4. fejezet

4. fejezet

Hidegek

 

 

 

   �rdekes hangra �bredtem. Alattam az �gy ringat�zott, kem�ny volt �s halszag�. �sszer�ncoltam a homlokom, kinyitottam a szemem, el�bb r�snyire, azt�n kipattantak, s felegyenesedtem. Ismeretlen helyen voltam, kint a szabad �g alatt, a s�t�tben, csup�n n�h�ny l�mpa �gett a m�l�n, amihez a haj� is ki volt k�tve. Ott fek�dtem a fed�lzeten. Kisebb sz�ll�t� haj�nak t�nt, olyannak, amivel nem terveznek r�vid id�n bel�l meggazdagodni, �ppen ez�rt hely sem igaz�n akadt benne egy esetleges nagyobb m�ret� rakom�nynak. A haj� mozg�s�t�l gyomrom nem tetsz�en megmordult, fel�lltam, hogy kim�szhassak bel�le. A k�vetkez� pillanatban a haj� oldal�hoz b�jtam.

Alakokat l�ttam mozogni, alig n�h�ny m�ternyire t�lem. A szaguk �mely�t� volt, b�d�s, felkavar�, beazonos�thatatlan, m�gis ismer�s. Libab�r�s lett a karom, minden porcik�m azt s�gta, el kell t�nn�m onnan, miel�tt  �szrevesznek. H�tra n�ztem a haj� belseje fel�, ha eljutn�k a korm�nyz� f�lk�ig, ott biztons�gosabban elb�jhatn�k, h�tha hamarosan tov�bb �llnak. 

K�v�ncsis�gom azonban er�sebb volt n�lam, a lehet� leg�szrev�tlenebb�l emelkedtem fel, hogy kin�zhessek a haj� oldal�n�l. A l�tv�nyt�l kis h�j�n felsikoltottam. R�m�lten rogytam vissza, igyekeztem l�legzetem nem �r�lt ricsajk�nt hangoztatni, kezem sz�mra szor�tottam az �gy �rdek�ben. V�rt l�ttam, halottakat �s m�g t�bb v�rt. A m�l� tele volt hull�kkal meg k�z�tt�k j�rk�l� emberszer� l�nyekkel. A sz�vem torkomban dobogott, hatalmas er�vel akart kit�rni onnan, mik�zben f�lemben is hallottam a hangj�t. Mi lesz, ha meghallanak?! K�ts�gbeesetten igyekeztem kital�lni egy tervet, de semmi haszn�lhat� sem jutott eszembe, minden idegsz�lam csak a m�l�n t�rt�n� esem�nyekre f�kusz�lt.

Ism�t kin�ztem, nem b�rtam meg�llni, hogy ne tegyem. Egy f�rfit l�ttam, fiatalt, fak� arccal, s�t�tl� szemekkel, amint a l�mpa f�ny�be �rt h�tra h�k�ltem az iszonyatt�l. V�rt t�r�lt le sz�ja sz�l�r�l, �gy vizsg�lgatta a halottak �s a k�r�l�tt�k verg�d�ket, mint hentes a friss �rut. Leguggolt egy l�ny el�, aki tork�t szorongatva fuldoklott. Nem hallottam, mit mond neki, �s nem is sz�m�tott, mert k�t m�sik f�rfi t�madt egym�sra, az egyik egyetlen csap�ssal t�rte �ssze a m�sik fej�t, aki szobork�nt omlott �ssze a talajon. �kl�mre harapva nyeltem le a sikolyt, �m m�g �gy sem b�jhattam el hangtalanul, a lestrap�lt deszka megnyikordult r�nehezed� s�lyom alatt. Az �l�nek l�tsz� alakok egyszerre �lltak meg, n�ma csend lett. L�pteket hallottam fel�l�k, egyre k�zelebb �rtek a haj�hoz. Az jutott eszembe, ha tudn�k egy im�t, most biztosan r�kezden�k, de helyette csup�n k�nnyeim eredtek el, k�ny�r�gtem  b�rmif�le seg�t��rt, aki megmenthet. A haj� megingott, szemem sark�b�l l�ttam az egyik alakot bel�pni a fed�lzetre. Innent�l m�sodpercnyi id�re sem volt sz�ks�ge, egyenesen fel�m fordult. Arc�n undor�t� vigyor ter�lt el, majd elindult.

