2018 utolsó őszi hónapjában felpörgettem a dolgokat és rengeteg könyvet vettem a kezembe, így most csak egy rövidke top 12-es listát hozok a szokásos mindent magában foglaló helyett, de felsorolnám azokat is, amik kimaradtak a kiemelésből. :)

Ezeket olvastam még:
- Jane Austen: Meggyőző érvek
- Anne Rice: Pandora, a vámpír
- J. Lynn: Vetkőzik a tanú
- Tara Sivec: Életek és édességek
- Jane Austen: Lady Susan
- Amy Ewing: A fekete kulcs
- Abbi Glines: A Végzetem
- Kass Morgan: Kiválasztottak
- Mia Sheridan: Leo
- Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve

12. Emma Knight: Az eskütevő (A Vámpírlegendák 1.)

kiadó: Juvenile Fiction
kiadás éve: 2015
címkék: fantasy, romatikus, vámpír
Moly

"Amikor édesapját áthelyezik, Rachel Wood kénytelen elszakadni a pennsylvaniai otthonától és a New York állambeli Westchester megye egyik gazdag kisvárosában kell folytatnia a tanulmányait egy új középiskolában, a tizedik osztályban. Teljesen a feje tetejére áll körülötte a világ, miközben azzal küszködik, hogy új barátnőkre tegyen szert, találjon magának egy barátot, elkerülje a vele gonoszkodó lányok társaságát és kitalálja, hogyan élheti túl ezt a számára ellenségesnek tűnő, új világot. Nem egyszerű eligazodnia ebben az új környezetben, ahol kortársai között magától értetődőnek tűnik az italozás és a drogozás, és ahol minden irányból társadalmi nyomással kénytelen szembesülni.
Úgy tűnik, minden rosszul alakul Rachel körül, amikor megérkezik hozzá a megváltás Rob, az amerikai futball játékos képében, akinek megtetszik a lány. Ám amikor bimbódzó románcuk virágba borulna, a fiú tettei összezavarják őt.
A mélyponthoz elérkezvén Rachel találkozik egy titokzatos fiúval, Benjivel, aki ugyanabba az iskolába jár, mint ő, és magányos farkasként tartja távol magát a többiektől. Elviszi őt a motorján egy vidámparkba, ahol együtt töltenek egy felejthetetlennek tűnő estét, amely egy szörnyű balesetbe torkollik, a lány pedig döbbenten nézi végig, ahogy Benji végül megmenti az életét.
Rachel tudja, hogy Benji más, mint a többiek, és biztos benne, hogy ő élete szerelme. Miközben kölcsönös vonzalmuk egyre jobban elmélyül, el kell döntenie, hogy hajlandó-e mindent feladni azért, hogy megtudja a fiú titkát…"

   Már maga az a tény, hogy Molyon 37%-ra van átlagolva elég sokat elmond a regényről, de én lázadó típus vagyok, adtam neki egy mazochista esélyt. Tényleg az volt, nagyon az!
   Őszintén gondolom, hogy ez az iromány erősen túl van értékelve, nem is értem, hogyan tudott 30% fölé kúszni és mi a csudát keres még mindig ott, ahogy az sem világos, miért jelent ez meg, miért van sorozatnak jelölve, de szerencsére 3 év alatt sem készült el a folytatás. Nem akarok gonosz lenni, az írónőnek ellenben erősen ajánlom, olvassa át újra az egészet és jelentős mennyiségű javítást hajtson végre rajta, mert nem menthetetlen a dolog, pusztán jelenlegi formájában emészthetetlen és taszító.
Egy darabig kerestem benne az elrejtett értelmet, az a tény, hogy se eleje, se végre már csak hab volt a tortán, ezekhez társult a katasztrofális párbeszédek, a fantázia hiánya, az egyediség messze elkerülése. 
Még egy klisérohamos gimis "lávsztorihoz" képest is túl laposra sikeredett, a főszereplő lány rajongása, mint újkislány a híres focista iránt émelyítően gyermeteg. Ezután a srác természetesen ejti, de a csaj nem esik kétségbe, simán leáll egy idegennel, elhiszi minden szavát és az elrablási rátára fittyet hányva két perc után elhúz vele az ismeretlenbe. Azonnali örök szerelem, szép háromszögbe formálva, nehogy az kimaradjon, akárcsak a vámpíros vonal, ami egyszerűen vérlázító. Miért kell tovább rontani a helyzeten?! Miért kell szerencsétlen vérszívókat belekeverni ebbe a... ebbe a... valamibe (finoman fogalmazva)?
   Kínomban röhögtem az egészen, gyorsan megpróbálom elfelejteni az egészet, mint valami rossz álmot.

