Úgy gondoltam, mivel a nyár első két hónapja nem volt annyira termékeny, összevonom a kettőt és így hoznék egy összesítést az elolvasott könyveimből. 
Ezekhez volt szerencsém júniusban és júliusban, valamint ismét elkészítettem a TOP3 listám is. 

Ami a legjobban tetszett: Sandra Regnier - A sárkányok titka (Sárkányok gyermeke 3.)

Ami annyira nem: Pamela Taylor - Ártatlanságom bűnei

TOP3: A. Meredith Walters - Light in  the Shadows (Utánad a sötétbe 2.)

kiadó: Könyvmolyképző
kiadás éve: 2017
címkék: NA, pszichés betegség, romantikus
Moly: katt

"Hogyan ​tovább, amikor úgy érzed, vége az életednek?
Maggie sosem hitte, hogy újra látja Clayt. Ezért inkább igyekszik újra összerakni régi életének darabjait, még ha úgy is érzi, nem bízhat meg senkiben. Megpróbál továbblépni, előre, ahogy Clay kívánta.
Clay nem képes elfelejteni Maggie-t, bár erőszakkal elszakította magát tőle, hogy megkaphassa a segítséget, amire mindennél jobban szüksége van. És most gyógyul… apránként. De a szíve még mindig a lányé, akinek az életét köszönheti.
Amikor egy váratlan tragédia újra egymás mellé sodorja a fiatalokat, többé semmi nem olyan, mint azelőtt. Csakhogy vannak dolgok, amik sosem változnak. Lehetséges átformálni a sötétséget, ami kis híján elnyelte őket, és elérni végre, amire mindketten vágynak? Létezik vajon a boldogság két ember számára, akik ennyit küzdöttek már, csak hogy együtt legyenek? Vagy a félelem és a démonaik örökre elszakítják őket egymástól?
A szerelem attól különleges, hogy ha szinte bele is halna az ember, mégis képes begyógyítani a sebeket. És az éjszaka mélyén mindig ott ragyog a fény."

   Erre a helyre 3 könyv is pályázott, de a végén ezt a folytatást választottam. Hogy miért? Pusztán azért, mert az első részhez képest ez hatalmas pozitív csalódást okozott.
   Clay eddig a teljes unszimpatikusság megtestesítője volt, ám ebben a részben végre megmutatta, hogy igenis van benne küzdőszellem, ha harcolni akar, akkor fog is. Kő kemény elszántságot láttam benne, a változtatásra való hajlamot és azt, hogy végre nem csak az önzőség vezérli, nem akarja Maggie-t magával rántani, miközben full átlátszóan épp az ellenkezőjét hangoztatja.
Azért üres picsogásból most sem volt hiány, voltak vontatottabb vagy épp kifejezetten unalmas részek, ám az kétségtelen, hogy az első részhez képest nagyon nagyot léptünk előre. 
Ha belegondolok, mennyire nem voltam biztos abban, el kellene-e ezt nekem olvasni, annyira megérte minden ráfordított idő.
   Tipikus egyszer olvasós regény, viszont ha az elsőn átküzdi magát az ember, ez a folytatás igazi felüdülés és élvezhető olvasmány tud lenni.
 

TOP2: Jessica Day George - Éjféli bál (Éjféli bál 1.)

kiadó: Könyvmolyképző
kiadás éve: 2011
címkék: romantikus, fantasy, hercegnő, ifjúsági
Moly: katt

"Rose hercegnő a legidősebb tizenkét lánytestvér közül, akik arra kárhoztattak, hogy a gonosz Kőbezárt király palotájában, mélyen a föld alatt táncoljanak minden éjjel. Születésüktől kezdve átok ül rajtuk, és csak a halál adhatja vissza a szabadságukat. Rose azonban találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, aki nem veti meg a kalandot, és épp olyan elszánt, akárcsak Rose, és a szabadság egyszeriben nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúláncra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra – az igaz szerelemre. A Széttáncolt cipellők című mese újrafeldolgozásával Jessica Day George megint megmutatja, milyen mesterien alkot valami teljesen újat egy történetből, amelyről csak hittük, hogy ismerjük."