Hangos ki�lt�sra �bredtem, amit csak mi ketten hallottunk. A testem csurom v�z volt, reszkettem �s a sz�vem harcolt a t�d�mmel, melyik ugorjon ki el�bb nyitott sz�mon.

 - Aawen - az er�s hang ir�ny�ba fordultam �s Jacob agg�d� arc�t pillantottam meg. �szt�n�sen a karj�ba vetettem magam, beler�zk�dtam a felt�r� zokog�sba. Nem k�rdezett t�lem semmit, meg sem sz�lalt t�bbet, m�g azt nem l�tta, k�pes lenn�k v�laszolni. Egyed�l Billy-nek v�laszolt, amikor az apja bekopogott az ajt�nkon.

H�l�san szipogva fek�dtem a karjai k�z�tt, a hajam simogatva �t�lelt, szavak n�lk�l csit�tgatott. Nem tudom, mennyi id� telt el �gy, de az �jszaka lassan tov�bb �llt, l�ttam a nappal els� jeleit a f�gg�ny�n �t. Mozdulatlanul pihentem, pislogni is alig pislogtam, f�ltem, ha lehunyom a szeme, a borzaszt� �lom visszat�r. Annyira val�s�gosnak t�nt.

 - „V�rt l�ttam. Hal�lt �s szenved�st.” - sz�laltam meg hirtelen a szem�be n�zve. Nem voltam k�pes r�, hogy elmes�ljem, mit l�ttam. - „Sosem fogom elfelejteni.”

 - Mindenkinek vannak r�m�lmai, de ezek csak �lmok, nem a val�s�g.

 - „�s ha m�gis? Mi van akkor, ha olyasmit l�ttam, ami meg fog t�rt�nni vagy m�r megt�rt�nt. Meghaltak, ott fek�dtek �s �n tehetetlen voltam. Azt�n megl�tott az a f�rfi, a szemei s�t�tet voltak, szinte feket�k �s a v�r… Jacob, �n ezt nem �rtem.” - fakadtam ki a v�g�re �s hozz� b�jtam. Arcom mellkas�ba f�rtam, j�l esett a forr�s�g, �jj��lesztette lerombolt biztons�g�rzetem.

 - Azt hiszem, meg�rtott neked a t�rt�net, amit hallott�l - v�laszolta percnyi csend ut�n. Mivel nem feleltem, folytatta. - A hidegek v�rrel t�pl�lkoznak, a szem�k s�t�t, amikor a legv�rszomjasabbak, a b�r�k feh�r, mint a m�rv�ny.

 - „Teh�t �n �ket l�ttam?” - emeltem fel a fejem, hogy a szem�be n�zhessek. - „Az egyik egy l�nnyal besz�lt, aki fulladozott, h�rg�tt. Azt�n ketten egym�snak estek, a gyeng�bb �gy porladt sz�t, mint a k�. Sosem l�ttam m�g ehhez hasonl�t, legal�bbis csek�ly sz�m� eml�keimben egy ilyen sincs. �s ez nem volt benne a t�rt�netben, de ez is igaz, ugye?”