11. Borsa Brown: Az Arab (Az Arab 1.) 

kiadó: Álomgyár 
kiadás éve: 2015 
címkék: romantikus, arab világ, erotikus, női sors 
Moly 

"Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között.
Gamal ibh Hussein Ál-Szudairi a milliomosok megszokott életét éli, míg egy üzleti tárgyalás alkalmával Budapestre érkezik. Ridegsége és elhatárolódása az új világgal szemben hamarosan átalakul valami egészen mássá. V
annak érzések, melyek korlátokat döntenek le, és embereket formálnak át. Mindezt azért, hogy új útra léphessenek. Miként vállalhatja föl egymást két ember, akik oly különbözőek? Miként lépnek új útra, vagy veszik fel a harcot saját lelkükkel szemben? És mikor jönnek rá, hogy valami végleges és megváltoztathatatlan Borsa Brown, a több ezer példányban eladott Maffia triógia sikerszerzőjének legújabb és eddigi legizgalmasabb regénye sajátos, erotikával fűszerezett stílusával dolgozza fel a kényes témát.
Csakúgy, mint eddigi könyveiben, elzárt világba kalauzol, érdekes karaktereket és élethelyzeteket, emberi kapcsolatokat mutat be, melyeket kellőképpen színez csattanós párbeszédekkel.
Az erotikus részekre tekintettel 18 év feletti olvasóknak ajánlott!"

   Sokat kerülgettük egymást ezzel a sorozattal, már megjelenésétől felkeltette a figyelmem, de tudat alatt ott motoszkált bennem, hogy talán mégsem nekem való, így mindig kicsit hátrébb tettem a listán.
   Aztán barátnőm kölcsönadta, sógornőm is áradozott róla és innentől megint központibb helyre került. Így került idén ősszel a kezembe, felcsaptam az első oldalon és végig pörgettem az oldalakat. Nagy erénye, hogy piszok gyorsan lehet vele haladni, végig vannak benne történések, nincsenek nagy pangó időszakok. 
Hátárnya azonban sokkal több van szerintem, például a nagy felkapottság miatti elvárások, amiket képtelen megugrani méh akkor is, ha valamivel lejjebb engedtem elővigyázatosságból. Nem értem, miért kell tőle elájulni. A főszereplő férfi trágár beszéde, beképzeltsége és a nőkhöz való hozzáállása hányingerkeltő, undorítónak tartom, még akkor is, ha meg próbálja az írónő származása mögé rejteni borzalmas jellemét. 
Van arab és török ismerősöm is, érdekelt a kultúrájuk annyira, hogy kicsit utána nézzek, és erőteljesen túltoltnak érzem, amit megpróbál velünk elhitetni ez a könyv. Biztos vannak ilyen elvetemült állatok, akárcsak a keresztények vagy bármelyik más vallás, ország, kultúra képviselői közt is vannak agresszívabb, nőgyűlölőbb típusok, de ennyire általánossá tenni, mint, amit itt láttam, unszimpatikussá változtatta az egészet. Lehet, hogy régen erősebben érződhetett a kettőnk közti ellentét, ám azért elég sokat változott a világ. 
   Jó, azt elismerem, a szerelmi szál valóban sokat lágyított az egészen, a végén pedig egy kicsit megenyhültem az egésszel kapcsolatban. Ha nem így zárná az első kötetet, valószínűleg esélyt sem adnék a folytatásnak, így azért még van rá esélye.

