12. fejezet

   A furgon z�r�gve, puffogva f�kezett le a Cullen-h�z el�tt. Mindenki otthon volt, nyom�t se l�ttuk dulakod�snak. Alig �rt�k el az els� l�pcs�fokokat, az ajt� kiv�g�dott �s egy tajt�kz� Edward rontott ki rajta.
- Mi t�rt�nt? - egyenesen r�m n�zett, amit�l reflexb�l kisebbre h�ztam �ssze magam.
- El kell t�nn�t�k innen! Azt hittem, el�g vil�gosan fogalmaztam az el�bb a telefonban. - felbicegtem hozz�, elsz�ntan �lltam a tekintet�t.
- Sz�ltam a t�bbieknek, nem �rhet minket meglepet�s.
- Ian b�rmire k�pes. Ember, de ne becs�ld al�, megvannak az eszk�zei, b�rmire k�pes, hogy titeket elt�ntessen a F�ld sz�n�r�l is. - Edward betess�kelt minket, vetett egy fut� pillant�st a f�kra, azt�n j�tt ut�nunk, hallottam a z�rat kattanni m�g�ttem.
- Ez mit keres itt? - Rosalie izz� szemei l�tt�n �jra minden tagomba visszat�rt a f�jdalom. - Az � hib�ja, hogy a vad�szok r�nk tal�ltak!
- Rose, f�kezd magad! - Szerencs�snek tartottam magam, ami�rt nem birtoklom a gondolatolvas�s k�pess�g�t. Nekem m�st osztottak, amit�l csak rosszabbul �reztem magam.
Azt�n sz�pen befutott a csal�d t�bbi tagja. Dr. Cullen a gipszmentes�gem miatt kisebb fejmos�sban r�szes�tett, azt hiszem, igazat kellett adnom neki.
- Engedjetek ki, majd �n adok nekik rendesen! - Emmett a leveg�be �kl�z�tt. - Azt kapn�k, amit meg�rdemelnek. - A szoba t�ls� v�g�b�l figyeltem �ket, f�k�nt Emmettet, aki k�l�nb�z� verzi�kban v�zolta fel, hogyan int�zn� el Iant �s Alexet. Ny�ltan besz�lt, kend�zetlen�l, �s f�j�n, k�zben m�gis egyet�rtettem vele valamilyen szinten. Az, amire a fi�k k�sz�lnek elhamarkodott, �gy �t�lkeznek, nem tudnak semmit �s azoknak �rtani k�sz�lnek, akik az els� csal�d, csoport, nevezz�k b�rhogy, de v�gre emberibb form�t meg�rizend�en �lnek.
Rosalie gy�l�lettel teli pillant�s�t�l a f�lelem gomb�ca egyre n�tt bennem, �m gondolataim igyekeztem elrejteni, �gysem hinn�k el nekem, ha kitud�dna, mit tett, vagy mit szeretne velem legsz�vesebben csin�lni.
- P�rul j�rnak, ha vel�nk kezdenek! - Dr. Cullen elhallgattatta Emmettet, a t�bbiek minden szav�ra ugrottak, s sz�tsz�r�dtak a lak�sban. Legnagyobb meglepet�semre Jasper j�tt oda hozz�m.
- Mit�l f�lsz ennyire? Bella is f�l, de te m�r szinte rettegsz. Valami m�sr�l van sz�, igaz?
- Nem tudom, mir�l besz�lsz - egy�rtelm�en tagadtam - F�ltelek titeket, mert azt hiszik, gyilkosok vagytok, pedig bennetek m�g tal�n n�lunk is t�bb emberiess�g lakozik. De �k a csal�dom, szeretem �ket, mintha az �des testv�reim lenn�nek. Mindk�t ir�nyba h�zom, mindny�jatok�rt agg�dom.
- A sz�d ezt mondja, de bel�l m�st �rzel . ezzel otthagyott. Honnan tudja, mi van bennem? Edward nem sz�lhatott neki, mivel a k�zel�ben minden �rulkod� gondolatot sz�m�z�k, elfedem, amennyire t�lem telik.
- Hogy �rzed magad? - kicsivel k�s�bb Bella �lt le mell�m.
- Sz�rnyen - minden �rtelm�ben. - Miattam t�rt�nik ez az eg�sz, az eg�sz az �n hib�m. Ezt annyira el akartam ker�lni! Joggal haragszanak r�m, tennem kellett volna valamit!
- �gy is sokat k�sz�nhetnek neked.
- Felbolygattam az �let�ket, ez azt�n ki�rdemli a h�l�t - ironiz�ltam, arcom k�t tenyerembe hajtottam, majd megd�rzs�ltem a szemeimet �s ism�t Bell�ra n�ztem. - Nem is �rtem, mi�rt nem j�rok �r�mt�ncot az asztal k�r�l.
- Jaj Emily, ne m�r! - kez�t karomra tette, �rint�se szinte �gette a b�r�met. Azonnal elengedett, nagyra t�gult szemekkel pislogtunk egym�sra.
