3. fejezet

   Teljesen elvesztettem az id��rz�kem, nem eml�keztem, mikor indultam el �s eszembe sem jutott a telefonomon ellen�rizni, mi�ta hagytam magam m�g�tt a civiliz�ci�t. Egy id� ut�n kiss� elt�rtem az �tvonalr�l, hagytam magam �szt�neim szerint vezetni.
Annyira gy�ny�r� ez az erd�! Mintha v�gtelen lenne, k�rbe �lel �s megnyugtat.
�jabb kit�r� ut�n a f�k k�z�tt az eget �s n�mi vil�goss�got v�ltem felfedezni. Arra mentem tov�bb, m�gnem a f�k ritkulni kezdtek �s egy tiszt�sszer�s�g bontakozott ki el�ttem. Meg�lltam a sz�l�n, egy fat�rzsnek t�maszkodva, csak n�ztem a l�tv�nyt.
   H�rom oldalr�l erd� vette k�rbe a helyet, a negyedikr�l pedig egy lejt�, egy nagyon m�ly, meredek lejt�, szinte m�r szakad�k. Nem mertem t�ls�gosan k�zel menni a sz�l�hez, helyette valamivel beljebb tal�ltam meg a helyem. Le�ltem a f�ldre, t�r�k�l�sbe helyezkedtem, t�sk�m ledobtam magam mell� �s k�t kezemre t�maszkodva d�ltem h�tra. Arcom az �g fel� emelve behunytam a szemem, a term�szetet hallgattam. A f�ld alig hallhat�an suttogott, ugyan nem �rtettem, de b�kess�get sug�rzott. Kikapcsoltam.     Ki tudja, mennyi id�re vesztettem el a tudatom, mik�zben hallgattam a finom susog�st. Nem, nem is hallgattam, valahogy �reztem. Ez is egyike a megmagyar�zhatatlan kapcsolatomnak a term�szettel. Ebben a k�zegben �rzem magam igaz�n j�l.
V�ratlanul egy eg�szen m�sfajta morajl�s t�rte meg a monoton susog�st, �sszerezzentem t�le, felegyenesedtem �s kinyitottam a szemem. Kellett p�r m�sodperc mire kitisztult a l�t�som, ny�jt�zva fordultam k�rbe, m�g le nem fagyasztotta mozdulatom a l�tv�ny.
 - Nem akartalak megzavarni - A morajl�s er�teljesebb lett, a hull�m m�r-m�r f�ldreng�sre eml�keztetett. - Megpr�b�lhatn�d kicsit jobban visszafogni az er�d, egy id� ut�n fel fog t�nni valakinek.
 - Nem �rtem mir�l besz�lsz - fel�lltam a f�ldr�l, leporoltam magam, m�g � k�zelebb �rt. - Hogy ker�lsz ide? Csak nem k�vett�l?
 - K�vetni? Nem. - apr� mosolya el�g volt a zavarom elm�ly�t�s�hez. - Ezt a helyet kissr�c korom �ta ismerem.
 - Nagyon… sz�p - kezeim t�rdelve n�ztem r�. �tletem sem volt, mit kellene most tennem. Menni? Maradni? Ez a f�rfi �gy hozza r�m a fr�szt, hogy meg se mukkan. - Azt hiszem �n jobb, ha most megyek.
 - Nem zavarsz.
 - Att�l m�g jobb lenne…
 - L�ttad m�r innen a kil�t�st? - v�gott a szavamba, s ett�l megint eln�multam.
Nem igaz�n v�gytam a szakad�k sz�l�re, m�r a gondolatt�l is hideg futkosott a h�tamon, viszont az a t�ny, hogy ezt pont � k�rdezi valamennyit v�ltoztatott a hozz��ll�somon. Na, nem att�l tartottam, hogy lel�kne vagy valami, ink�bb valahogy pozit�vabban l�ttam a kialakuland� helyzetet �s ez a fajta bizalmi �rzet k�sztetett arra, hogy elinduljak a perem fel�.