10. Jane Austen: Catharine

kiadó: Lazi
kiadás éve: 2006
címkék: levélregény, romantikus, történetfüzér
Moly

"Jane ​Austen irodalmi hagyatékában jó néhány, a későbbi zsenialitást megcsillantó gyöngyszem maradt. E mulatságos, rövid írások is híven tükrözik, hogy írójuk élénken érdeklődött a regény műfaja iránt: kifigurázta a cselekményt, a szokványos jellemeket, a stílust és a nyelvezetet. A szereplők könnyedek, jókedvűek, szemtelenek és odaadóan rajonganak tulajdon személyükért. A címadó Catharine, avagy a lugas Jane Austen íróvá érésének meghatározó mérföldköve, és igényes kísérlet a komoly nagyregény megírására. A Frederic és Elfrida igazából a hagyományos regényműfaj és a bonyolult illemszabályok „gyorstalpaló” tanfolyama. A Jack és Alice egy iszákos, az Evelyn egy harácsoló hőst mutat be, a Henry és Eliza pedig a feje tetejére állítja a megszokott regényhős történetét. A szépséges Cassandra a szentimentális regény paródiája, míg az Amelia Webster című levélregény huncut karikatúrája a leánytestvérek közötti versengésnek. Austen e történeteken, és a kötetben szereplő további rövid írásokon keresztül mutatja be, miként vélekedik a nevetségességről az életben és a regényekben – s mindezt rendkívül szórakoztatóan teszi."

   Nem olvastam el a fülszöveg több okból sem. Egyrészt, mert nagyon szeretem Jane Austen munkásságát, másrészt, mert eddig nem csalódtam benne és harmadikként megemlítendő, hogy nagyon gyúrok a Molyos kitüntetésre, amiért minden megjelent művét el kell olvasni. Szóval három erős okom is volt, amiért el szerettem volna ezt is olvasni tőle.
   Kár volt ennyire bízni a sikerben. Befejezése után percekig csak pislogtam, mégis mi történt az előbb, mit olvastam és biztos nem hallucináltam-e az egészet. Sajnos nem, pedig jobban jártam volna vele.
Többszörösen arra a megállapításra jutottam novemberi találkozásaink során, hogy a korai művei nem nekem valóak. Azt a következtetést vontam le többek közt ez után a mű után is, hogy a szárnypróbálgatósabb írásai kuszák, képtelen vagyok elmerülni bennük és inkább nem értettem, mint igen, ami tuti annak köszönhető, hogy egyáltalán nem arra voltam felkészülve, amit kaptam végül.
   A címadó hölgyemény története után végérvényesen elvesztettem a fonalat, hiába értettem a szándékát az egésszel, a lényegen nem változtatott, nem szerettem meg eme kötetben megjelent írásait. Nagy mázlija az írónőnek, hogy amúgy szeretem, amiket alkot, különben lehet egy időre távoli nem túl fájó búcsút vettünk volna egymástól.

9. Aria Brighton: Vérvörös rabság

kiadó: Álomgyár 
kiadás éve: fantasy, ifjúsági, kaland, vámpír 
címkék: 2015 
Moly 

"Új esély mindenkinek jár. Vagy mégsem?
Star Meadow egy kellemes, átlagos, nyugodt amerikai város. Legalábbis annak akar látszani.
Victoria, a vámpír lány, egy távoli országból, reményvesztetten érkezik ide, mindent maga mögött hagyva. Akarata ellenére kénytelen elfogadni új életét, hiszen máshol nincs biztonságban.
Itt találkozik a vámpírok vezetőjével, Logannel. A vad, állatias, és veszélyesen vonzó férfi az első pillanattól kezdve hűvösen viselkedik vele. Az idő múlásával azonban mégis egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz.
De titkokat rejtő múltjuk elől ők sem menekülhetnek – még akkor sem, ha új barátokra, új otthonra lelnek.
Vajon Victoria végre megtalálja a nyugalmat, vagy a múlt sötét árnyai rátalálnak és magukkal rántják?"