 - Holnap mindent kider�t�nk, de most aludnod kell, gyere - Megigaz�tott a p�rn�m, k�zelebb h�zta a saj�tj�hoz �s a takar�j�t is arr�bb h�zta, hogy odaf�rjek. Nem ellenkeztem, visszab�jtam hozz�, a szemem azonban sok�ig nem mertem m�g lehunyni. N�ztem a szoba falain keletkez� �rny�kokat, ahogy az eg�sz megtelik sz�nekkel a napsugarak miatt. Jacob mellettem b�k�sen szuszogott, karja a derekamon pihent. A plafonon l�v� �rnyj�t�kot n�ztem, m�g a k�p halv�nyulni nem kezdett, s �n visszazuhantam az �lmaimba. Eg�szen addig h�ztam az id�t, am�g tudtam, a hely ahov� ker�ltem ellenben feledtette velem a r�mk�peket. A tengerpart derengett fel �lomb�li szemeim el�tt.

 

 

   Napf�ny cir�gatta az arcom, mikor magamhoz t�rtem. A s�t�t�t� f�gg�nyt elh�zta valaki, a takar�t pedig gondosan megigaz�totta rajtam. Elmosolyodtam. Oldalra pillantottam, ahol meg sem lepett, csup�n az �sszegy�rt �gynem�t tal�ltam Jacob helyett. Orrom megcsapta egy finom illat, fel�lve vettem csak �szre az asztalon �ll� v�z�t, benne egy �rdekes vil�gos sz�rm� vir�ggal. K�zelebb mentem, el�re hajoltam hozz�, m�lyen besz�vtam az illat�t, s mosolyom �szrev�tlen�l sz�lesebb� v�lt.

H�tra fordulva az ajt�ra n�ztem, ellen�llhatatlan k�sztet�st �reztem, hogy kimenjek �s megkeressem Jacobot, de pontosan tudtam, mit kapn�k az�rt, ha megl�tn�nak. Valami azt s�gta, m�gis meg kell pr�b�lnom, azt is tudtam, merre kell elindulnom hozz�. Kis t�tov�z�s ut�n hallgattam �szt�neimre, felvettem a nadr�gom, magamra h�ztam a dzsekit �s �vatosan kinyitottam az ajt�t. El�sz�r r�snyire, hogy kin�zhessek, azt�n sz�lesebbre, hogy kif�rhessek.

A h�z �resnek t�nt, nem hallottam semmi neszt. Bizonytalan l�p�sekkel indultam el a kij�rat fel�, el�re hajolva, mindenre figyelve, b�rhonnan is �rkezzen a v�ratlan t�mad�s.

A teraszon senkit sem l�ttam, kint sem j�rk�lt m�s, csak a sz�l, ami az es� el�h�rn�kek�nt �rkezhetett valamikor az �jjel. Kezem remegett, annyira �sszepontos�tottam, csup�n a f�kig kellett eljutnom, ut�na k�nnyen elb�jhattam a bokrok �s n�v�nyek rejtek�ben.

 - „Most vagy soha!” - �k�lbe szor�tottam ujjaim �s egyszer�en kirobbantam a h�zb�l, k�rbe se n�zve futottam a szemben l�v� f�k fel�, �tv�gva mindenen, ami el�m ker�lt. Bementem eg�szen a legs�r�bb r�szekig, nem foglalkoztam semmivel, csak az �rdekelt, min�l beljebb legyek, hogy ne l�thasson meg senki.

Mikor m�r gyenge l�baim nem b�rt�k tov�bb meg�lltam, egy t�rzsnek t�maszkodva kapkodtam leveg��rt. Sosem gondoltam, hogy ilyen egyszer� lehet. Persze, mi�ta Jacobn�l vagyok eszembe sem jutott a sz�k�s gondolata, �s tulajdonk�ppen most sem az vez�relt, b�r ezt m�g hihet�en meg kell magyar�znom neki, ha megtal�lom. Felegyenesedtem. L�gz�sem lassacsk�n rendez�d�tt, �sszeszedtem gondolataimat �s igyekeztem kisz�rni bel�l�k azt, amire hagyatkozva nekiv�gtam az eg�sznek. �szt�nb�l j�tt, els�p�rt minden f�lelmet �s egyszer�en tudtam, hov� tartok.