   Ez a könyv egy pislogó keretbe van zárva, komolyan. Az elején is csak pislogni tudtam, a végén megint. A kettő közt meg igyekeztem nem tenni, mert akkor lemaradok valamiről. Már csak az a kérdés: Miért vártam én ezzel a könyvvel ilyen sokáig?
    Több rétegből épül fel. Van az, amit látunk, az alkuval átkot kapó testvérek, a srác, aki szerencsétlenségére belecsöppen az egészbe és még szerelmes is lesz, de nem pusztán ennyiből áll ez a könyv.
A „sötét oldalról” szívesen olvasnék még, remélem a folytatásban erre lesz lehetőségem, de minden esetre így is elég keretet adott a történethez, nagyon megtetszett.
Nem is tudtam, hogy ez tulajdonképpen egy újragondolás, de végül is nem is ez a lényege.
   Az egész történet magával ragadott, sosem olvastam még hasonlót, igazán megérte végre elolvasnom.

TOP1: Sandra Regnier - A sárkányok titka (Sárkányok gyermeke 3.)

kiadó: Maxim
kiadás éve: 2019
címkék: elf, fantasy, ifjúsági, romantikus, sárkány
Moly: katt

"Valójában Felicitynek boldognak kellene lennie. Nemcsak az iskola összes pasija hever a lábai előtt, de a suli szívtiprója, Lee – aki nem mellesleg félig elf – szintén a kegyeit keresi. Bár ez nem meglepő, mert a sármos félelfnek már régen megjövendölték, hogy Felicity lesz a menyasszonya. De a lánynak kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a szerelmi életén törje a fejét. Már régebb óta tudja, hogy ő az elfek megjövendölt megmentője, ami egyre súlyosabb teherként nyomja a vállát. Kiderül, hogy fontos szerepet játszik az elfek és sárkányok végső összecsapásában. De miközben próbálja megteremteni az egyensúlyt, megdöbbentő titkok látnak napvilágot, ami nemcsak abban ingatja meg Felicityt, hogy valóban jó oldalon áll-e, ha az elfek mellett harcol, hanem saját származásának körülményeire is fény derül, ami minden eddigi tettét megkérdőjelezi."

   El sem tudom mondani, milyen régen vártam már erre a befejező részre. A kiadó ide-oda tologatta a határidőt, de aztán végre megjelent és az elsők közt foghattam kezembe.
   Maga a borító továbbra sem nyűgözött le, az előző részekből megszokott stílust elfogadtam, hiszen mást nem tehetek, viszont az eredeti verzió szerintem messze menően sokkal jobb lett.
A beltartalom tarolt, hozta a szokásos letaglózó formát, habár ismét nem tudott maximálisan ledönteni a lábamról, akadtak eléggé lapos részek benne, viszont a nagy összességet nézve, ez volt szerintem a legütősebb a trilógia részei közül. Az oldalak pörögtek, a sorokat csak úgy faltam, s egészen észrevétlenül merültem el a történések folyamában. Nagyon gyorsan lehet vele haladni, észre sem vettem, mikor értem el a végéhez, ám ott azért koppantam kicsit, valahogy nem arra számítottam, amit kaptam. Ellenben ezt is tekinthetjük előnynek, hiszen ezzel valamilyen szinten félrevezette az olvasót, majd mutatott egy fityiszt és behozott valami egészen új dolgot. Lehetett volna ez azért odavágósabb is, de nem panaszkodom, jó lezárást kaptunk, na.
   Sajnálom, amiért véget ért a trilógia, szívesen olvasnék még erről a világról. Titkon abban reménykedem, mások is így vélekednek erről, esetleg több erre utaló visszajelzést kap az írónő és elgondolkodik a dolgok. Csak át ne essen a ló túloldalára! 

Ezekkel nyitottam a 2019-es nyarat, hamarosan pedig megmutatom, milyen olvasmányokkal zártam. :)