2. fejezet

   A h�tv�ge vesz�lyesen gyorsan eltelt. A Warren csal�d nem t�rte r�nk az ajt�t �gy gondolom, �sszer�en �tgondolva r�j�ttek, semmi k�z�m az eg�sz ablakos balesethez, �s nekem ez �gy volt j�. Am�gy sem tudn�k r� olyan magyar�zatot adni, ami nem hangozna �r�lten.
 - Elviszlek suliba, ha sietsz - Apa hangja r�ngatott vissza a val�s�gba, szeg�ny reggeliz� pelyhem �gy kavargott a t�ny�rban, mint valami m�retes �rv�ny az �ce�n k�zep�n. Nem volt �tv�gyam, arra viszont m�rget vettem, az eb�dl�t messzire fogom ker�lni, teh�t musz�j voltam valamennyit magamba er�ltetni, k�l�nben ott ny�lok ki az els� iskolai napomon.
 - K�sz vagyok - eltoltam magam el�l a t�lat �s talpra kecmeregtem.
 - Ezt mind etted? - rosszall� pillant�s�ra egy v�llr�nd�t�ssal v�laszoltam. Gyorsan elpakoltam mindent, felh�ztam elny�tt bakancsom �s h�tizs�kommal egy�tt apa ut�n mentem a kocsihoz.
Sz�tlanul tettem meg az utat az iskol�ig. Apa pr�b�lt kommunik�ci�t kezdem�nyezni, de valahol f�l�ton feladta �s ink�bb bekapcsolta a r�di�t. A recseg�, ad�t nem igaz�n megtal�l� r�di�t. �lm�ny volt, komolyan.
 - H�, Ophelia, figyelj - karomra tett keze meg�ll�tott, mikor m�r nyitottam volna az ajt�t. - Tudom, hogy ideges vagy. Ez az els� napod, mindenki �j, de b�zz magadban. Pr�b�lj felold�dni, ismerkedni, �s ne csin�lj semmi meggondolatlans�got, rendben?
 - Sz�val hagyjam egyben a sulit �s �lljak be a szurkol�l�nyok k�z�? J�l hangzik. - Odahajoltam hozz� egy puszira, azt�n kipattantam a kocsib�l. - D�lut�n tal�lkozunk apa.
 - Busszal kell menned, nem �rek ide, mire v�gzel. Nem baj?
 - Dehogy. J�… buli lesz. - mosolyt er�ltettem az arcomra �s elindultam befel�.
Els� utam az irod�ba vezetett, ahol egy roppant �rthetetlen akcentussal besz�l� n�t�l megkaptam az �rarendem, majd egy indiai �s k�nai be�t�ssel egyar�nt b�r� l�ny megmutatta az els� �r�m helysz�n�t. A tov�bbi k�t �r�ra m�r volt id�m elbolyogni az aktu�lis teremig, noha az utols�n�l sz�vem szerint sarkon fordultam volna. Egyr�szt, mert teljes sz�vb�l gy�l�l�m a matematik�t, m�sr�szt, mert olyasvalakin akadt meg a szemem, akit p�r napja volt lehet�s�gem k�zelebbr�l megismerni �s az�ta sem szeretn�m ism�t.
Pr�b�ltam elsunnyogni a padok k�zt, szemem sark�b�l figyelve a sr�cot, aki �ppen szemmel k�sz�lt felfalni az el�tte �l� val�sz�n�leg igen n�pszer� l�nyt. Egy sorral �s k�t oszloppal arr�bb tal�ltam meg a helyem, innen j�l l�thattam mennyire nem t�nik fel neki az �j arc a t�megben. Az �ra ezut�n kezdet�t vette, innent�l az agyam kikapcsolt �s �t�lltam alkot�i �zemm�dra. Kinyitottam a firk�s f�zetem, kerestem egy szabad oldalt �s elkezdtem fel�p�teni a gondolataimat. A cseng�vel egyid�ben lett egy nagyj�b�l k�sz firk�lm�nyom egy f�r�l, amir�l hullanak a levelek. Ism�t ugyanaz, meg sem lep, ha valami felzaklat, �ltal�ban f�kat rajzolok, sz�val el�g j�l szoktak siker�lni.
�pp kifel� indultam, v�llamra csapva a t�sk�m, mikor meg�reztem egy tekintetet magamon. Direkt nem n�ztem oda, egy�rtelm�en a sr�c figyelt, helyette kimas�roztam a teremb�l. Mint akit �ld�znek, szolidan, de �ld�znek.