Elindultam. A f�k ugyanolyannak t�ntek, ha nem lett volna egy be�p�tett t�rk�pem, m�r a m�sodik ir�nyv�lt�sn�l elt�vedek. Kezdtem bele�lni magam a tal�lkoz�sba, �gy hittem, el�g lesz r�m n�znie, s tudni fogja, nem rossz sz�nd�k vez�relt ki a h�zb�l, elv�gre s�t�lok, egyenesen fel�. Ebbe kapaszkodtam minden egyes l�p�sn�l. Cip�m talp�n �thatoltak a lehullott fa�gak, a k�vek, minden pontot �reztem a talajon, m�gsem t�lt�tt el f�jdalommal, puszt�n t�voli kellemetlens�gnek t�nt mindez. Annyira elsz�nt voltam, semmi sem z�kkenthetett ki. Vagy m�gis.

Megtorpantam. A gyomrom tiltakoz�an forgott, a szag be�ramlott a sz�mon �s az orromon, k�ptelen voltam kiz�rni. Eml�keztetett valamire, amit�l elfogott a rosszull�t. Az agyam nem tudta felfogni, mi lehet ez, hi�ba igyekeztem r�j�nni, mert ismertem, pontosan ismertem, beazonos�tani azonban nem tudtam. Meg akartam tudni, mi az, meg kellett tudnom! Arra indultam tov�bb, egyenesen v�gtam el�re, kezeimmel fesz�lten hajtogattam el utamb�l az �gakat, m�g �gy is �reztem, hogy egyik-m�sik nyomot hagy a b�r�m�n.

 - Tal�lnunk kell egy haszn�lhat� nyomot. Ha a Volturi keze van a dologban… - Lefagyva meredtem a t�lem alig n�h�ny m�ternyire �ll� alakokra.

Sosem l�ttam m�g ilyen csod�latos l�nyeket, leny�g�z�tt a sz�ps�g�k, szememet k�ptelen voltam levenni r�luk, mik�zben az agyam er�teljes v�szjelz�st hallatott, miel�bbi t�voz�sra buzd�tott. A hangjukat szinte nem is hallottam, t�voli zajk�nt hatottak, annyira hihetetlen�l gy�ny�r�ek voltak. Az egyik�k megtermett, ak�r egy medve, sug�rzott bel�le a nyers er�, a harci v�gy, a tenni akar�s. A m�sik szinte elt�rp�lt mellette, v�kony volt, sz�k�s haja g�nd�r f�rt�kben szeg�lyezte csontos arc�t. Megborzongtam.

Mikor elindultak, �n is oldalra l�ptem, egyenesen egy t�sk�s n�v�ny k�zep�be, amit�l akaratlanul is felszisszentem. A k�t f�rfi meg�llt, nem kellett hozz� sok id�, m�ris fel�m n�ztek, b�rmennyire j�nak t�nt a rejtekhelyem, k�nnyen kisz�rtak. Lek�zdve az �get� f�jdalmat, el�bb h�tr�lni kezdtem, majd az ellenkez� ir�nyba futni, t�vol t�l�k. M�r meg�rtettem, mi�rt akart a tudatalattim annyira elt�vol�tani onnan, meg�reztem a szagukat, a fejemben l�v� csek�ly eml�keket pedig p�ros�tottam azzal a szem�llyel, akin legutolj�ra �reztem. Bella a hidegekkel van, akik v�rt isznak… 

M�gis hogyan lehetne sz�rnyeteg valaki, aki ennyire le�rhatatlanul csod�latos? A medveszer� f�rfira gondoltam, az ereje szinte sug�rzott, az �llatias �szt�n�ket nem vonn�m k�ts�gbe, de a m�sik, � annyira nem olyannak t�nt.

 

   - „�risten!” - Kezeimmel a leveg�ben kalimp�lva egyens�lyoztam a szikla perem�n. Alattam egy foly�, szikl�k, el�ttem pedig a t�lpart. �t kell oda jutnom! H�tam m�g�l hallottam az �rkez�s�ket, k�zelebb voltak hozz�m, mint hittem. Gyorsan kellett cselekednem.

