|
Black Falls 1. - Jégvihar
Ez az a művem, ami az első komolyabb, befejezett munkám és hihetetlenül büszke vagyok rá az összes hibájával együtt. Élveztem minden percét, amit együtt töltöttünk, sok mindenben segített, fejlesztett és annyi lehetőséget kínált fel már az elején a folytatásra, hogy esélyem sem volt 4 rész terve előtt megállni, ám egyelőre még egy 5. és egy 6. kötet sem kizárt. :)
Mivel szeretném előbb-utóbb, ha e sorozatom kiadóhoz kerülne, így teljes hosszában nem teszem közszemlére, ám részleteket nagyon szívesen mutatnék majd belőle nektek, aztán a dolgok alakulásától függően a jövőben akár többet is megtudhattok majd róla.
Elsőre inkább egy kis kedvcsinálóval indítanék:
Black Falls - Jégvihar
Az első kötetem címe, melyben Elena Ledford életét, és szemszögét láthatjuk, nagyjából attól a naptól, ahogy elkezdte komolyabban felfedezni az erejét. Ekkor keresi fel Mr. Spencer, aki egy különleges magániskolába kínál lehetőséget, ami világhírnek örvend, és csak nagyon kevesen juthatnak be, főleg ösztöndíjjal.
Így kerül Elena Black Fallsba, ahol pillanatok alatt kiderül, mi a fura időjárás változás oka. Lassan emészti meg ezt az új "erőt", ám ebben nagy segítségére van a társaság, amibe belecsöppen, főként a kíváncsi, pletykás barátai, Caleb, Olívia és Hannah. Mindenféle megpróbáltatások várnak rá, s mindezek közül a legnagyobb, hogy a családját is veszély fenyegeti. Anyja emléke, még halála után majdnem egy évvel is élénken él benne, ezen a ponton a legsebezhetőbb, s ezt használják ki a rosszakarók. De, hogy kik azok? Mit csinálnak, és mi vár még a különleges fiatalokra? Nos, ez mind kiderül, a válaszok ott vannak elrejtve a regény sorai közt.
Részletek:
"Azt hittem rosszul látok, ugyanis a pályához érve teljesen olyan érzésem lett, mintha tényleg a katonaságban lennék.
Különböző mászó falak, ugró akadályok és szúrós dróthálók alkották a förmedvényt. Már elsőre kijelentettem magamban: ezt kihagyom.
- Én fogom szólítani az embereket, a sorrend szerint csináljátok végig az akadályokat, és mérjük az időt. Fontos a koncentráció, a kitartás és a fegyelem! Ismételten megkérnék mindenkit, ragaszkodjunk az egyszerű emberi viselkedéshez, nem hősködésről van most szó! - a nyakában lógó sípért nyúlt és belefújt. - Akkor kezdjük! Lance Dalton!
Amint elhangzott a név újra belefújt a sípba mire a srác futni kezdett az első mászó akadály felé, ami legalább kétszer akkora volt, mint én. Annyira féltem, hogy már nem csak a kezem, de a lábam is remegett. A kinti hőmérséklet is rohamosan csökkeni kezdett, akárcsak a klíma bekapcsolásakor. Többen dideregve ácsorogtunk, szinte már vártuk az első hópelyheket."
(részlet a 4. fejezetből)
"- Jó estét - mosolyogtam rá.
Megállt, rám nézett, szeme üvegesnek tűnt.
- Blake, mi van? Alva jársz talán? Menj inkább aludni! - Megfogta a vállát, útba akartam igazítani, de ekkor villámsebességgel ragadta meg a karom, aprócska körmeit belevájta a bőrömön át húsomba. Aztán ez a tette, amilyen gyorsan jött, annyira hamar eltűnt, elengedett, és halkan megszólalt.
- Már minden rendben lesz. Hamarosan minden rendben lesz."
(részlet a 18. fejezetből)
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
