9. fejezet

   Jacob teljesen ki volt akadva t�bbek k�zt a t�rt�ntek miatt. Telefonon kereszt�l is �reztem, alig b�rja visszafogni farkas-�nj�t. Azt k�rte, menjek �t hozz�, de azt mondtam, Ian�k megtiltott�k az iskolai napokon val� elm�szk�l�st. Tudom, hazudtam, �m m�g �gy is jobban j�rtunk, mintha elmondom, az oroszl�n j�n l�togat�ba. Sajn�latos m�don le kellett z�rnom a besz�lget�st, a m�sik k�nos tal�lk�m miatt. L�nyem egy r�sze v�rta a viszontl�t�st, de f�ltem is az el�ttem �ll� esem�nyekt�l. Ezt nem �szhatom meg sim�n…
Az id� most is hossz�nak t�nt, ideg rohamokkal t�zdelve term�szetesen, mert Ian k�ptelen lesz�llni a v�mp�r t�m�r�l. Es� ezen az est�n kiv�telen elker�lte Forks-t, de hideg sz�l f�jt. El�g volt kin�znem az ablakon, m�ris megfagytam.
- J� est�t, Emily itthon van? - ereimben megh�lt a v�r. Hogyan tudott egyszer csak felbukkanni a semmib�l? Ez �rthetetlen. Nagyj�b�l, mint az, hogyan gondolhatta ezt komolyan.
Alex �tk�s�rte a nappaliba, azt�n egyed�l hagyott minket. Milyen figyelmes! Toporogva, egyik l�bamr�l a m�sikra �llva igyekeztem leplezni a fesz�lts�gem. Lopva r�pillantottam p�rszor, de � ker�lte a tekintetem. Ideges�tett.
- Nem kellett volna idej�nn�d - sz�laltam meg hirtelen. Ian az emeleten csin�lt valamit, Alex kivonult a h�ts� verand�ra valamivel, k�tir�ny� t�mad�si lehet�s�get biztos�tottak, �s egyik�k sem lehet annyira h�lye, ne ismerne fel egy holts�padt alakot a saj�t h�zukban.
- M�gis itt vagyok - felelte k�nnyed�n - Azt mondtad, besz�lni akarsz velem.
- �hm, igen, l�nyeg�ben �gy is mondhatjuk - a c�lom legink�bb sz�tv�laszt�sukra f�kusz�lt.
- Mir�l van sz�?
- Csak… Csak meg szerettem volna k�sz�nni, hogy seg�tett�l algebr�b�l - mondtam ki hangosan az els� fejembe �tl� gondolatot. Ostobas�g, mer� ostobas�g.
- Ennyi? Ez�rt h�vt�l ide? - k�zelebb l�pett. V�ratlanul Ian z�gott le a l�pcs�n, , el az ajt� el�tt, majd v�ratlanul megtorpant, h�tr�bb l�pdelt �s meglepetten n�zett r�nk.
- � itt az egyik sulis t�rsam - mutattam sut�n a medve m�ret� sr�cra magam el�tt. - Seg�tett m�ltkor, mikor lemaradtam, eml�kszel.
- J� est�t! - k�sz�nt egy int�ssel - Emmett Cullen vagyok.
- Mr. Cullen fia - el�g logikus meg�llap�t�s. Nem vette le r�lunk a szem�t, pontosabban a “sulist�rsam” figyelte, azt hiszem, kezdett sejteni valamit, amit�l bep�nikoltam. Nagyon nem j� ez �gy. - Em, �tugrunk Port Angels-be, majd egyszer csak j�v�nk. Ha b�rmi van, h�vd Alexet.
- CSod�s - mormogtam az orrom alatt. Kics�sznak a l�t�teremb�l, ebb�l komoly baj is lehet. Mire feleszm�ltem a kocsi motorja odakint felb�g�tt, s �k elt�ntek a keskeny �ton. Mindek�zben �n elt�k�ltem el�re n�ztem, Emmett pul�ver�nek cipz�rja el�g �rdekesnek t�nt.
- Mit n�zel? - v�gign�zett mag�n.
- Semmit. Nem akarsz… le�lni? Vagy menned kell? - Bevallom, ut�bbiban rem�nykedtem.
- Maradok, ha szeretn�d - mondta, k�zben ism�t cs�kkentette k�z�tt�nk a t�vols�got, szinte egym�shoz �rt cip�nk orra,.
- Ta… tal�n…
- Emily, �gy �rzem, ideje besz�ln�nk - hangja teljesen megv�ltozott, m�lyebb, komolyabb lett.
