14. fejezet

   Az �gya sz�l�n �ltem, barna hajtincs�vel j�tszadoztam ujjaim k�zt, mialatt b�k�sen pihent. Ketten maradtunk. Teljesen �sszezuhantam, a t�rt�ntek s�lya �lomk�nt nehezedett a v�llamra. Meg�ltem a testv�r�t, a b�ty�nkat, hogyan is mondhatn�m el ezt neki, mikor mag�hoz t�r? Az �n hib�m, engem terhel a felel�ss�g, ami�rt �gy v�gz�d�tt az eg�sz. NEm csod�lkozn�k, ha a hal�lomat k�v�nn�. Addig legal�bb mellette lehetek, m�g fel�bred.
 - Kopp-kopp - Emmett �llt a f�lig nyitott ajt�ban, befel� kukucsk�lt az �gy sz�l�t lesve.
 - Gyere csak - mosolyt er�ltettem az arcomra.
 - Hoztam neked eb�det - feljebb emelte a kez�ben tartott t�lc�t.
 - K�szi, de nem vagyok �hes.
 - Enned kell! Att�l, hogy nekem nincs r� sz�ks�gem, m�g tudom, milyen embernek lenni. Plusz ideje innod a…
 - Ne is folytasd! - sz�ja el� raktam a kezem - Fogalmam sincs, mi�rt kellett, de t�bb mint eleget kaptam bel�le.
 - T�vedsz! Kiskorod �ta, lehet, hogy nem tudt�l r�la, de minden nap ihatt�l v�rt, �s most is ugyan�gy sz�ks�ged van r�.
 - Sosem ittam, mert nincs r� sz�ks�gem. �n nem vagyok v�mp�r. - Az utols� mondatot lassan, tagoltan, j�l artikul�lva ejtettem ki, h�tha felfogja v�gre.
 - Igazad van, r�szben. Emily, lehet, nem nekem kellene beavatni, de ideje tiszt�n l�tnod a helyzetet.
 - Hallgatlak! - keresztbe fontam karjaim a mellkasomon.
 - Ne durc�zz! - sz�lt r�m. Megad�an s�hajtottam fel. Nekid�lt a mellettem l�v� asztalnak. - Sz�val… Az ap�dat gondolom, el�g j�l ismerted ahhoz, hogy tudd, mivel foglalkozott. Rengeteg �vet �ldozott arra…
 - …, hogy megtal�lja any�m gyilkos�t. Igen, err�l mes�lt nekem. F�ltett, nehogy engem is meg�lj�n az a rohad�k. Azt�n az �rte utol �t. - lehajtottam a fejem, �lemben nyugv� kezeimet f�rk�sztem. - Meghalt �rtem, a v�delmem�rt.
 - VIszont az igazs�g nagy r�sz�t elhallgatta el�led. B�rmennyire is f�jni fog, amit mondok, itt az ideje, hogy megtudd. - �rtetlen�l n�ztem r�. T�relmem v�g�n j�rtam. - Az ap�d �lte meg az any�dat… - most rajta volt a sor, hatalmas tenyer�vel betapasztotta a sz�mat -, megmentett titeket.
 - Mi? - k�rdeztem d�bbenten, miut�n lefejtettem ujjait az arcom el�l.
 - A sz�let�sed el�tt �desany�dat megharapta egy v�mp�r - Alex hangj�t�l ijedten ugrottam fel - T�bb napnyi szenved�st�l, �s az �r�kk�val�s�gon �t tart� lelki k�nt�l szabad�totta meg. Miel�tt meghalt, kis seg�ts�ggel, de vil�gra hozott t�ged. Rem�lte, ha idej�ben cselekszik, a fert�z�s nem jut a szervezetedbe. T�vedett. - hangja elhalt, a gyenges�g, az eddigi alv�s mennyis�g�nek dac�ra legy�rte, alig �rtettem utols� szavait.
 - A k�pess�ged is az�rt alakult ki, mert r�szben k�z�nk tartozol.
 - Micsoda? V�rjunk! �llj! - kiab�ltam. A t�l sok inform�ci�, s a r�gi eml�kek rohama hat�s�ra a felismer�s egyszer�en t�lont�l led�bbentett. Forrt a v�rem a rengeteg fesz�lts�gt�l, ami bennem keringett. - Ez lehetetlen. Hazugs�g! Az any�mat ugyanaz a v�rsz�v� �lte meg, mint ap�t! Ez az igazs�g, nem az az abszurd baroms�g, amir�l ti zagyv�ltok nekem!
 - Emily, nyugi - l�pett fel�m Emmett.
 - Hagyj, hagyj! Hozz�m ne �rj! - h�tr�ltam. H�tam az ajt�t �rte, kiszabadultam a folyos�ra, lejutottam a l�pcs�n, nyomomban Emmettel, aki valami�rt nem �rt utol.
   Az es� �tt�rte a s�r�n n�tt f�k lombjait, pillanatok alatt el�ztam. Nagyon hamar elf�radtam, �gy is tov�bb jutottam, mint sajg� tagjaimb�l kin�ztem volna. Megtorpan�som ut�n ott helyben rogytam le a f�ldre, mit sem t�r�dve a s�rral vagy az id�j�r�s viszontags�gaival. Az es� cseppjei �sszeolvadtak saj�t s�s k�nnyeimmel, melyek hasonl� sebess�ggel g�rd�ltek v�gig arcomon. Mindenki hazudik! Be akarj�k mes�lni, hogy eg�sz eddigi �letem egy nagy kamu, semmi sem igaz? �g� f�jdalom j�rta �t a testem, �pp, mint azel�tt… miel�tt elszabadult a pokol. Arcom saras kezembe temettem.
