagy pozitívum, hogy nem mélyülünk el lényegtelen mellékszálakban, nincsenek felesleges körök, hanem a lényegre koncentrálva pörgetjük az oldalakat, mígnem felocsúdva tapasztaljuk, végére értünk a kötetnek. 

   Ha így folytatja, újabb kedvenc sorozatot fogok avatni. Apró hiányérzetem pusztán a következő rész távolságában gyökeredzik, ugyanis megvenni még nem tudtam, a könyvtárban pedig kölcsönzés alatt van jelenleg.

5. Cathrine Fisher - Incarceron (Incarceron 1.)

   Ismét egy könyv, amit borító alapján kezdtem el jobban szemügyre venni, majd a címkék és a fülszöveg győzött meg véglegesen. Nem volt egyszerű ráakadnom, nagyon nagy mázlim volt, amikor eljutott hozzám, de minden rá szán percét megérte, azt kell mondanom.

   A borítója hihetetlenül szép! Élőben és képen is megragadja az ember tekintetét, holott semmi nagyobb giccs vagy figyelemfelkeltően élénkebb szín nincs rajta, egyszerűségében tökéletes választás. A beltartalom is ígéretesnek tűnt, az egyedi világelképzelést nagyon hitelesen tárta elénk az írónő, noha voltak kérdéseim bőven ezzel kapcsolatban, a végére majdnem mindent megválaszolta. Ami egy kicsit elbizonytalanított, az a kézzelfoghatatlansága, vagy nem is tudom, hogyan fejezzem ki pontosabban magam. Tudom, hogy nem lehet pontosan meghatározni, se leírni, hogyan valósítható meg az, amit Fisher kitalált, ellenben hiányoltam legalább egy kis utalást rá. Voltak elvétve nyomok a "miértekre", de azok nem a "hogyant" magyarázták meg, hanem tovább húzgálták előttünk a mézesmadzagot. 

   Ettől függetlenül élveztem az olvasását, kikapcsolt és sikeresen elmélyedhettem az egészben. Talán a szereplők az egyetlen igazi gyenge pontja a regénynek, viszont ezt még tudja korrigálni a folytatásban.

4. Rick Riordan - Athéné jele (Az Olimposz hősei 3.)

   Az első rész visz mindent ebből a sorozatból, legalábbis eddig nem találtam olyat, amelyik lepipálta volna. A második annyira nem jött át, a harmadik viszont határozottan javított a megítélésemen és ismét visszaadta minden reményem, hogy Rick Riordan nem tud rosszat alkotni, habár ez inkább tény, mint feltételezés. 

   Ebben a részben különösen az tetszik, hogy nem Percy vagy Jászon a főszereplő, hanem az eddig inkább mellékszereplőként tevékenykedők kapnak nagyobb hangsúlyt. Igazi csapatmunkát láthatunk, nincsenek kiemelkedő tehetségek, mindenki nyer és áll vesztésre, szúr el dolgokat, ment meg másokat. Annabeth az egyetlen, aki a végére fontosabb lehet a többieknél, hiszen rendkívül okos, taktikai érzéke is igen kifinomult, valamint hatalmas küzdőszellem szorult belé, amiről néha még Percy is példát vehetne. A kettejük kapcsolatának változásától bevallom, picit féltem, mert elronthatta volna az egészet, ám inkább aranyosnak tudom megítélni. Be kell látnunk, lassan felnőnek a fiataljaink, akiket még szinte gyerekként ismertünk meg, már erősen tinédzser korban vannak, ezért az érzéseik és a hozzáállásaik is változnak. Riordan erre is gondolva építi fel a történéseket, nagyszerűen játszik a különböző személyiségekkel, ezáltal néha egészen váratlan fordulatokat tud belecsempészni a történetbe. 

   Habár Percy sorozatát valahogy jobban szerettem, elismerem, ez is dobogós lehet, mert van benne fantázia, egyediség, újdonság. Komolyan kezdem egyre inkább megszeretni a római tábort is.

3. Sarah Andersen - Felnőni kiábrándító (Sarah's Scribbles-gyűjtemény 1.)

   Moly.hu-n láttam meg ezt a könyvet, a borító miatt furcsán néztem rá és nem tudtam hova tenni hirtelen, amikor jobban utána néztem. Igazából a sok-sok pozitív visszajelzés és egy véletlen az oka annak, hogy felcsaptam a könyvecskét és kb. 30 perc alatt  elolvastam, amit belül rejtegetett.

   Kellemes csalódást érzek, még így visszagondolva is rá, azt kell mondanom, régen mosolyogtam ilyen jót valamin, ami tulajdonképpen a mindennapjaim könyörtelen valósága. Számtalan ponton magamra ismertem, ez egyrészt azt jelenti, hogy kissé elfuserált életet élek, másrészt az átlagosok táborát erősítem, hiszen a kis jelenetek is azt mutatják, semmi rendkívüli nincs bennem. Mármint ezen a téren. Valahogy úgy ábrázolja a fiatal felnőttek világát, hogy az néhol igencsak lehangoló lehetne, ám az olvasó mégsem tud szomorkodni rajta. Elgondolkodtat, mégis mosolyognod kell rajta, ha nem épp nevetsz. Ez valószínűleg az ábrázolás miatt van. Egy komolyabb verzióval egészen más hatást érhetne el, hiába a frappáns szöveg.