Ezut�n j�tt az eb�d, s a gyomrom megk�vetelte, hogy igenis menjek be, n�zzek k�rbe, mert az a minim�lis reggeli, amit anno fogyasztottam, semmiv� v�lt. Apa reggel adott p�nzt, ebb�l gazd�lkodva �lltam be a sorba, �m lopott k�rbetekint�sem majdnem kiejtette kezemb�l a m�g �res t�lc�t. Ott nevetett a sportol�k gy�r�j�ben a sr�c, nagy hangon t�lkiab�lt�k egym�st valami h�lyes�gr�l t�rsalogva, de tudtam, megint nem fogok megmenek�lni el�le. Ez a jelenet el�g volt az �tv�gyam csillap�t�s�hoz, ez�rt csak egy �veg vizet vettem �s kerestem egy helyet valamelyik hossz�k�s asztal v�g�n. A m�sik oldal�n k�t l�ny �lt egym�ssal szemben. Egy �tlagos �s egy k�l�nc, amolyan kem�nyebb rockot kedvel� f�le. Nem igaz�n tudom m�sk�pp jellemezni a l�tv�nyt, ami el�m t�rult. Valahogy, eg�szen szimpatikusnak t�nt ez az �r�lt st�lus.
Annyira bele voltak mer�lve valamilyen t�m�ba, szerintem �szre sem vett�k a jelenl�tem. Nagyon b�ztam benne, a marad�k kis eb�did�met elt�lthetem az asztalukn�l, k�zben az�rt figyeltem, mikor sz�lnak r�m, hogy �tban vagyok. Kezdtem �jra m�rlegelni a helyzetem, mikor egy sz�k�s haj� sr�c megk�sz�r�lte a tork�t az �tlagos m�g�tt, majd nagy mosollyal �lt le a fural�ny mell�. Uh, ok�, menni kellene? Szinte a pad perem�ig t�volodtam t�l�k.
A k�vetkez� �rkez� valami�rt ismer�s volt. Nem hiszem, hogy l�ttam volna m�r, maximum a folyos�n, m�gis ideges lettem a jelenl�t�t�l. L�bammal �nk�ntelen�l dobolni kezdtem az asztal alatt, a ritmus gyorsult, ah�nyszor a quartett fel�m pillantott. K�nyszer�tettem magam a higgadts�gra, a sz�rke felh�ket mustr�ltam az emberek feje felett az ablakon t�l. Ebb�l m�g es� is lehet, eserny�t meg persze nem hoztam. Nem j� jel, abszol�t nem. Viszont m�r csak k�t �r�t kell �tv�szelnem, azt�n a buszt �s az els� napomnak hivatalosan v�ge is lesz.
 - H� �vegt�r� l�ny! - Sz�lalt meg egy hang eg�szen k�zel a f�lemhez. Kiesett kezemb�l a vizespalack �s elgurult az asztal alatt. Term�szetesen �pp annak a l�b�hoz, aki lehuppant velem szemben �s �gy n�zett r�m, mint, aki mindent tud. - Nincs kedved besz�lgetni valamir�l?
 - Tulajdonk�ppen, nekem m�r mennem kellene - Az asztal alig �rezhet�en megremegett a kezem alatt, enn�l valamivel magabiztosabban csengtek szavaim. A t�bbi ott �l� fel�nk ford�totta a fej�t, m�r ny�ltan b�multak. �gy egym�s mellett l�tva a k�t sr�cot, egy�rtelm� volt, hogy testv�rek. A rohadt �letbe!
 - Vigy�zz, mit csin�lsz! - a sr�c hangja �les volt, ett�l m�g jobban bep�nikoltam, a szomsz�d asztalok is csatlakoztam a remeg�shez. - Fejezd be! Meg�r�lt�l?
 - Mennem… mennem kell! - felkaptam a t�sk�m �s majdnem orra esve kirohantam az eb�dl�b�l. Tal�n, ha egy perccel tov�bb maradok, m�g nagyobb k�oszt robbantok ki. Vagy fel, mert az is megy, ha akarom, ha nem.