V�ratlanul �rt, mikor fejem valami kem�nynek �tk�z�tt, aki k�t karj�val �t�lelt. El�sz�r k�zd�ttem ellene, azt�n belenyugv�an b�jtam mellkas�hoz. Sz�tlanul v�rt a megfelel� pillanatra, azt�n karj�ba vett �s �gy vitt vissza a h�zba.
 - Csakhogy itt vagytok! - Esme el�nk sietett, pokr�cot tekert k�r�m. Kedvesen simogatta a h�tam, le�ltetett a kanap�ra, �s kezembe nyomott egy forr� csokinak �lc�zott fura mell�k�zzel megtoldott l�tty�t. Tudni sem akartam, mit.
 - �s ez most m�r mindig �gy lesz? J�n valami ny�ggel, erre mindenki rohan menteni a kis �ratlant?
 - Rosalie! - egyszerre hallottam a rosszall� hangot t�bbfel�l is. Melengette a sz�vem, ami�rt mell�m �lltak, k�zben f�lelem is k�pz�dni kezdett, hiszen ezzel m�g ink�bb magam ellen ford�tom a sz�ke n�t.
 - Nem, igaza van. �g�rem, a lehet� leghamarabb elmegy�nk innen. Amint Alex k�pes lesz r�.
 - V�gre egy j� �tlet! - folytatta, majd orra alatt morogva k�rben�zett. - Most mi van?
 - Emily addig marad, ameddig csak szeretne. R�szben k�z�l�nk val�, de ha nem �gy lenne sem gondoln�nk m�sk�pp. - mondta ellentmond�st nem t�r�en, m�gis l�gyan Carlisle.
 - R�szben? - Rosalie meglepetten n�zett r�m.
 - F�lig, igen - Emmett vette �t a sz�t - Ez�rt t�rt�nhettek a t�mad�sok, a m�sik v�mp�rnak nem tetszik a l�tez�se.
 - Vagy saj�t maga int�zte �gy. Mindannyian figyelemre v�gyunk n�ha. Az�rt a l�pcs�t nem kell sz�tverni, de ha szerinte �gy hitelesebb…
 - H�! - Emmett csendre intette a vit�zni k�sz�l�ket - Ezt honnan tudod? Nem mondtam el ennyire r�szletesen.
 - Mi? De mondtad! - a leleplez�s k�sz�b�n �lltunk.
 - M�g Alice sem mondta, a saj�t sz�vegemre meg csak eml�kszem! - mind Rosalie-t n�zt�k, akin l�tszani kezdtek a fesz�lt p�nik apr� jelei.
 - Biztos, kiment a fejedb�l! - kapaszkodott az utols� szalmasz�lba. - Komolyan azt hiszitek…
 - Mond ki Rose, sokkal egyszer�bb. Ne nekem kelljen. - Edward is a szob�ban �llt, mindeddig fel sem t�nt.
 - Megbolondultatok! - h�tr�lt n�h�ny l�p�st. - V�rhatj�tok, mikor ismerem be! Ez a csitri nem fog ki rajtam, higgyetek neki, nem �rdekel! - hisztiroham volt k�sz�l�ben, �m a nagy “bumm” el�tt elt�nt szem�nk el�l. Az utols� k�p azonban m�lyen elm�mbe v�s�d�tt. A n� v�r�sen izz� szemei, amelyek mindig a baj bek�vetkeztekor villantak fel, most is v�szt j�soltak.
 - Erre… erre �n nem tudom, mit mondjak - Dr. Cullen kereste a megfelel� szavakat.
N�m�n n�ztem Emmett szemeibe “�n megmondtam.” �s “Sajn�lom.” �zenetet k�ldve fel�.
   D�bbent csend uralkodott k�z�tt�nk, amit siker�lt els�k�nt megt�rni. Letettem a poharam az asztalra, kib�jtam a pokr�cb�l �s az emeletre mentem. Miel�tt benyitottam, m�ly leveg�t vettem, h�tha az seg�t rendezni kusza gondolataimat.
 - Em, de j� l�tni - Alex �l�sbe torn�zta mag�t - Igazad volt a Cullenekkel kapcsolatban.
 - K�szi, de - �jabb nagy leveg� - besz�ln�nk kell.
 - El tudom k�pzelni. Bez�rt�k Iant a pinc�be, mi?
 - �hm… nem eg�szen.
 - Megsz�k�tt? Sim�n kin�zem bel�le, hogy megl�gott.
 - Nem, Alex, k�nnyebb lenne, ha v�gig mondhatn�m.
 - Bocs�nat.
 - Sz�val a tegnap t�rt�ntek… rosszabbul s�ltek el, mint gondoltuk. Miut�n Ian r�m l�tt…
 - Uramisten! T�ged tal�lt el? - visszanyomtam az �gyra - J�l vagy?
 - S�rolt a goly�, semmi v�szes, de Ian…
 - Az a nagydarab vad�llat el�g rendesen nekiment. Alig eml�kszem.
 - Hadd mondjam v�gig! - csattantam fel. - Hidd el, rohadtul nem k�nny�. - �sszef�ztem remeg� kezem ujjait. - Te t�l�lted, de Ian… �, � nem.
Alex szem�be hitetlens�g k�lt�z�tt, azt�n k�nnyek gy�ltek a szeme sark�ba. El�sz�r a kez�t fogtam meg, azt�n k�zelebb cs�sztam �s �t�leltem. Itt szakadt el a c�rna, zokog�sban t�rtem ki, Alex d�bbenten �lelt �t, simogatta a h�tam, ak�r egy robot.