- Mi t�rt�nt? - jelent meg mellette r�gvest Edward.
- Semmi, vagyis… Emily karja �ppen olyan hideg, mint a ti�d.
- F�zol? - k�rdezte a v�mp�r. Megr�ztam a fejem. Megfogta a kezem, mire �n felk�sz�ltem v�rtam, hogy k�zels�g�nek ereje eluralkodjon a fejemben, de nem t�rt�nt meg. - Sz�lok Carlisle-nak, mindj�rt megvizsg�l.
- Felesleges - elkaptam a kezem �s zsebembe s�llyesztettem. - Megleszek. - Nem tetszett Bella fel� k�ld�tt “Figyelj r�!” pillant�sa. Tudok magamra vigy�zni, m�g ha a mell�kelt �bra n�ha nem is eg�szen ezt mutatja.
   Egyre furcs�bban �reztem magam m�g v�rtuk az �jabb csapatgy�l�st. Le�lve, kezembe temetve arcom igyekeztem �rr� lenni a remeg�sen, id�r�l id�re r�m t�rt, egyre er�sebben �s gyakrabban.Mikor visszat�rtek, a besz�lget�s�k elhalkult. K�v�ncsian pillantottam fel, meglepetten, mindannyian engem b�multak.
- Mi az? - nem �rtettem semmit.
- Emily, a szemed! - ki�ltotta Bella �s felugrott mell�lem. Megtapogattam az arcom h�tha r�j�v�k, mi akasztotta ki ennyire.
- Valami nagyon nem stimmel - sz�lalt meg Alice.
Dr. Cullenre n�ztek v�lasz�rt, aki hasonl�an a t�bbiekhez, meglepett arcot v�gott. Emmett el�re furakodott, egyenesen hozz�m j�tt, le�lt mell�m. Aggodalommal vegy�lt vizslat� tekintet�t�l kezdtem �n is fesz�ltt� v�lni. A telefonom cs�rg�s�t�l is szinte a plafonig ugrottam. A n�v l�tt�n el�nt�tt a pulykam�reg, ki akartam nyomni, menjen a fen�be, v�g�l m�gis fogadtam a h�v�st.
- �rzed m�r, ugye? - Alex kertel�s n�lk�l sz�lalt meg a vonal t�ls� v�g�n.
- Mir�l besz�lsz?
- Van, amit nem mondtunk el neked. A t�rt�net egy�ltal�n nem olyan egyszer�, mint elmondtuk neked. - eln�mulva b�multam magam el�. - Hossz� lenne elmagyar�zni, de min�l el�bb v�rre van sz�ks�ged k�l�nben nagyon nagy bajban leszel.
- Mi�rt? Mir�l besz�lsz? Alex, egy sz�t sem �rtek!
- Nincs id�m, csak tedd, amit mondok! - a vonal megszakadt.
- Alex? Alex! - belekiab�ltam a s�ket telefonba. Zavartan n�ztem Emmettre, aki k�zben elt�nt mell�lem Jasperrel egyetemben. Felesleges lett volna megk�rdeznem, tudtam, hova mentek.
- Ez valami rohadt korcs! - Rosalie szavai szinte alig �rt�k a f�lemet.
- Hogy mondhatsz ilyet? - �llt mell�m Alice. - Nem tudhatjuk, mi van a h�tt�rben. Nem is tudott az eg�szr�l!
- Vagy csak ezt akarja elhitetni - hazugnak tartott valami�rt, amir�l fogalmam sem volt.
V�ratlanul �v�lt�s szelte kett� a kinti leveg�t. Egyszerre fagytunk le. Sz�vem hevesen dobogni kezdett, fejem l�ktetett, de mindez semmi volt ahhoz k�pest, ami �szt�k�lt, induljak azonnal.
- Edward, Rosalie, menjetek! - parancsolt Dr. Cullen, a k�t v�mp�r azonnal elt�nt a helyis�gb�l.
Fesz�lten v�rakoztunk, m�g csak t�relm�nk kitartott. Fogaimat szorosan �sszez�rtam, leveg�t alig kaptam, meg kellett �rte k�zdenem a szervezetemmel. Bel�l az er�teljes �g� �rz�s uralkodott, sz�vem egyre rendszertelenebb�l vert, a t�d�m rendszer z�rlatot kapott, alig akarta befogadni az �letet jelent� oxig�nt. G�rcs�sen szorongattam magam mellett a kanap�t. Remeg�sem �lland�sulni l�tszott, a szoba velem egy�tt mozgott, kib�rhatatlan volt. Ehhez hozz� kapcsol�dott a kintiek miatti f�lelem.
- Carlisle, tenn�nk kell valamit, sz�rnyen n�z ki - hi�ba hajol k�zelebb a f�rfihoz, t�k�letesen leolvastam sz�j�r�l minden sz�t. Tehetetlenek voltunk. A t�bbiekr�l nem �rkezett h�r, ki nem mehett�nk. Kezdtem elvesz�teni a t�relmem.