- Igen - elker�lhetetlen, teh�t b�lintottam, ell�pve t�le le�ltem a kanap�ra. K�vetve engem mell�m telepedett. - Ami mostan�ban k�r�l�tt�nk t�rt�nt az sz�momra el�g “furcsa”, nevezz�k �gy. Fogalmam sincs, hogyan kezd�d�tt, mi lehet �s mivel lehetne meg�ll�tani, de…
- Mi van akkor, ha �n nem akarom meg�ll�tani? - d�bbenten meredtem r� - Minden rossz az�rt t�rt�nt, mert el akartuk nyomni mindazt, amit szerintem mindketten tudunk, hogy lehetetlen. - j�ghideg ujjait a kezemre tette, j�les� bizserg�s futott v�gig az eg�sz karomon.
- Ez… - tov�bb k�ptelen voltam besz�lni. Ellenkeznem kellett volna, tiltakozni �s elk�ldeni, de t�ls�gosan er�sen k�t�dtem m�r hozz�. - Neked bar�tn�d van! - Az egyetlen ellen�rvem vetettem be.
- � nem olyan, mint te, Meg fogom tal�lni a m�dj�t, hogy a lehet� legnorm�lisabban oldjam meg, az eg�szet . - alig vettem �szre k�zeled�s�t, pedig pontosan ezt tette. Kedvesen v�gigsim�tott az arcomon, szeme f�nyesen csillogott. Barn�s �risze teljesen levett a l�bamr�l, mindenn�l jobban v�gytam �lel� karjai k�z�, ajkainak �z�re szomjaztam. Hozz� hajolva, j�zan eszem ellen cselekedve hajoltam k�zelebb hozz�, megt�maszkodtam a t�rd�n �s apr� puszit leheltem a sz�j�ra. Mag�hoz h�zott, hossz�, �des cs�kkal viszonozta, mik�zben �t�lelve biztons�gos k�zels�g�ben tartott. Lassan h�tamra fektetett a kanap�n. Igen, erre a pillanatra v�gytam eg�sz �letemben.
- Ne! - ki�ltottam m�gis �s kib�jtam al�la. A f�ld�n �lve, leveg�t keresve, r�m�lten n�ztem az ablakon t�lra. Egy v�rv�r�s szemp�r figyelt d�ht�l izz�an. Emmett k�vette a tekintetem, de mire feleszm�lt, az idegen od�bb �llt.
- Mi van ott, mi a baj? - felh�zott maga mell� �s le�ltetett a kanap�ra. - Emily, j�l vagy?
- Itt volt! - tov�bbra is ugyanarra a pontra meredtem.
- Kicsoda? Nem �rtem, mir�l besz�lsz!
- Meg akar �lni. �rzem, hogy m�g itt van! V�gtelen�l d�h�s, a v�remre szomjazik! - Emmett elt�nt mell�lem, mind�ssze a sz�ll�ket maradt ut�na. - Tudom, kicsoda… - suttogtam imm�r puszt�n magamnak.

   Az �gyamban fek�dtem �s a plafont b�multam. Hogyan mondjam el? Hogyan bizony�thatn�m? Senki sem hinne nekem.
- Min gondolkodsz? - egy hajtincsemmel j�tszott.
- Nem l�nyeges - s�hajtottam. Felpillantottam r�. Olyan t�k�letes. Magas, izmos �s a puszta tekintet�t�l t�zszeres�re ugrik a pulzusom. Bel�l pedig kedves, figyelmes �s a lehet� legszeretnival�bb f�rfi a vil�gon. Igen, f�rfi, mert nem tegnap v�ltozott �t. - Itt maradsz? - k�rdeztem, mikor �reztem elnehez�lni a szemh�jamat. Elfojtottam egy �s�t�st.
- Ameddig csak szeretn�d - mosolygott r�m.
- �r�kre? - k�rdeztem meg akaratlanul is hangosan. Elv�r�s�dve ford�tottam el a fejem, de az �llam al� ny�lt, s finoman visszaterelt, hogy tekintet�nk tal�lkozzon.
- Ha ezt szeretn�d, akkor �r�kre - Mellette biztons�gban voltam. Mutat�ujjammal kis k�r�ket �rtam a tenyer�be eg�szen addig, m�g elnyomott a kimer�lts�g.