Nem volt tov�bb marad�som az iskol�ban. Kirontottam a f�bej�raton �s fittyet h�nyva a k�rd� tekintetekre, meg a „Ez fl�gos.” megjegyz�sekre csak futottam, �t a parkol�n, ki a suli ter�let�r�l. Fogalmam sem volt merre vagyok, merre lehet az otthonom vagy, hov� is futok tulajdonk�ppen, a l�nyeg az volt, min�l messzebb t�l�k.
   A t�j�koz�d�s sosem volt az er�ss�gem, ism�t bebizony�tottam magamnak, hogy elt�vedni, b�rmennyire term�szetk�zeli szem�lynek tartom magam, piszok j�l tudok. Amikor a h�zak elkezdtek elmaradozni, �s az erd� k�zeledett fel�m, r�j�ttem, hogy sz�pen kigyalogoltam a v�rosb�l. Ez annyira nem r�zott meg, am�gy is k�v�ncsi voltam m�r, valami megmagyar�zhatatlan dolog h�vogatott a f�k k�z� �s jelen lelki�llapotomban, remek �tletnek t�nt kicsit felfedezni a k�rny�ket. Amire nem sz�m�tottam, az a sz�rke �gb�l hullani kezd� j�ghideg es�. El�sz�r csak cs�p�g�tt, majd egyre hevesebben esett. Hi�ba h�z�dtam be a f�k al�, es�lyem sem volt. �reztem amint a cseppek lefolynak az arcomon, beleiv�dnak a b�r�mbe, s m�r j�tt is az ismer�s sz�d�l�s. A k�p elmos�dni l�tszott, a f�ld megbillent alattam �s el�re estem. N�gyk�zl�b k�sztam az �t fel�, h�tha valaki v�letlen�l erre j�r, miel�tt elvesz�tem az eszm�letem. Valahol a tudatom k�d�n �t val�ban aut� hangj�t v�ltem felfedezni.
 - Minden… N�zz… H�vok… - mondat foszl�nyok jutottak el a tudatomig. A kedves idegen, aki val�ban f�lre�llt a kocsij�val �s a seg�ts�gemre sietett, pr�b�lt finoman �bresztgetni, de a szememet sem tudtam kinyitni m�r ekkorra. Minden er�met �sszegy�jtve egy halk „aut�”-t siker�lt kipr�selni magamb�l. El�sz�r nem �rtette, azt�n felkapott �s be�ltetett.
�gy, hogy az es� m�r nem zuhogott a nyakamba, csak a vizes ruh�im miatt �reztem magam ramatyul. Egy pokr�c ker�lt k�r�m a semmib�l, kellemes meleget adva, azt�n az arcomon is �rezni kezdtem ugyanezt, bekapcsolta a f�t�st.
 - Jobban vagy? K�rh�zba vigyelek? Haza? Tudsz besz�lni? - Ismer�s hang, nagyon ismer�s. Beles�ppedtem az �l�sbe, becsuktam a szemem �s csak hallgattam, ahogy az aut� suhant az �ton.
Nem voltam k�pes besz�dre, a sokadik k�rd�sn�l megr�ztam a fejem �s tov�bbra is ellazultam. Legsz�vesebben aludtam volna egy nagyot. Mire fel�bredek sz�razon, ism�t energi�val telve, rendben lesz minden.  Az alv�s seg�teni fog, egyszer�en csak aludnom kell…
 - H�, h�, el ne aludj! Maradj �bren, hallod? - Finoman megr�zott, amit�l �nk�ntelen�l kinyitottam a szemem �s r�n�ztem. A k�vetkez� pillanatban kiegyenesedve meredtem r�.
 - Te… - Nem lehet pont �! �, a rohadt �letbe!
 - �r�l�k, hogy felismert�l. Ophelia, igaz? Ap�d sokat mes�lt r�lad.
 - Nem. Igen. Mi�rt? - Hogy az es� vagy a kialakult helyzet miatt, nem tudom, de kegyetlen sz�d�l�s t�rt r�m. Fejem visszahanyatlott az �l�sre �s lehunytam a szemem.
 - Hazaviszlek, az lesz a legjobb.
Tulajdonk�ppen t�nyleg tot�lisan a m�sik ir�nyba indultam el, mint amerre haza kellett volna mennem, de aut�val a t�v sokkal kisebbnek t�nt. Akkor nyitottam ki ism�t a szemem, mikor lass�tani kezdett, majd meg�lltunk. Ismer�s h�z k�pe t�rult a szemem el�, a gar�zs el�tt apa tragacsa parkolt.