Mark megfordult, tov�bb n�zte a l�ba el�tt elter�l� erd�t, m�g �n �vatosan evick�ltem egyre k�zelebb �s k�zelebb hozz�. K�zvetlen�l a h�ta m�g�tt �lltam meg �s kik�mleltem m�g�le, mire felvont szem�ld�kkel pillantott le r�m.
 - Csak nem t�riszonyod van? 
 - Most, hogy �gy mondod…
 - Ugyan m�r, gyere - a karom�rt ny�lt �s maga mell� akart h�zni val�sz�n�leg, �m olyan l�k�s tasz�tott el minket egym�st�l, hogy csak �gy rep�lt�nk a leveg�ben. Szinte l�ttam az �ram�t�sszer� kis�l�s nyomait, mik�zben karomat simogattam. - El�g lett volna, ha azt mondod, nem.
Aligha tudtam foglalkozni cs�p�s megjegyz�s�vel, a sokk eg�szen a mark�ban tartott. Mindenf�le bevillan� sz�nes f�nyek �lltak �ssze m�sodpercnyi k�pekk�, k�zben kavarogtak a vegyes �rz�sek, vel�k egy�tt a gyomrom is r�kezdett. El is �julhattam volna minden er�fesz�t�s n�lk�l, azonban a felt�mad� sz�l �s a f�ld bar�ts�gos hangja seg�tett �bren maradni.
 - Le kellene �llnod, hallod? Nem t�rt�nt semmi, csak higgadj le, nem kell t�bb id�j�r�si k�osz.
 - Nem �n voltam! - v�gtam r� s�rtettem.  Egy hat�rozott, elsz�nt mozdulattal megfogtam a kart�vols�gban l�v� alkarj�t, hogy megmutassam az igazam, de az �jabb l�k�ssel tark�tott szikra miatt ink�bb csak bolondot csin�ltam magamb�l.
 - Te is az �t�dik �ghoz tartozol - motyogta az orra alatt �s a karj�ra n�zett. - Nem olyan biztons�gos errefel� az ilyesmi.
 - El�sz�r is, nem tudom, mir�l hadov�lsz, m�sodszor, azt vettem �szre. Mi�ta csak itt vagyok, mindenf�le h�lye esem�nyekbe cs�ppenek, �s m�r kezd rohadtul elegem lenni bel�le. - Kifakadtam, na. Elegem lett abb�l, hogy m�r nem csak az otthonom maga a pokol, de kint is folyamatosan t�mad�soknak vagyok kit�ve.
Mark hosszasan m�regetett, az arcomat f�rk�szte �s h�mm�g�tt is hozz�. Nem mertem elfordulni t�le, az arcomat csiklandoz� hajsz�lakat is egy er�s f�j�ssal s�p�rtem arr�bb, s k�zben kezeim �sszefontam a mellkasom el�tt.
 - Ha ennyire megn�zel, nem fogok tudni aludni. Mondd ink�bb, amit akarsz vagy t�madj nekem, m�r megszoktam.
 - Fogalmad sincs, mir�l van sz�, igaz? – A k�rd�s v�ratlanul �rt, ahogy a hangj�ban cseng� szel�ds�g is. T�nyleg arra sz�m�tottam, hogy �r�lt ty�knak tart �s kiab�lni fog velem. �m ehelyett megjelent egy higgadt sr�c, aki… nos, aki eg�szen hat�sosan tud nyugtatni annyi szent. – Azzal tiszt�ban vagy, milyen kapcsolatban �llsz a f�lddel?
 - Szeretem, �s? - durc�s kisgyerek m�dj�ra viselkedtem, bevallom.
 - Szereted, �rtem - elgondolkod� arckifejez�s�t�l �sszezavarodtam. – A sz�leid k�z�l van m�g, aki ennyire… szereti a f�ldet?
 - G�nyol�dsz?
