10. fejezet

   Nagyj�b�l egy eg�sz napot t�lt�ttem a m�t�asztalon, �ll�t�lag eg�szen k�zel �lltam a t�lvil�ghoz is. A v�g�re t�bb varrat bor�totta a testem, mint azel�tt �sszesen, s j�csk�n megcsapoltam a k�rh�z k�tszerk�szlet�t. Annyi f�jdalomcsillap�t�t kaptam, amennyi egy lovat is ki�tne, �m ezek hat�sa gyeng�lni kezdett, ezzel egyid�ben �bredezni kezdtem.
- Azonnal szerzek neked valamit! - Alex m�r fel is pattant mell�lem, meghallotta kisz�radt torkomb�l indul� ny�sz�rg�semet.  Nem sokkal k�s�bb Dr. Cullen oldal�n t�rt vissza.
- Hogy �rzi mag�t? - k�rdezte, mik�zben a csipog� g�pek �rt�keit vizsg�lta, ut�na engem is v�gign�zett.
- Maga szerint? Olyan vagyok, mint egy m�mia!
- Egy ritka szerencs�s m�mia - sz�lt k�zbe Ian.
- Meddig kell itt maradnom? ragadtam vissza a sz�t.
- A s�r�l�sek s�lyoss�g�b�l �t�lve, legal�bb a j�v�h�t v�g�ig eg�szen biztosan.
- De h�t az t�bb, mint egy h�t! -  d�bbenten h�pogtam.
- Hamar elrep�l megl�sd - biztat�an mosolygott r�m. A bel�le �rad� kedvess�g t�nyleg hat�ssal volt az emberre, egy r�szem elhitte neki. - K�s�bb m�g ben�zek hozz�d, de b�rmire sz�ks�ged lenne, sz�lj a n�v�reknek �s, ha kell j�v�k. - Arc�t f�rk�szve igyekeztem eld�nteni, m�s betegeivel is �gy viselkedik, vagy az�rt ilyen, mert tudja, mi t�rt�nt velem. J�l leplezte, b�rmelyik is volt az igazs�g.

   Lehet, elkapkodtam a kijelent�sem, miszerint innent�l biztons�gban leszek, hab�r az els� t�ved�sem �ta val�ban h�t lakat alatt �riznek. A m�sf�l h�t k�rh�zi bentl�t ut�n kiharcoltam az otthoni pihen�t, persze, ez cseppet sem �gy s�lt el, mint terveztem. �jra �s �jra v�gig mondtam a t�rt�netet, mert Ian szerint �gy semmilyen fontos dolgon nem siklunk �t. A v�g�re m�r � is jobban tudta a t�rt�nteket, mint �n.
- Gyere m�r, hagyd v�gre pihenni! - sz�lt r� m�r vagy sz�zadszor Alex.
- De ezzel �gy tov�bbra is ugyanott toporgunk!
- Bocs, ha a meg�l�si k�s�rlet h�tr�ltatja a munk�d! - Hihetetlen, mennyire megsz�llott!
- Kifel�, miel�tt megint egym�snak estek - az ajt� fel� kezdte vonszolni a b�tyj�t, csak n�ztem ut�nuk. Esk�sz�m megbolonduln�k, ha t�nyleg a v�rrokonom lenne! - Sz�p �lmokat! - Alex visszadugta a fej�t, r�m kacsintott, azt�n beh�zta maga m�g�tt az ajt�t. Nem hiszem, hogy b�rmi is kellemes k�rnyezetet tudna okozni a fejemben. Amint becsukom a szemem, azonnal el�ttem van az eg�sz jelenet, szerencs�re, m�g a k�rh�zban voltam, kaptam altat�t, itthonra bezzeg feleslegesnek gondolt�k. A traum�t szakember seg�ts�g�vel fogom feldolgozni. K�sz!
- Ki van ott? - felkaptam a fejem, a s�t�ts�get figyeltem. Egy�rtelm�en �llt ott valaki, semmik�pp sem ember, sokkal ink�bb v�riv� �rny. Bens�mben �jult er�vel t�madt fel a f�lelem.
