8. fejezet

     P�r �ra m�lva l�zam az egekbe sz�k�tt, mindenem f�jt, �v�lt�ttem, ahogy a torkomon kif�rt. Ian a v�g�n minden tiltakoz�som ellen�re kih�vta Dr. Cullent, mintha csak �rezte volna, � az, aki tudni fogja, mit kell tenni. Vagy mit nem, mert az �tv�ltoz�s folyamat�t egy�rtelm�en nem lehet emberi gy�gym�dokkal befoly�solni. Esetemben nevezz�k szerencs�nek, volt m�r r�szem harap�sban, �s enn�l j�val t�bbet kell felmutatni, hogy a t�neteken t�l val�ban v�gbe is menjen a dolog.
M�sf�l nap szenved�s ut�n a „megh�l�s” javulni l�tszott, olyannyira, h�tf�n reggel az iskola parkol�j�ban tal�ltam magam. K�sz�n�m, igen, hat�rozottan kihevertem.
Ker�ltem �ket. Amennyire t�lem tellett tudom�st sem vettem r�luk, s�t, Bell�r�l sem, aki egy�ltal�n nem �rtette az eg�szet. Szerintem � volt az egyetlen, aki semmit sem sejtett a kis csoportjukb�l. Pr�b�lt besz�lni velem otthon is, az iskol�ban is, de s�ket f�lekre tal�lt. Jacob ellenben egyre gyakrabban telefon�lt �s vele hajland� is voltam kommunik�lni. Tal�n �ppen emiatt j�tt az �tlet, s az asztalr�l l�bam el� es� k�nyv is j�csk�n hozz�seg�tett.
 - Szia – sz�ltam bele a telefonba.
 - Hallottam, hogy kerest�l. Mi a helyzet? – vid�m hangja engem is fel szokott vid�tani, most m�gis ideges maradtam.
 - Jake, �n... – kezdtem, �m �rtelmes, egybef�gg� mondatot nem tudtam �sszerakni a fejemben. – Lenne egy hatalmas k�r�sem. – elhadartam, nehogy meggondoljam magam.
 - Mond! – hangja azonnal �tv�ltott komolyabb lejt�s�re – Baj van?
 - Nincs... egyel�re – Nagy leveg�t vettem, miel�tt folytattam volna az �r�lt �tletem felv�zol�s�t – Nem mehetn�k �t hozz�d egy kisid�re? �gy �rzem, ott lenn�k most igaz�n biztons�gban. – A k�rd�s (hozz�teszem, jogosan) meglephette, mert elhallgatott. Hagytam, hadd gondolkozzon, hiszen nem kis dolgot szeretn�k t�le.
 - �rted megyek egy �ra m�lva – hallottam v�g�l a v�laszt, amiben rem�nykedtem.
 - Rendben, k�sz�n�m – ezzel megszak�tottam a vonalat. P�r nap kell, hogy �szhez t�rjek, s �jra belevethessem magam a mindennapi �letbe. Jelenleg t�l sok volt a term�szetfeletti, v�mp�r �s egy�b agymen�sb�l.
Jacob betartott a szav�t. Kedvess�ge teljesen leny�g�z�tt. La Push fel� aut�zva kih�ztam bel�lem a teljes igazs�got, aggodalmaimmal megf�szerezve.
 - Ide nem fogja betenni a l�b�t egyik sem, ebben biztos lehetsz! – eg�sz �ton ezzel nyugtatott, �s elmes�lte t�m�ren a r�gi egyezs�get, mely az�ta is rend�letlen�l fenn �ll. Ha ez t�nyleg �gy van, a legjobb d�nt�s volt megk�rni erre.
La Push val�ban az erd� �lel�s�ben ter�l el, s�t az maga az erd�. Fah�zakban lak� k�z�ss�g, indi�nok a saj�t hagyom�nyaikat k�vetve, k�zben a modern kort is beengedve otthonukba. Leny�g�z�tt, amit l�ttam. M�g azt is irigyeltem, ami evvel a l�ttel j�rt, ami a monda szerint mindannyijukban benne lakozik. Val�sz�n�leg, ha k�z�j�k tartozn�k, most nagyj�b�l ugyanannyira lenne bonyolult az �letem, csak m�sk�nt.
 - Emily? – Jake keze suhant el az arcom el�tt. – Az�rt ennyire nem r�mes.
 - Dehogy! – v�gtam r� azonnal – Nagyon... sz�p.