 - Nem, ezt most teljesen komolyan k�rdezem - Mondanom se kell, nem, nem gy�z�tt meg. Mark fel�m ny�lt, mikor megsz�lalt, de meg�llt a mozdulat k�zep�n, ink�bb maga mell� ejtette karj�t. – J�, figyelj, ez egy el�g bonyolult helyzet �s �gy gondolom, �rdemesebb k�r�l j�rni, mint egyb�l a k�zep�be v�gni. Vagy te nem �gy gondolod?
 - �szint�n? Fogalmam sincs, mir�l besz�lsz. El�sz�r megijesztesz, azt�n k�vetsz �s ism�t a fr�szt hozod r�m, v�g�l megr�zol, �s a csal�domr�l faggatsz. M�gis mit kellene gondolnom?
 - Nem k�vettelek, �s ha faggatn�lak, azt nagyon nem �gy csin�ln�m. De, amennyiben nekem nem hiszel, a testv�reim otthon vannak, �k sz�vesen v�laszolnak minden k�rd�sedre.
 - S�t�ljak be az oroszl�n barlangj�ba, j�l hangzik - motyogtam magam el�, mire szem�ld�ke l�tv�nyosan megemelkedett, de sz�ja sz�l�n mosoly bujk�lt. B�tors�got sz�vtam a t�d�mbe, kih�ztam magam �s egyenesen a szem�be n�zve sz�laltam meg, �rthet�en, tiszt�n. – Ha ennyire k�v�ncsi vagy, a sz�leimr�l fogalmam sincs, mit gondolnak a f�lddel kapcsolatosan. �desap�mmal tal�lkozt�l, szereti a kerteket, meg �gy nagyj�b�l mindent, ami neh�z fizikai munka �s j�l �ssze tudja mag�t koszolni, hogy az any�mat az �r�letbe kergesse. Aprop�, az any�m mi�ta csak az eszemet tudom, otthon van, a h�ztart�st vezeti �s jelenleg a pinc�ben alak�totta ki az agyagos szent�ly�t. Nagyj�b�l ennyi. Nem tudom, ebb�l mit sz�rt�l le Sherlock, vagy minek ez neked, de tess�k. Van m�s k�rd�sed?
 - Ki t�mad kit? - h�zza fel a szem�ld�k�t �s egy k�sza gondolat szalad �t a fejemben arr�l, milyen sz�p szemei vannak.  Azt�n j� alaposan felpofoztam magam elm�leti szinten �s visszat�rtem a F�ld nev� val�s�gos bolyg�ra.
 - Az lesz a legegyszer�bb, ha b�k�n hagyjuk egym�st, �n most megyek, te meg elm�lkedj a szakad�k sz�l�n, mert az neked biztos, olyan j�. Sz�llj le r�lam te is, a csal�dod is, �s felejts�k el egym�st. - Annyira zavart az eg�sz szitu�ci�. Az, hogy ketten vagyunk egy �res tiszt�son, meg, amiket mond �s az a fura �rz�s… T�l sok! T�l sok!
A f�ld morajlott alattunk, valahol m�lyen egyet�rtett velem a t�vols�gtart�sban �s tal�n pont azt akarta jelezni, j� terv a lel�p�s.
 - �gy �rzed lez�rtuk ezt a t�m�t?
 - Maxim�lisan - Magamhoz szor�tottam a t�sk�m, megp�rd�ltem a tengelyem k�r�l �s elindultam. Az els� l�p�st m�g meg se tettem tisztess�gesen, amikor egy kezet �reztem a v�llamon. A v�rt hull�m elmaradt, hab�r a fr�sz az�rt r�m j�tt rendesen.
 - Ophelia - kezdte, de ler�ztam magamr�l a kez�t. - ha nem vagy tiszt�ban azzal, ami t�rt�nik, az mindenkire vesz�lyes. Nem m�szk�lhatsz kibiztos�tott fegyverrel, mert hamar r�nk vonhatod olyanok figyelm�t, akik… nos, akik nincsenek oda �rt�nk.