- Hallottam Carlisle-t�l, mi t�rt�nt - Emmett bel�pett az �jjeliszekr�nyen �ll� l�mpa f�nyk�r�be. Megk�nnyebb�lten s�hajtottam fel, mikor le�lt mell�m. - Hogy �rzed magad?
- Ez a k�rd�s kezd bosszant� lenni - halkan felnevetett.
- Ok�, akkor mi a helyzet? - elnevettem magam. Hirtelen el�m villant a t�mad�m v�r�sl� tekintete, egyb�l elm�lt a kedvem kacar�szni. - Emily, mi az?
- Semmi, csak… - kellett egy nagy leveg� -, azt hiszem, besz�l�nk kellene - K�rd�s suhant �t az arc�n, ett�l elsz�llt a b�tors�gom. - A t�madomr�l.
- Tudod, ki az? Mondd el ki az, hogy v�gre nyom�ba eredhess�nk! Eddig cselesen rejt�zk�d�tt, de…
- Igen, de nem.
- Micsoda?
- Neh�z ezt �gy elmagyar�zni.
- Hogyan? - t�relmetlens�g csengett hangj�b�l.
- �gy, hogy k�zben folyamatosan k�zbev�gsz! - beh�zta a k�pzeletbeli cipz�rt �s figyelt. �jabb nagy leveg�re volt sz�ks�gem. - Nem fog tetszeni, amit most mondani fogok. Tudom, ki akar meg�lni, �s azt is, mi�rt. - Mutat�ujjam felemelve ny�l� sz�ja meg�llt a mozdulatban, csendre intettem. - Az ok, te vagy, a v�mp�r pedig, nos… - hangom elhalkult - Rosalie.
- Rose? Nem, az lehetetlen! �s, hogy �rted azt, hogy miattam? - csak �gy �radtak bel�le a szavak. Biztos voltam benne, a n�t fogja v�deni, nem is hib�ztattam �rte, m�giscsak a kedves m�r ki tudja, mi�ta. A m�sik oldalt n�zve, Rosalie viselked�se is teljesen logikus, hisz’ �gymond elvettem t�le Emmettet. Az eg�szben az �ldozat, a hiba forr�sa, a minden, egy szem�lyben �n vagyok.
- Gondoltam, hogy nem hiszel majd nekem. Az igazs�g viszont akkor is ez. Bolond lenn�k bes�rozni valakit, aki egy �lh�r miatt k�pes lenne kett� t�pni egyetlen mozdulattal.
- K�ptelens�g, � nem tenne ilyet!
- Vagy m�gis? Van �rtelme a dolognak. - lehajtottam a fejem. K�zel �lltam a s�r�shoz. Kezeim �k�lbe szorultak, �sszekaptam a marad�k er�t, ami m�g dolgozott bennem. - Emmett, ideje v�get vetni ennek az eg�sznek. Te maradj a tieid k�z�tt, �s �n t�vol t�letek, �gy lesz a legjobb.
- Az fel sem t�nt, ez id�ig is a rossz d�nt�s volt? Nek�nk egyszer�en nem megy.
- Megoldom - hangomb�l b�tors�g csengett, b�rhonnan is �rkezett, pont j�kor. - Most menj, nehogy bajba ker�lj miattam.
- Ennyivel �gysem int�zhetj�k el. Valakinek vigy�znia kell r�d! - fogyott az er�m, a tart�som, fogalmam sem volt, meddig b�rom m�g.
 - Most m�r - nyeltem egy nagyot -, most m�r minden rendben lesz. Ezent�l.
- Ahogy akarod! - ujjai cs�sztak az eny�mek k�z�l �s elt�nt. Akkora er�vel tette mindezt, az ablak keretest�l kiszakadt a hely�r�l.