   Érdekes könyv, nem hosszú, tele van képekkel és azt javaslom minden fiatal felnőttnek, olvassa el bátran, mert ez a mi világunk, itt van minden oldalon.

2. Gárdonyi Géza - Egri csillagok

   Általános iskolai kötelezőként sokan találkozhattunk vele és reményeim szerint, ez még az az olvasmány, amit többen el is olvastunk. A következő évben sorra kerülővel már nem volt akkora szerencsém, mint vele, de ha azt nézzük, hogy emiatt szerettem meg az olvasást, érthető, milyen magasra tettem a lécet a többieknek. 

   Egy-két éve már tervezgetem az újraolvasását, ez volt a hatodik alkalom, amikor nekifogtam, de továbbra sem tudom megunni. Egy kihívás miatt kellett időre olvasnom, ami legalább ösztönzött, hogy mielőbb vegyem kezembe. Pár nap alatt végeztem vele, az élmény ismét magával ragadott.

Szerintem egy ötödikes gyereknek talán még nem ezt kellene feladni kötelezőnek, viszont a létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen az elvártak között, szívből ajánlom mindenkinek, aki magyar szerzőtől, magyar történelemről szeretne olvasni, de nem tények száraz valóját, hanem kalandosan, izgalmas formában. Dobó ugyan az elején kevésbé, a végén inkább kerül elő, mégis a legtöbb embernek ő ugrik be először, hiszen Eger várának hírhedt védője volt. Bornemissza szintén ismert alak, Vicuska, Sárközi, s még sorolhatnám azon személyeket, akik nagyobb szerephez jutottak, ámde azt hiszem, nem lehetséges kiemelni egyetlen alakot a sok közül, mert egyrészt a végéig több szálon megyünk egyszerre, másrészt mindenkinek fontos szerepe van a maga nemében. Talán pont ez tetszik igazán benne azon kívül, hogy tele van izgalmakkal és fordulatokkal. Annyira megszoktam, hogy már az elején kirí a többi közül a főszereplő vagy a főbb szereplők, hogy itt szinte furcsálltam, amiért nem világít rá Gárdonyi egyből az egészre. Jó, Jumurdzsák lénye eléggé észrevehető, meg Bornemissza is, de mégsem kaptak villogó táblát a nyakukban, hogy csak rájuk figyeljünk.

   A könyv hossza elsőre ijesztő lehet, a szárazabb részek némiképp türelem próbálóan hathatnak egy tizenegy-két éves fiatal számára, de akkor is megéri kitartani, a vége ugyanis nagyon-nagyon ütős lett. Semmiképp sem érdemes kihagyni az élmények közül.

(Azt pedig halkan tenném hozzá: a film változat egészen jól sikerült, egy kellemes délutáni mozihoz remek választás.)

1. J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve (Harry Potter 1.)

   Abszolút kedvenc, egyértelmű volt, hogy itt fog végezni, hiszen gyerekkorom óta töretlen a sikere. Azonban az Egri csillagokkal szemben kicsit megingott a dobogó előtt, mert mindkettő szívem csücskében van első olvasásuk óta, ámde Bornemissza Gergelyék lovagiasan előre engedték az itt még egészen gyermeki Harry-t és barátait. 

   Emlékszem az első nagy hullám idejére, mindannyian mentünk a moziba, osztályostul, iskolástul, mert ezt egyszerűen látni kellett. Akkoriban annyira a könyvforma még nem ragadott meg, nem nagyon éreztem rá késztetést, hogy leüljek vele, aztán mégis előkerült, mikor nővérem megkapta ajándékba, viszont az első fejezetek után valamiért mégis letettem. Évekkel és filmekkel később ismét rászántam magam az olvasásra, ezúttal simán ment az első két rész, a harmadikig jutottam. Mindennek már sok-sok éve, a Harry Potter-lázam ellenben töretlen maradt.

Az írónő maga alkotta varázsvilága, az elképzelései és ahogyan ezeket papírra veti, egyszerűen zseniálisak. Nincs erre jobb szó, komolyan. Aki az elején netán kételkedik is, aztán a könyv második harmada garantáltan jobb belátásra bírja, majd a maradék harmadban tarol, mindent visz. 

Nem kell ahhoz látni a filmet, hogy megelevenedjen előttük a történet, Rowling leírásai annyira pontosak és kreatívak, hogy minden ott terem előttünk, ezáltal néha olyan hatást kelt, mintha nem is olvasnám, hanem hallgatnám. Egy mese, ami nem csak gyerekeknek szól. Vagy talán mi válunk mindig újra gyerekké, amikor Harry és barátai kalandjait olvassuk?

   A listát látva jöttem csak rá, hogy ebben a hónapban elmaradt az angol nyelvű olvasás, valamiért kicsit mindennel megcsúsztam pedig lennének még a várólistámon szép számmal könnyítettek, amikkel szerettem volna foglalkozni valamennyit. De nem búslakodom, itt az új hónap, lehet még angolul olvasgatni. :)