 - Nem vagyok vele tiszt�ban? Ha ennyire nem vagyok k�pben szerinted, akkor mi�rt nem vil�gos�tasz fel? De tudod mit? Hagyjuk, eddig is megvoltam mindenf�le extra probl�m�k n�lk�l, ezut�n is j�l elleszek �gy, ahogyan vagyok. - R�m t�rt a menek�lhetnek. K�l�n�sen er�s v�gyat �reztem a fut�sra, �gy h�t nem tehettem m�s, elh�tr�ltam, megfordultam �s a f�kat c�loztam meg. A nevem visszhangzott az �res t�rben, visszaver�d�tt az engem elrejt� f�kr�l, de legal�bb m�r senki nem �ll�tott meg.
Megr�m�tett az eg�sz. Mark, a szavai, meg az a burkolt c�lzatos fenyeget�s, amir�l besz�lt. T�l�k kellene f�lnem? Annyira j� lett volna, ha nem ker�lgetj�k a t�nyeket, meg dob�l�zunk a szavakkal, hanem norm�lisan besz�lj�k meg a dolgokat. Valamit tud arr�l, ami velem t�rt�nik. Abban is biztos vagyok, hogy ha neki mondan�m a „fura kapcsolatom” a f�lddel, meg az ilyesmiket, nem nevetne ki. Mi�rt nem mondtam el neki? Mi�rt menek�ltem el t�le? Mi�rt van r�m ilyen hat�ssal?
A fejem l�ktet� fejf�j�ssal tompult el, szinte alig figyeltem a hazavezet� �tra, am�g a szob�m ajtaja be nem csuk�dott m�g�ttem az eg�sz vil�g elt�nt k�r�lem.

   H�tv�g�n a fejf�j�som tov�bb sanyargatott, a homlokomb�l ny�l egyenesen lefel� vezetett, a sz�mat is alig tudtam kinyitni, nemhogy enni. H�tf� reggelre m�r felvet�d�tt bennem a gondolat, fogorvosi kimen�t kellene k�rnem �s meg�szn�m a napot, de pechemre t�l logikus volt, a probl�ma nem ilyen eredet�. �gy �sszeszedtem magam, elindultam az iskol�ba, csendes v�gig szenved�ssel elt�lt�ttem a napot, s az utols� cseng� ut�n szinte hurrik�nk�nt has�tottam ki a parkol�ba, ahol ap�m v�rt r�m. V�rt volna.
Biztosan k�sik, megesik. Valami dolga akadt a m�sik v�rosban, tal�n eln�zte az id�t.
Kezdett egyre k�nosabb� v�lni a t�voz� aut�k �s buszok ut�n b�mulni, mik�zben ap�m telefonja csak kicsengett, kicsengett �s kicsengett. Amint bekapcsolt a hangposta, kinyomta, h�vtam �jra t�rcs�ztam �s kezdtem el�lr�l. Ha val�ban a rem�ny hal meg utolj�ra, mint a mond�s is tartja, az eny�m er�sen haldoklott. Utols� pr�b�lkoz�som k�zben elindultam gyalog a cseppet sem r�vid �ton, mikor v�gre a g�phangot �l� besz�d v�ltotta fel.
 - Szia, minden rendben? Azt hittem, �rtem j�ssz a sulihoz.
 -  Annyira sajn�lom. Elfelejtettem sz�lni, bent ragadtam, m�g nem tudtam elindulni.
 - Mi? De h�t meg�g�rted! - Nem akartam szemreh�ny�st tenni neki, az �gen s�r�s�d� sz�rke felh�k l�tt�n azonban elfogott a p�nik.
 -  Nincs ott valamelyik oszt�lyt�rsad, aki elvinne? Az iskolabusz mikor indul? - Hallottam a hangj�ban, t�nyleg b�ntja a dolog. Megsajn�ltam.
 - M�g tal�n el�rem a buszt, sietek, szia, apa! - gyorsan kinyomtam �s ism�t az eget k�mleltem. Ebb�l nagyon nagy baj lesz.
Szedtem a l�bam, ahogy csak tudtam. P�nz n�lk�l m�g be�lni sem tudtam volna sehova, nemhogy taxit fogni mondjuk. M�r, ha van itt taxi, mert m�g egyet sem l�ttam �thajtani sem.