Ki gondoln�, hogy egy ilyen hatalmas medve k�pes szel�d b�r�nny� v�ltozni? Sz�rny� r�m�lomb�l �bredve, arcom szorosan a mellkas�ba f�rtam. H�tamat simogatta, csit�tott, de nem �rt vele t�l sokat.L�ttam magam el�tt az �lomb�li alakot, aki �ld�z�be vett. Hossz� sz�ke haj�t, v�r�sl� szemeit, t�k�letes arc�t. V�mp�r volt ez k�ts�gtelen. V�rszomja megr�m�tett, tehetetlen voltam Rosalie-val szemben.
- Jobban vagy? - k�rdezte hosszas csend ut�n.
- Nem igaz�n - suttogtam, s megt�r�ltem k�nnyekt�l �zott szemem. Fel�ltem, hogy szemedbe n�zhessek a nap els� sugaraival. �tt�rtek az erd� f�inak �gai k�zt. - Menned kellene.
- Magadra hagyhatlak? - Apr� b�lint�somra elh�zta kez�t m�g�lem, felemelkedett az �gyr�l. - Vigy�zz magadra! - hideg ajkai hosszasan �rintett�k homlokomat. Ell�pett t�lem �s egyszercsak elt�nt a szemem el�l.
Megismertem Emmett egy m�sik oldal�t, amit �gy �rzem, sok f�rfi irigyelne t�le. Persze vannak olyanok, akik el�bb t�pn�k sz�t, mintsem megismern�k, ilyen szem�ly p�ld�ul a d�lel�tt telefon�l� Jacob Black, akinek kiab�l� hangj�t�l sz�vroham t�rt r�m. K�z�lte, hogy elv�rt volna legal�bb egy �zenetet t�lem este, tudni akarta �lek-e m�g. El akart j�nni megn�zni, de nem mert, ami kiv�telesen szerencs�s �tlet volt r�sz�r�l.
Figyelmess�ge most nem hatott meg, akkor m�g az el�z� �r�k hat�sa alatt �lltam. Err�l neki term�szetesen fogalma sem volt, az �n fejemben t�k�letesen �lt m�g az el�z� �jszaka eml�ke.
Megszak�tva a h�v�st visszafordultam a f�lk�sz reggelim fel�, �m ott valami teljesen m�s fogadott.
- Hogy merted… - sziszegte izz� szemekkel. H�tr�ltam a pultig, remegtem eg�sz testemben. Azt�n elkezd�d�tt.
Mag�hoz r�ntott, s ezzel a lend�lettel visszal�k�tt a pultnak. F�jdalmas ny�g�ssel cs�sztam le a padl�ra. Miel�tt el�rhettem volna, k�t, gyeng�nek l�tsz�, v�kony karj�val �t a szob�n neki a l�pcs�nek. Ki is t�rtem a kor�t egy r�sz�t, a szil�nkok ny�lt sebeket v�jtak b�r�mbe, v�rem v�r�sre festett mindent. Feleszm�lni sem volt id�m, ism�t t�madott, kezem a h�somba v�jt. Felsik�tottam a f�jdalomt�l, de ez is kev�snek bizonyult. A combom t�rdemig v�rz� sebk�nt t�tongott, a l�tv�ny, meg amit akkor �reztem ahhoz k�pest a pokol t�ze, j�gverem. A legrosszabb az eg�szben, hogy v�gig tudatomn�l voltam, m�g akkor is, mikor �tt�rt testem t�bbi pontj�ra, a meg�l�semmel azonban nem f�radozott.
- Szenvedj! - sziszegte �jra. Fog�t karomba m�lyesztette, nagy kortyokban nyelte a v�rem, amit�l a bens�mben l�v� t�z robban�sszer�en �rasztotta el marad�k, �pen maradt porcik�mat. Kezem lehanyatlott magam mell�, elengedett, hogy azt�n egy szempillant�s alatt, kisebb sz�ll�k�s k�s�ret�ben elt�nj�n a h�zb�l.
V�gig �bren szenvedtem azokat az �r�knak t�n� perceket, m�g Ian �s Alex haza�rt. Hallottam besz�r�d� hangjukb�l az �r�m�t, ami azonnal r�m�lt hadar�ss� v�lt, miut�n bel�ptek az ajt�n. H�r�gve vettem a leveg�t, a v�rvesztes�gt�l egy sz�t sem voltam k�pes kiny�gni, �r�ltem, m�g vert a sz�vem, valamennyire. Ha rangsorolnom kellene eddigi �letem �sszes v�mp�rt�mad�s�t, ez az eset tuti arany�rmet szerezne.