   Nehezen döntöttem el, mit is gondolok erről a regényről miután túl voltam az olvasásán. Előtte kíváncsiságom miatt szemeztem vele, utána eléggé vegyesek maradtak az érzéseim irányába.
   Az alapötlet tetszik, sok tekintetben magamra ismertem benne, hasonló a stílusunk az írónővel, a gondolkodásunk úgyszintén. Egyrészt pozitív érzéseket váltott ez ki belőlem, hiszen ezek után nincs minden veszve a dédelgetett álmaimmal kapcsolatban, másrészt ráébresztett, mennyi hibám van még, amiket illő lenne kijavítani és tovább fejleszteni önmagam, van bőven csiszolni való.
A szereplők sablonosságán viszonylag hamar túlléptem, akárcsak a háromszögön, a "tökéletes" külsőkön és társain. Ezekkel gyakran találkozom, már megtanultam, ha az elején ilyeneket tapasztalok, akkor el kell engednem a "nagy bummal" érkező egyediséget. 
Az viszont határozottan nehezebben csúszott le, hogy a könyv rövid, a történet össze van sűrítve, ami elég rendesen az élmény romlásához vezetett, semmit sem bontott ki igazán az írónő, a végét kifejezetten összecsapta és olyan dolgokat hagyott lógni a levegőben, aminek igenis több létjogosultsága lett volna. A múlt boncolgatása ellenben nagyon tetszett neki, a történet szempontjából pont nem ez lett volna a lényeges, s itt is érvényesül, a kevesebb néha több.
Aztán ott van a kiborító függővéges lezárás, holott nem sorozatról beszélünk és igenis le kellett volna zárnia normálisan. Érdekelt az egész, kíváncsi voltam elejétől a végéig, aztán jött az arcomba egy nagy "Vége" felirat holott semmit sem fejeztünk be normálisan. Mégis mi ez? Miért kellett?!
   Kiábrándító volt ez a szembesítés, mivel többek közt azért is kezdtem bele a könyvbe, mert valami szóló regényt kerestem, ahol nem kell vadászni a folytatásra, sem kell várni, hanem szépen kereken le van zárva. Nem elég a zuhanórepüléses mutatványa, a végén arccal előre vágódtam a betonba. Szörnyű érzés volt.

8. Jane Austen: Szerelem és barátság

kiadó: Lazi
kiadás éve: 2013
címkék: 18. század, dráma, romantikus, levélregény, történetfüzér
Moly

"Jane ​Austen korai műveinek e kötete vidám és nélkülözhetetlen olvasmány, amely nem hiányozhat azok könyvespolcáról, akik szeretik a halhatatlan írónőt és írásait. Ezek az írások többnyire zabolátlanok, gyakran túláradóan vidámak, s tréfát űznek az általánosan elfogadott irodalmi és társadalmi szabályokból. A gyűjtemény egyesíti magában a túláradó ifjonti életerőt, valamint a szerző kései műveinek éleselméjűségét és lesújtó társadalomkritikáját, ezáltal nem csupán az érett írói látásmód csodálatos bizonyítéka, hanem az emberi ostobaság egyik legszellemesebb karikatúrája is az angol nyelvű irodalomban.
A címadó Szerelem és barátság az érzelmes regény vidám paródiája, melyet az egyre-másra előforduló tréfás, túlzó kijelentések tesznek szórakoztatóvá, A Lesley kastély című rendkívül mulattató, rövid írásban két-három regényre is elegendő bonyodalom akad, az Anglia történetében az írónő csúfot űz az iskolai történelemkönyvekből, míg A három nővér, a széptevés és haszonlesés e csúfondáros története akár a Büszkeség és balítélet mulatságos előfutára is lehet."

   A Catharine után olvastam, már az elején éreztem, megint korai műveit tartom a kezemben és tovább erősítette bennem a már ismerős érzést.
   Kezdek félni tőle, hogy a korábbi lelkesedésem és szeretetem el fog tűnni a süllyesztőben, ha találkozom még pár hasonló kiadvánnyal. Olyan, mintha nem is ugyanattól a személytől olvasnék, akinek pl. Büszkeség és balítélet c. művét rongyosra olvastam és annyira odáig vagyok érte. Csalódtam, többszörösen is, hiányérzetem maradt utána és úgy éreztem, nem akarok többet olvasni tőle egy ideig (persze, nem tartottam be teljesen). 
   Erre és a Catharine-re is úgy tekintek, mint egyszer túlélhető alkotások, amikkel nem valószínű, hogy akárcsak a távolabbi jövőben is, de újra próbálkoznék.

7. Laurell K. Hamilton: A nevető holttest (Anita Blake, a vámpírvadász 2.) 

kiadó: Agave 
kiadás éve: 2003 
címkék: vámpír, fantasy, gyilkosság, nyomozás 
Moly

"Anita Blake visszatér!
A város legdögösebb vámpírvadászának és halottkeltőjének még mindig nincs pasija, de problémája annál több. Először visszautasítja egy gazdag és befolyásos üzletember felkérését, hogy támasszon fel egy háromszáz éves holttestet. Nagy hiba. Aztán magára haragítja a valaha élt egyik leghatalmasabb vudu papnőt. Ez még nagyobb hibának bizonyul. Ha mindez nem lenne elég, Anita belekeveredik egy véres gyilkosságsorozatba is, melynek titokzatos elkövetője a békés kertvárosokban lakó családokat veszi célba. Lehet, hogy minden mindennel összefügg? Anitának minél előbb meg kell oldania a rejtélyt, ha nem akar újabb ártatlan áldozatokat. És kénytelen ellenállni a város új vámpírura, Jean-Claude csábításának is, különben mindörökre búcsút mondhat a lelkének."