Az els� csepp akkora er�vel csap�dott a hajamra, szinte hallottam. Mivel pontosan eml�keztem, hol hagytam a szob�mban az es�kab�tom, a t�sk�mban keresni felesleges is lett volna. Fut�snak eredtem, jobb �tlet h�j�n.
Be�lltam egy „Kiad�” felirat� �res bolt kirakata f�l� �p�tett keskeny tet� al�. �sszeh�ztam magam �s er�sen im�dkoztam az �giekhez, ez puszt�n egy fut� z�por legyen. Cip�m orr�n kopogott az es�, magamhoz szor�tott t�sk�mr�l m�r kis patakokban csorgott lefel�. Nem kellett igaz�b�l el�znom, m�r �reztem az �melyg�st. Musz�j �sszeszednem magam, amint csitul, haz�ig csak eljutok valahogy.
Azt a p�r elmen� aut�t egy darabig n�ztem, tal�n apa m�gis el�bb �r haza, de egyik sem � volt. Feladtam. �pp akkor hajtottam le a fejem, mikor az egyik meg�llt az �t sz�l�n. Ismer�s remeg�s morajlott fel a f�ldb�l talpam alatt. Valahogy j� volt, megk�nnyebb�l�st keltett.
 - Ophelia, sz�llj be! - a zuhog� es�n �t is hallottam a j�les�en borzongat� hangot.
 - Az… az nem fog menni - a t�cs�t b�multam magam el�tt.
 - Gyere - Mivel nem mozdultam tov�bbra sem, valamit morgott �s � indult el hozz�m. R�m ter�tette a dzsekij�t, elvette a t�sk�mat �s �tkarolva az aut� fel� terelt.
Szinte beestem az any�s�l�sre. Ismer�s illat �radt az orromba, m�lyen besz�vtam, azt�n tet�t�l talpig elv�r�s�dtem, mert r��bredtem, szinte �lelem a ruhadarabot.
 - K�sz�n�m - zavartan h�tra dobtam, a t�sk�m mell�.
 - Mi van veled �s az es�vel? - fordult fel�m, de beind�totta a motort �s bekapcsolta a f�t�st. Enn�l jobbkor aligha j�hetett volna.
 - Ez… bonyolult. �r�ltnek tartan�l, ha elmondan�m.
 - Mert te nem tartasz engem annak, azok ut�n, amir�l m�ltkor besz�lt�nk? - Vezet�s k�zben is r�m-r�m pillantott, olykor �sszeakadt a tekintet�nk, mire mindketten elkaptuk egym�sr�l.
 - Igaz�b�l, van n�mi hasonl�s�g - vallottam be �szint�n, mire halkan felnevetett.
Kis csend telepedett r�nk. Kifel� b�multam az ablakon, ismer�s volt a k�rny�k, egyre jobban elszorult a torkom, ahogyan a h�zunk fel� k�zeledt�nk. Ha apa nem �r haza, vagy k�s�n…
 - Nem szeretn�k hazamenni - cs�szott ki a sz�mon.
 - Hogy micsoda? - l�tv�nyosan meglept�k szavaim.
 - Nincs itt valami k�nyvt�r vagy ilyesmi? - terelni szerettem volna a t�m�t, m�g kital�lom az indokot.
 - Mi�rt nem akarsz hazamenni? A sz�leid agg�dni fognak. - Felhorkantam. A sz�leim, f�k�nt az egyik, betegre agg�dja mag�t.
 - Apa nincs otthon, tal�n ma m�r haza sem �r. Van egy kis dolga. �gy volt, � j�n �rtem, de m�g nem tudja, mikor v�gez.
 - �s az �desany�d?
 - Z�rjuk le annyival, hogy nem �pp az a par�z�s t�pus, rendben? Egyszer�en csak vigy�l a k�nyvt�rba vagy valahova, azt�n megleszek. K�s�bb hazamegyek, nem gond. - Nem sz�lt semmit, eltekerte a korm�nyt �s magunk m�g�tt hagytuk az utc�nkat.