K�nnyeim sz�p lassan s v�gel�thatatlanul g�rd�ltek v�gig s�padt arcomon. Idej�t sem tudom, mikor hoztam meg a v�gleges d�nt�st, �m a s�r�st az�ta sem siker�lt abbahagynom. Mindig is csendesen zokog� t�pus voltam, a vil�gnak nincs k�ze a probl�m�imhoz. F�leg az ilyenekhez! Most v�gk�pp rossz ir�nyba fordult az �letem. A sok �gyban t�lt�tt �ra k�t nagy d�nt�sre sarkallt. Az els�, min�l el�bb talpra kell �llnom. M�sodik, le kell r�zni Ian v�mp�r-gyan�j�t, vagyis el� kell adnom, �tutaz� t�mad�m volt, nincs itt senki, teh�t elh�zhatunk innen a fen�be. A lehet� legmesszebb Forks-t�l. Ez a sz�vem t�ri apr� darabokra, de musz�j.
Az ellenem ir�nyul� mer�nyletek elmaradoztak, ak�rcsak Dr. Cullen id�nk�nt felbukkan� szem�lye, s�t null�ra cs�kkent mindenf�le term�szetfeletti aktivit�s m�g a k�rnyez� telep�l�seken is. Eg�szen megnyugtat� lenne, ha az a “ha” is t�vol maradna.
- Alex - fel� ford�tottam p�rn�n nyugv� fejem. - Meddig csin�lja m�g ezt?b - c�loztam a r�m se bagoz� b�tyj�ra. - Unalmas.
- �rthet�en m�rges �s megszokottan bolond. Kell tov�bb ragoznom? - lecsukta az �l�ben pihen� laptopot.
- AKkora idi�ta! M�gis mit v�r t�lem? Pattanjak fel, tapasszal a talajra az orrom, mint egy vad�szkutya? Szimatoljam ki, hol j�rnak a kedvenc v�rsz�v�i? Nem vagyon kutya! - Linda �rdekl�dve emelte fel a fej�t az �gyam v�g�ben. - Cser�ln�l velem?
- Ha halv�ny jel�t is l�tn� terve megval�sul�s�nak, le�llna. �rtsd meg, neki ez a r�geszm�je.
- Adok �n neki olyan r�geszm�t! - alig szor�tottam m�regbe gurulva �k�lbe a kezem, m�ris hangosan felszisszentem.
- Nyugodj le, megoldjuk - fogta meg finoman �pnek l�tsz� kezem.
- K�rhetek t�led valamit? R�d legal�bb n�ha hallgat.
- Ki vele!
- H�t, sz�val… - kezdtem bele - besz�lj vele, gy�zd meg r�la, hagyjuk itt Forks-t. Nincs mi�rt maradnunk, a gyilkoss�gok Seattle-ben t�rt�nnek, nem itt.
- De jogos bizony�t�kunk van r�, innen indult.
- Aha, akkor ir�ny Los Angeles, sokak szerint annak a hely�n sz�lettek egykor a v�mp�rok. Felgy�jtjuk az eg�szet, nem? �gy illene.
- Csillapodj! Teljesen f�lre�rted. Mi nem, �vezredekkel ezel�tti esem�nyekre akarunk f�nyt der�teni, hanem legy�zni azt, ami az emberek �let�t vesz�lyezteti, ami ellent mond a term�szetess�gnek. - Legal�bb sz�zadj�ra magyar�zta el, csak tov�bb h�zta am�gy is felborzolt idegsz�laimat.
- J�, felejtsd el! De ezennel kijelentem, kisz�llok, egy nyomorult v�mp�r, ak�rmit nem ker�tek el� t�bb�. Hagyjatok b�k�n! - elh�ztam a kezem �s t�ntet�leg elfordultam t�le. Hallottam, amint fel�ll mell�lem �s kimegy. Valamit tenni fog, ha el�rhet�nk valamit, arra csak is � k�pes. Linda k�zelebb k�szott, megnyalogatta a kezem. - Te vagy a legjobb. - mosolyogva vakargattam meg a f�le t�v�t.