   Annyira szeretem az első pár rész borítóját. Tetszik a színviláguk, amiket ábrázolnak és az egész úgy el van találva, hogy legszívesebben a polcomon tudnám a teljes sorozatot (, ami nem kis vagyonba fájna, szóval egyelőre nem tervezem a beszerzését).
   Valaha elkezdtem ezt a sorozatot, talán a harmadik részig jutottam, de már akkor is nagy hatással volt rám. Egyedi volt a vámpíros regények közt, vagány főszereplővel, pörgős történésekkel és mindenféle újdonsággal, amivel előtte nem találkoztam. Aztán eltelt pár év és szinte minden harmadik vámpíros könyvben egy másik néven futó Anita Blake köszön vissza. Szerencsére az eredeti hű maradt önmagához és továbbra is irritálóan szerethető karakter maradt, a maga módján. Jól kitalált, megformált, akárcsak a többiek, tetszik a teljes szereplőgárda, aki csak feltűnik részről részre. 
Csak azt sajnálom, hogy a várt hatás elmaradt, nem tudott úgy tombolni, ahogyan vártam tőle, nem kötött le igazán. Jean-Claude emlékeimben szimpatikusabb volt, mint amivel itt találkoztam, Anitával való kapcsolata csak elképzelés szintjén maradt érdekes, nem nyűgöztek le egyáltalán. 
   Összességében nem volt rossz, noha többet vártam tőle és hiányérzetet hagyott bennem maga után, abban azonban biztos vagyok, a folytatással még bőven tud javítani a helyzetén, rejlik benne még számtalan lehetőség, csak ki kell bontani, abban Hamilton pedig nagyon jó.

6. Karen Marie Moning: Álom és valóság (Tündérkrónikák 2.)

kiadó: Kelly
kiadás éve: 2008
címkék: tündérek, dark fantasy, misztikus
Moly 

"Még ​csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén.
Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfigurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni. Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.
Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd. És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is. A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog.
Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.
Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?"

   Sok-sok jó visszajelzés után határozottan csalódással indítottam ezzel a sorozattal, nekem az első rész nem tetszett, nem ájultam el tőle, emiatt a folytatással is bizonytalan voltam.
   Szerencsére javuló tendenciát mutat, ebben a részben már sokkal jobban pörögtek az események, Mac is életképesebbnek mutatkozott, így hamar feloldódtam a kezdeti félelmek után. A cselekmény maga a legerősebb az egészben, a világelképzelés ütőssége nagyon nagy mentőöv a sorozatnak, az egyedisége, a felépítése miatt kedvelem, örülök, amiért nem adtam fel. 
A szereplők is javítottak sanyarú helyzetükön, most már nem unszimpatizálok velük, inkább semleges vizekre eveztünk, ami azért jobb, mint a korábbiak, nem?
   Már csak abban bízom, fenntartja, ha nem is javítja ezt a szintet, ebben az esetben szívesen olvasom tovább, de még nem múltak el maradéktalanul a kétségeim a Tündérkrónikákkal kapcsolatban.

5. Isaac Marion: Eleven testek (Eleven testek 1,) 

kiadó: Libri 
kiadás éve: 2013  
címkék: zombi, romantikus, disztópia 
Moly

"Isaac Marion megírta a legváratlanabb romantikus történetet. Sose gondoltam, hogy ilyen szenvedélyesen érdekel majd egy zombi." – Stephenie Meyer, A Twilight-saga szerzője

R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő.
A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy.
Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai. Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló.
Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között."

