|
3. fejezet
3. fejezet
A tornaóra várva várt izgalmai ismét nekem jutottak. Szeretek röplabdázni, de a mai alkalommal a sors elátkozott engem. Jessica szervája, keményen hasította ketté a levegőt. Az utolsó kép, amire még emlékszem, a felém száguldó kékes golyó, aztán a becsapódás és elterültem a sötétségben.
- Emily! Emily, jól vagy? - hallottam magam körül többféle hangot, a fejem azonban úgy lüktetett, alig értettem a szavakból valamit. Óvatosan nyitottam ki a szemem, a fény sem volt szimpatikusabb jelenség, ám ezen felül a szemét labda pont úgy talált el, amiből egy félreérthetetlen monokli fog képződni másnapra. Pontosan úgy, mint akit jól helybenhagytak.
- Megvagyok, nincs vész - kissé szédelegve ültem fel.
- Mike, vidd át az orvoshoz, talán nincs nagy baj - hajolt fölém a tanárnő, aggódva méregetett.
- Felesleges. Jól vagyok, tényleg! - Már csak az orvosi hiányzott volna, meg egy telefon Iannak, aki így is biztosan cikizni fog, ha meglátja, mit szereztem. - Majd otthon kipihenem magam, teszek rá jeget, meg minden.
- Volán mögé ülni biztosan nem engedlek! - szögezte le a tanárnő, mire majdnem felnevettem. Nem ő az egyetlen, aki tiltana tőle.
- Hazaviszem én - szólalt meg mellettem az eddig csendben figyelő Bella.
Ezzel eldőlt a sorsom, esélyem se volt beleszólni többet.
Kisebb segítséggel össze tudtam szedni magam mentálisan is, eljutottam a parkolóig is. Edward kivételesen félretette az ellenszenvét, átvett a többiektől és tartott, míg Bella kiállt a parkolóból. Valószínűleg, ha nem érzem magam annyira cudarul, tiltakoztam volna a testi kontakt ellen, de így csak tűrtem a dolgot.
Aztán megjelentek mögöttünk az ismerős autók, ott volt a Volvo, a piros sportkocsi és a dzsip is.
- Minden rendben? - Valaki kiemelkedett az utóbbiból. Hangjától a szívem meglódult, majdnem kitört a bordáim mögül. A hang irányába fordult és elakadt a lélegzetem. Még sosem láttam ilyen gyönyörű aranybarna szempárt.
A világ megpördült körülöttem, egyszerre szédültem, s éreztem magam olyan könnyűnek, szinte lebegtem. Aztán a következő pillanatban valaki lekapcsolta a villanyt és elsötétült minden.
Őrült fejfájásra ébredtem. E gond tetőzése képpen a fény elvakított, szemem elé kaptam a kezem, mire valami megrántotta visszafelé. Ijedten néztem a bűnösre, valami cső állt ki a kézfejemből. Ez kezdett egyre furább lenni.
- Ébredezik - egy ismerős hangtól érkezett eme megállapítás.
- Em, hallasz? - Alex megsimogatta a karom, barna haja került először a látómezőmbe, aztán az arca is felbukkant.
- Hol vagyok? Szét megy a fejem.
- Jól megcsináltad! Eddig is tudtam, hogy ügyes vagy, na, de ennyire?!
- Fogd be Ian! - abba az irányba legyintettem szabad kezemmel, amerre őt sejtettem.
- Látom, máris jobban érzi magát a betegünk. - Fokozatosan egyre tisztább lett a kép, az orvost is felismertem, aki az ágyam másik oldalához lépett. - Hogy érzed magad?
Elég nagy bunkóságnak tűnt volna, ha azt mondom, „hála magának, már hányingerem is van”, nem? Mert a helyzet az, amint tényleg ott állt mellette, a gyomrom bukfencezni kezdett. Egy vámpír, aki orvos? Ez durva!
- Mint, akit piszkosul helyben hagytak. - Megkockáztattam egy óvatos felülést, segítséggel ez se jelentett akadályt, a hátammal a felpolcozott párnáknak dőltem és máris szalonképesebbnek éreztem magam. Hazugság, de adtam a látványra, na!
- Sejtettem - kedves mosolya nagyszerűen kidolgozott álca volt, elismerem.
- Mikor vihetjük haza Dr. Cullen? - Cullen? Kezdett összeállni a kép, a fiúkat elnézve viszont ezzel egyelőre még egyedül voltam.
- Ha jól viselkedik, akár már ma is - Ezzel kipipált valamit a kórlapomon.
- Ian, lehet egy nagy kérésem? - Szemöldökét felvonva, kérdőn nézett rám. - Szereznél nekem valamit inni? Vizet, akármit. Totálisan ki vagyok száradva.
- Máris hozom - Ezzel sarkon fordult és eltűnt az ajtó mögött.
- Oh, Alex! Menj utána légyszi, mert tudod, hogy mindig szénsavasat hoz, de azt nem szeretem. - Ki akartam használni egy pár perc egyedüllétet az „orvossal”.
Egy pillanatra Alex hezitált, aztán magunkra hagyott minket.
- Nem fogok kertelni, Edward biztos beszélt már rólam, szóval tudja, hogy tudom, mik maguk - bele a közepébe, ahogyan kell.
- Igen, beszélt rólad, és rengeteg kérdést vetettél fel bennünk.
- Ez kölcsönös, bár jelen pillanatban csupán egy jut az eszembe - közelebb hajoltam, hiába voltunk csak ketten a kórteremben. - Maguk ölik sorra az embereket Seattle-ben?
- Hallottunk a történtekről, de biztosíthatlak, távol áll tőlünk az ilyesmi - arca rezzenéstelen maradt.
- És ezt maga szerint el kellene hinnem? Az ég szerelmére! Maguk vérrel táplálkoznak, és nem lepne meg, ha kapcsolatban állnának azokkal, akik ott tevékenykednek!
- A felvetéseid nem alaptalanok, viszont rengeteg olyan dolog van, amiről semmit sem tudsz.
- Hallgatom! - hátra dőltem, s amennyire a kezembe vezetett cső engedte karba fontam a kezemet a mellkasom előtt. A várva várt mesedélután azonban elmaradt. Először kopogtak, aztán az illető be is lépett.
- Biztos, hogy mindezt most kell megbeszélnünk? - morogta Edward, az egyik legkevésbé vágyott látogatóm. Arcáról csak úgy sütött a feszültség, Bella mellette állva rezzenéstelen arccal figyelte őket. Tehát ő is tud róluk és mégis fülig bele van esve Edwardba? Mi ez, valami hülye lovestory?
- … és Emmettel is történt valami! - az egyik mondat végét sikerült elcsípnem. Mindhárman rám meredtek, amitől teljesen zavarba jöttem.
Aztán felfogtam. Képek kezdtek bevillanni a tudatomba. A parkoló, az autók, a dzsip, a…
- Emmett? - A neve kimondásától elöntötte mellkasomat a kellemesen bizsergető érzés. A szemem még így visszagondolva is megbabonázott. Egészen beleszédültem az emlékezésbe. Az ajtó ismét kinyílt, Ian és Alex lépett be a szobába, s az igazság ismét titokká változott, a kérdések válasz nélkül maradtak.
- Tessék! - Annyira nem is volt hazugság a szomjúságom, jól esett az ásványvíz kiszáradt torkomnak. Elvettem tehát az üveget, s magam is meglepve egy hajtásra majdnem kiittam a felét. Közben volt alkalmam legyűrni felborzolt gondolataimat és valóban úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
Kár, hogy Pinokkió sem tudna kitalálni ennél nagyobb hazugságot.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