 - Ha t�nyleg tetszik, ha f�llentett�l, egy darabig itt fog maradni – kivette h�tizs�kom a kocsi h�ts��l�s�r�l. Pehelyk�nny�nek t�nt a kez�ben, pedig mikor �n emeltem meg, kellett hozz� egy adag szusz.
 - Megmutatod a tengerpartot, ugye? Biztos, j�l ismered a k�rny�ket. – B�szk�n kih�zta mag�t, ami fel�rt egy „igen”-nel.
El�g volt bel�pni a h�zba, azonnal felt�nt, k�t f�rfi lakja a helyet. A legt�bb dolog (bele�rtve a mosatlant is) egym�sra halmozva v�rakozott valami csod�ra, ami rendbe szedi. Az eg�sz k�v�lr�l-bel�lr�l kicsi volt, m�gis otthonos volt a maga m�dj�n. Mivel vend�gszoba m�r nem f�rt be, Jake felaj�nlotta a saj�tj�t �s kik�lt�z�tt �jszak�ra a kanap�ra. �letemben el�sz�r j�rtam ilyen helyen, tetszett az az �rz�s, amit � �s a falk�ja keltett bennem. T�vol voltam a bajt�l, a rosszt�l, messze a v�mp�rokt�l, messze... Emmett�l.
A h�tv�g�m szinte z�kken�mentesen alakult, Jacob falk�ja nehezen ugyan, de befogadott. Szerint�k „furcsa a szagom”, ezt el�sz�r nem igaz�n �rtettem, de r�j�tt�nk, alighanem a k�pess�gem miatt m�smilyen, kev�sb� emberi. Ezut�n megmutatt�k a partot, az erd� fontosabb r�szeit, mindent, amit bele lehetett s�r�teni k�t napba.
    H�tf� reggel Jacob vitt iskol�ba, ezzel hivatalosan v�ge szakadt biztons�gom �r�m�nek. Cuccaim nagy r�sz�t m�g otthon ledobtam, csak a legsz�ks�gesebbeket t�mtem t�sk�mba. Persze az els�k, akikkel a parkol�ban �sszefutottam a Bella, Edward, Rosalie, Emmett n�gyes volt. Jake vigyor�t l�tva nem lehetett v�letlen, hogy �pp a k�zel�kbe parkolt, sz�vesen nyakon csapta volna ez�rt. Komor arcukat l�tva a leveg�v�tel is nehezebb� v�lt.
 - K�szi – mondtam a t�bbieket figyelmen k�v�l hagyva, mik�zben �tny�jtottam neki a sisakom. El�gedetten �lt a motoron, nem h�zta azonnal a fej�re a buk�sisakot, ki�lvezte a pillanat minden k�noss�g�t, mert nekem el�gg� az volt.
 - D�lut�n mit csin�lsz?
 - Ha �gy k�rdezed, akkor elvileg veled l�gok – szint�n mosolyra h�z�dott a sz�m.
 - Helyes d�nt�s! – felvette a sisakot. – Megyek, miel�tt bajba ker�l�k.
Enn�l nagyobba? Ja, igen, az �n vagyok.
 - Ok� – kezem int�sre emeltem, majd v�gign�ztem, amint elhajt.
Azt hittem, valamelyik�k m�r reggel megtal�l, �m kiv�telesen nyugodtan indult a nap. Term�szetesen ezt szok�s szerint elkiab�ltam, Bella ugyanis eb�dn�l egyenesen velem szembe �lt le az asztalhoz. Addig eg�szen j�l megvoltunk a faggat�z�s-felelget�s dologgal, m�g r� nem t�rt Emmettel val� kapcsolatomra. Tagadtam mindent, egy�rtelm�en. Jacobr�l sem �rultam el t�l sokat. Ha a v�mp�rok k�z�l megtudn� b�rmelyik�k, hol bujk�ltam az elm�lt napokban, az er�teljesen olaj lenne a t�zre. Az utols� �r�n �reztem a lehet� legrosszabbul magam. A Cullenek tekintete �tf�rta a h�tam, perzselte a t�d�m, sz�vemen �t t�rt ki a mellkasomb�l. Az a szombati �ra t�nyleg seg�tett a teljes�tm�nyemen, ami az algebr�t illeti, m�g Mrs. Portman is megdics�rt, m�gsem esett olyan j�l, mint v�rtam. Nem igyekeztem t�l gyorsan elhagyni nap v�g�n a termet, minek is rohantam volna? Mondjuk az�rt, hogy elker�ljek egy k�nos tal�lkoz�st.
 - Farkas szagod van.
 - Neked is szia – mondtam cuccaim elpakol�s�ra f�kusz�lva.