   Ez a könyv is egyike azoknak, ahol előbb láttam a filmet, mint kezembe vettem volna a könyvi formáját. Nem tudom, előnynek számított-e vagy sem, de nem rohantam érte ezt azért leszögezném.
   Mivel nem ma volt, hogy megnéztem a filmet, így nem is emlékeztem már rá, pusztán nagy vonalakban, s talán pont emiatt volt olyan érzésem, mintha valami teljesen ismeretlen, új dolgora találtam volna. 
R valamivel szimpatikusabb volt a filmben, ellenben Julie itt alakít nagyobbat, külön meglepő volt, mennyire higgadt tud maradni olyan helyzetekben is, ahol már rég felkészültem a hisztire. 
Remek párost alkotnak, akiknek a legnagyobb hibája, hogy nem egy oldalra születtek, ám ez sem zavarja őket, gyorsan összehozzák a két oldalt és minden el van intézve. Tényleg ilyen egyszerűnek tűnik az egész, még velem, mint olvasóval is el tudták hitetni, hogy csak látszatra keményebb a szitu, mint valójában. Talán ebből vártam volna kicsivel többet, igaz, sok okom ettől függetlenül sem maradt a panaszra. 
Nem hibátlan, de határozottan tetszetős könyv, kíváncsi lennék a folytatására, a kiadása óta azonban nagy a csend, ez nem túl bíztató.
   Megjött a kedvem a film újra nézéséhez is, legalább összevethetem a kettőt, mennyire ferdült el a halványult emlékezetem és az, amit olvastam.
 

4. Gayle Forman: Ha maradnék (Ha maradnék 1.)

kiadó: Ciceró
kiadás éve: 2014
címkék: filmadaptáció, ifjúsági, romantikus, paranormális, gyász
Moly

"És te hogyan döntenél?
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted. Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél.
Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted.
A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?"

   Ez is egy olyan könyv, amit folyamatosan arrébb tologattam, pedig miután a film is elkészült, pláne el szerettem volna olvasni. Fülszöveg alapján is nekem valónak tűnt, mégis egy kihívás kellett hozzá, hogy a végén kezembe vegyem.
   Valami többre számítottam, de nem mondanám, hogy csalódott vagyok. Oké, maradéktalanul elégedett sem, viszont azt elismerem, hogy amit nyújtani tudott ez a regény azt tökéletesen hozta.
Mia személyisége kettős érzéseket váltott ki bennem, az elveszettsége miután beüt a baj szimpatizálást váltott ki belőlem, a felfogása ellenben néhol megkérdőjelezte, mennyire tudnék vele egyetérteni. A többi szereplő nem váltott ki különösebb hatást, végig semlegesen maradtak, azt a formát hozták, amit elvártam tőlük.
Adam tettei azért megdobogtatták a szívem, valahol belül minden romantikus lélek ilyesmi lovagias tetteket várna hasonló helyzetben.
   A lezárás érdekes, függővég és mégsem. A folytatásra kíváncsi vagyok, igaz fülszöveg alapján vannak félelmeim vele kapcsolatban.

3. Monica Murphy: One Week Girlfriend - Heti csaj (Drew+Fable 1.)

kiadó: Ulpius-ház 
kiadás éve: 2013 
címkék: erotikus, NA, romantikus, amerikai 
Moly

"Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.
Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…
Én vagyok.
Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.
Mindörökké."

   Borító alapján megvolt róla a véleményem és egy szokásos, tucat regénynek gondoltam, éppen ezért nem voltak túl nagy elvárásaim vele szemben. Olyan regényt kerestem, ami nincs túlspilázva, pusztán kikapcsol és ennyi.
   Tökéletesen megfelelt a vele szemben támasztott követeléseimnek, sőt, túl is szárnyalta azokat, mert nagyon gyorsan átrágtam magam a regényen, fejem búbjáig elmerültem benne. 
Nincs benne semmi újdonság, tipikus new adult regény, amiben két külön világ talál egymásra, ám a körítés, az egész megalkotása annyira sikeresen alakult, hogy eszembe sem jutott a megszokott pontokat keresni benne, egyszerűen hagytam magam sodródni az árral.
Drew sztorija valamilyen szinten az elejétől nyilvánvaló volt, mégis a végén szembesülni vele elég lesokkoló volt. Az, ahogyan kezelte a helyzetet nem igazán jött át, sajnálom, hogy olyan „összecsapottra” sikeredett, ellenben voltak részek, amiket tömöríthetett volna az írónő ehelyett.
Fable erős nő, aki belül romokban van, mégis képes összetartani a dolgokat, embereket, életeket. Tetszett, ahogy néha megoldotta a helyzeteket vagy épp lenyelte a kitörni készülő gondolatait, néha magamra ismertem benne. Nem mondom, hogy kedvenc lett, de jó kis karakter.
   Összességében amennyit elvártam tőle azt maximálisan megkaptam és nekem ez pont elég volt most, kikapcsolt és szívesen olvastam. Jó kis könyv.