 - K�sz�n�m - B�ntudatos pillant�ssal n�ztem r�, � engem f�rk�szett, de nem mondott semmit. Kib�jtam az �tnedvesedett pokr�cb�l �s kik�sz�l�dtam az aut�b�l. Az es� csitult, ha el�g gyors vagyok, el�rhetek az ajt�ig, miel�tt �sszeesn�k.
Megv�rta, am�g becsukom magam m�g�tt az ajt�t, de arra nem sz�m�thatott, hogy odabent m�g rosszabb v�r r�m, mint az id�j�r�s. Anya j�tt velem szembe az el�szob�ban, alaposan v�gigm�rt �s fintorra h�z�dott a sz�ja.
 - Azt hittem, m�r haza se j�ssz. �ld�s lett volna. - Ezzel bevonult a nappaliba. Semmi „Szia, hogy ment a suli? Milyen volt az els� napod?” vagy hasonl� sablonos, viszont �tlagos csal�dokn�l elv�rhat� maszlag. Nem, az nem is � lenne. Az egy igazi �desanya �rdekl�d�se lenne a l�nya ir�nt. Elk�pzelhetetlen.

   M�snapra az alv�s, a forr� f�rd� �s az eltelt �r�k okozta megk�nnyebb�l�s hat�s�ra sokkal jobban �reztem magam. Apa nem tudott elvinni, ez�rt biciklivel mentem, ez�ttal h�tizs�kkal �s es�kab�ttal k�sz�ltem. T�bbet nem engedem, hogy az id�j�r�s kereszt�l h�zza a sz�m�t�saimat.
A nap esem�nytelen�l telt, az eb�dl�t el�vigy�zatoss�gb�l elker�ltem, ezt lesz�m�tva minden �gy ment, ahogyan a nagyk�nyvben meg van �rva. Ez volt jellemz� a h�t tov�bbi r�sz�re is, m�r kezdtem volna fell�legezni, hogy letudtam az els� hetem, amikor elj�tt a p�nteki utols� �ra, a testnevel�s.
Van egy nagy probl�m�m azzal, ha m�sik el�tt kell �t�lt�zn�m, az, ha m�sok el�tt kell �t�lt�zn�m. Ugyanannyira nem sz�vlelem a dolgot, mint a bikinit �s a h�tat szabadon hagy� ruhadarabokat, vagyis el�gg�.
K�t lehet�s�gem maradt, m�r majdnem becsengettek, de m�g mindig nem tudtam eld�nteni, melyiket kellene csin�lnom. Az egyik szerint elb�jok a mosd�ban �s ott �lt�z�m �t, ezzel magamra vonva a figyelmet, mint k�l�nc �s magyar�zkodhatok folyamatosan vagy nemes egyszer�s�ggel ell�gok �s rem�nykedem, senkinek sem fog felt�nni, hiszen az els� hetem, m�g azt se tudj�k igaz�n, hogy itt vagyok.
Mikor m�r kezdett gyan�s lenne a toporg�som a folyos�n, elhat�roztam magam, v�llamra csaptam a t�sk�m �s elindultam kifel�. Pr�b�ltam a lehet� leghiggadtabb form�mat hozni, mintha teljesen term�szetes lenne, hogy merre megyek. Az�rt a v�g�re m�r rendesen kapkodtam a l�bam, kint azonban hamar kereket oldottam. Egy�ltal�n nem okozott fejt�r�st, hogyan fogom kimagyar�zni, ha m�gis r�j�nnek a l�g�somra.
�lveztem a szabads�gom �s azt, hogy senki sem mondja meg, hova kellene mennem. Ez�rt viszonylag k�nnyen sz�letett meg a d�nt�s, az erd�t t�ztem ki c�lul. A nap s�t�tt, kellemes d�lut�n volt, t�k�letes egy kis kir�ndul�sra.
A f�k k�z� �rve egyfajta „haza�rtem” �rz�s ker�tett hatalm�ba. Meg�rintettem a f�kat, elid�ztem k�z�tt�k �s egyre beljebb hatoltam az erd� m�lye fel�. Nem fordultam el, egyenesen haladtam, ezzel kiz�rva, hogy elt�vedjek, noha elk�pzelhetetlennek tartottam, hogy velem ilyesmi megesne. Nem itt, nem most.