 - Mit akar t�led? – k�rdezte t�relmetlen�l.
 - Jacob a bar�tom – a lehet� legk�z�mb�sebb m�don t�j�koztattam. 
 - Melyik �rtelemben?
 - Nem tudtam, hogy ma vallat�son veszek r�szt – v�llamra akasztottam elny�tt h�tizs�kom bal p�ntj�t.
 - Mi�rt pont �?
 - Felejts el, Emmett. Kisz�lltam az ostoba j�t�kodb�l, �r�kre. – meg�lltam el�tte, azt�n kezem a kilincs�rt ny�lt, �m az nem engedett.
 - M�g nem v�gezt�nk!
 - �, t�nyleg? – meglepett arcot v�gtam. – Eddig azt hittem, t�lvagyunk a cseveg�sen. Bocs�nat a tudatlans�gom�rt.
 - Ne csin�ld ezt! – morogta inger�lten.
 - Mi�rt? Megint megharapsz? – alig mondtam v�gig, h�ttal a falnak �tk�ztem, a leveg� kiszorult a mellkasomb�l.
 - Fogalmad sincs, ki vagyok �s mire vagyok k�pes – pr�selte ki a szavakat �sszeszor�tott fogai k�zt. Megszor�totta a karomat, azt hittem, ott helyben porr� t�ri minden csontom.
 - Eressz el! – hasztalanul kap�l�ztam – F�j te idi�ta!
 - Te v�vtad ki magadnak! – Annyira felh�zta mag�t a dolgon, �r�lt tekintete v�r�sen izzott.
 - Lenyugszom, ha te is – belekapaszkodtam az utols� ment�-�tletbe. �gy t�nt, bev�lik, arcvon�sai kisimultak, enyh�tett a szor�t�son, visszat�rt a r�gi Emmett. M�s helyzetben ez a boldogabbik �nemet id�zn� el� bel�lem, akinek pillang�k verdesnek a gyomr�ban, �m most a menek�l�s gondolata jobban foglalkoztatott.
 - Menni akarsz? – k�rdezte arcom f�rk�szve – Mi�rt?
 - Mert... mert v�rnak.
 - Az a korcs? – hangj�ba visszat�rt az inger�lt fenyeget�s. Ennyit a sima kijut�sr�l.
 - Lehet – hangom suttog�ss� halkult.
 - Nem akarom, hogy tal�lkozz vele!
 - Nincs jogod megtiltani! M�gis kinek k�pzeled magad? – azonnal reag�ltam, de el�g volt kimondani, r�gt�n tudtam, hib�s v�lasszal rukkoltam el�. �jra a falnak szor�tott, moccanni sem b�rtam. – Arr�l volt sz�, hogy elengedsz.
 - Azt v�rhatod! – morogta szikr�z� szemekkel.
A k�vetkez� pillanatban a terem legh�ts� ablaka kiv�g�dott �s egy d�h�s, villan� szem� farkas ugrott be rajta. El�sz�r megr�m�ltem, azt�n felismertem, �llatias viselked�se m�g�tt ki rejt�zik. Emmett elengedett, szembefordult Jacobbal. Harcra k�szen n�ztek egym�ssal farkasszemet. Ez a sz� abban a k�zegben el�g h�ly�n, m�gis helyt�ll�an hangzott.
 - Fi�k, �llj! – ki�ltottam, amikor l�ttam, ha most �sszeverekednek, itt k� k�v�n nem marad, de egym�sban is eg�szen biztosan k�rt tesznek. – Hagyj�tok abba!
 - Maradj ott! – sz�lt r�m Emmett, de �n sz�fogad�s helyett kettej�k k�z� ugrottam.
 - Nem! Haza kell mennetek, lehet�leg egy darabban. – Hihetetlen, mire k�pes a f�lelem, p�ld�ul er�t ad a hangnak. – Jake, k�s�bb besz�l�nk! – n�ztem egyenesen r�, azt�n a v�mp�rhoz fordultam. – Este besz�l�nk, �g�rem. Most viszont menjetek innen v�gre! – Vonakodva adt�k fel a harcot, l�tszott rajtuk, sz�vesebben ny�zn�k meg egym�st �lve.
Magam sem tudom, mi�rt, de megragadtam Emmett hatalmas kez�t �s kivonszoltam a teremb�l.
 - Nyolckor �tmegyek – sz�lalt meg, mire �sszerezzentem. V�laszra es�lyem sem volt, ahol az el�bb �llt, m�r csak h�lt hely�t l�ttam. Buta v�mp�r k�pess�g!