2. Ann Aguire: Menedék (Razorland-trilógia 1.)

kiadó: Fumax
kiadás éve: 2014
címkék: disztópia, ifjúsági, romantikus, zombi
Moly

"A ​második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba. Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!"

  Ha úgy vesszük, még ismerkedem a disztópikus világgal, már, ami a könyveket illeti. Ez a posztapokaliptikus elképzelést egy időben nagyon távolinak éreztem magamtól, de mióta elindultunk az úton, egészen jó élményekkel gazdagodtam.
   Az alapötlet itt is ment miden helyzetet, nagyon jól ki van találva, a megfogalmazás, a kidolgozás is jól sikerült, határozottan fenntartja a figyelmet, leköt, és tényleg csak arra figyelsz, mit lehet még bele szőni, ami eddig nem volt. A romantikus szál egyértelmű volt az elejétől, mégsem vált csöpögőssé a történet, pont annyi ragaszkodás van a két szereplő közt, amennyi kell.
Azért voltak kizökkentő, elbizonytalanító részek, ilyenkor kellett egy pár oldal, mire ismét visszataláltam az útra, ezek a kis megakadások elég zavaróak lettek egy idő után, viszont tényleg annyira egyedinek tartom, hogy ezzel kompenzálni tudta a bizonytalanságok nagy részét.
Fakó és Pikk kapcsolata, ami aztán kibővült Kószával és Tegannal egyszerűen értelmetlennek tűnt számomra, valahogy sejtettem, mi lesz belőle, mégsem így képzeltem el az egészet.
Elindultunk egy olyan irányba, amire annyira nem voltam kíváncsi, de szerencsére visszataláltunk valamelyest a helyes ösvényre.
   A vége tetszik, ez valóban egy igazi bevezető és engem kifejezetten érdekel a folytatás.

1. Vivien Holloway: Pokoli szolgálat 

kiadó: 2013 
kiadás éve: Atlantic Press 
címkék: angyal, démon, fantasy 
Moly

"Mit ​adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?

Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbetettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi. Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet."

  Ez volt a hónap abszolút befutója mind közül, a Nr.1 vagy nevezzük akárhogy. Külön öröm volt, amikor hosszas keresgélés után nagy nehezen rábukkantam, pont azelőtt, hogy feladtam volna.
   Szóló regényként került fel Molyra, holott a könyvben meg sorozatként hivatkoznak rá, emiatt egy kicsit nagyon morci voltam, hiszen a végén nem kaptam meg azt a szép kerek lezárást, amit vártam. Viszont így fenn maradt a kérdés: Hol a folytatás és mikor kaphatom meg?!
Nagyon tetszett! Nem teljesen hibátlan és, ha az én regényem lenne tuti ezt-azt sokadik olvasásnál átírtam volna, de azok csak jelentéktelen apróságok, a lényeg egyszerűen tarol. Az alap ötlet egyedi és érdekes, a szereplők hoznak egy elvárt formát, de mindezek mellé még van bennük valami, ami pluszban megfog. Nem alacsonyodnak le, tudnak egyediséget felmutatni és ez nagyon hiányzott már, mostanában semmi különlegességgel nem találkoztam. Pont erre volt szükségem, már csak azt nem értem, miért nem fogtam kezembe előbb ezt a könyvet.
   Örülök, hogy végre sikerült elolvasnom, sőt meg merem kockáztatni, hogy ha kiderül ez a sorozat-szóló dolog, akár még a polcomon is szívesen látnám, mert a jövőben akár újra olvasnám, ha úgy adódna.

   Ennyi volt a novemberem, elég mozgalmasra sikeredett és kissé rohanó is volt, amit nagyon sajnáltam, mert a mennyiség a minőség rovására ment. Sok könyv nehezen maradt meg a fejemben és elég hamar túlléptem rajtuk, a jövőben szeretném ezeket újra előszedni és normálisan, a megérdemelt figyelmet szentelni nekik.
Ám addig is, ezekkel ismerkedtem meg a 2018-as ősz utolsó hónapjában. Nem volt rossz, mindent összevetve jó kis élményekkel gazdagodtam. :)