V�gig se gondolva, mi t�rt�nhet velem, egyszer�en le�ltem a peremre, ler�gtam a cip�imet �s lem�sztam a szikl�kba kapaszkodva. Nem kellett feln�znem ahhoz, hogy tudjam, ott vannak felettem, m�gis k�ny�r�gve k�rtem az eget, seg�tsen rajtam, ne hagyjon a kezeik k�z� ker�lni.

 - Aawen! - A nevem hallat�n majdnem lecs�sztam. Egyenesen a h�tam m�g�l sz�lt, onnan, ahov� igyekeztem eljutni.

 - A ter�let�nkre j�tt! - Hallottam az egyik hideg f�rfi hangj�t. Inger�lten besz�lt, mire v�laszk�nt morg�st kapott.

 - � nem farkas, r� nem vonatkozik az egyezs�g - Jacob is ideges volt, m�gis tartotta mag�t.

K�zben tov�bb biztattam magam, gyorsabban m�sztam, tenyerem fels�rtette a durva k�, amikbe kapaszkodtam. A part sem t�nt sokkal jobbnak, keskeny volt, tele �les kavicsokkal, amik kedv�kre vagdost�k mez�telen talpam.

 - Nem, nem az - Meg�lltam. Feln�ztem a m�sik hidegre, � egyenesen engem n�zett, ijeszt�en vil�gos szemei szinte �gett�k a b�r�m. - Mi vagy te?

 - „Valami, ami nagyon szeretne messzire ker�lni t�letek” - hangzott fejemben a v�lasz.

 - � hozz�nk tartozik! - v�laszolt helyettem Jacob, imm�r sokkal k�zelebbr�l. Megfordulva l�ttam, a t�lparton �ll, mind�ssze a foly� v�lasztott el minket. Sz�vem nagyot dobbant, v�gre �jra b�zni kezdtem abban, hogy minden rendben lesz.

Nem �rdekelt t�bb�, mit mondanak a v�riv�k, beleg�zoltam a t�rdn�l valamivel feljebb �r�, er�s sodr�s� v�zbe. Kis h�j�n led�nt�tt a l�bamr�l, az akarat ereje azonban er�sebb volt. Kezem Jacob fel� ny�jtottam, aki szint�n a v�zbe j�tt, igaz, csup�n k�t l�p�st, s azonnal feln�zett a k�t alakra. Ujjaim el�rt�k az �v�t, �r�m�mben meggondolatlanul l�ptem, bok�m hangos reccsen�ssel �rt a k�veknek. A f�jdalomt�l megbotlottam, ha nincs ott, val�sz�n�leg elestem volna. A karjai k�r�m z�rultak, melegs�ge sz�t�radt bennem. Felemelt, kivitt a partra. Arcom nyak�hoz f�rtam, �t�leltem, �s csak ny�sz�r�gni tudtam, hangtalanul. Az sem �rdekelt volna, ha �r�kre bez�r a szob�ba, soha t�bb� nem akartam kitenni onnan a l�bam. Halkan besz�lt hozz�m, csit�tgatott, mik�zben karjaiban reszkettem a f�lelemt�l, a f�jdalomt�l �s a hidegt�l, ami a vizes ruh�kb�l sziv�rgott be a b�r�m al�.

 - „Annyira sajn�lom” - ism�telgettem er�tlen�l, mintha �rthetn� szemkontaktus n�lk�l is, amit mondok. Szerettem volna, ha tudja, mennyire haragszom �nmagamra, ami�rt becsaptam, mindkett�nket �tvertem. Csak azt k�v�ntam, legyen m�g lehet�s�gem mindezt elmondani neki, bizalm�nak, csup�n ha morzs�ja is, de legyen m�g benne ir�ntam. Csak erre volt sz�ks�gem. Erre �s arra a s�t�ts�gre, ami el�rasztotta a tudatom �s elvette az eszm�letem.