4. fejezet

   A v�ros belseje helyett a kertv�rosban maradunk. Ez a k�rny�k sem ismeretlen, a felismer�s azonban ism�t v�r�s p�rt �lt arcomon.
 - Nem hiszem, hogy ez lenne a k�nyvt�r - A l�bam remegni kezdett.
 - Vedd fel a dzsekit �s v�rj meg a torn�con - �gy tettem, ahogy mondta, egyhelyben toporogva v�rtam, m�g egy zs�kkal �s a t�sk�mmal mell�m nem �rt. Letette a zs�kot �s fel�m ny�lt. Reflexb�l h�tr�bb l�ptem. - A kulcsom a zsebemben van. Ha be akarunk menni, sz�ks�g�nk lesz r�.
 - �s be akarunk menni? - cs�szott ki a sz�mon, amire r�haraptam, nehogy m�g valami butas�g hagyja el meggondolatlans�gom ok�n. Szem�t forgatva vette el a kulcsot, p�r pillanat m�lva pedig m�r bent voltunk a h�zban.
   K�v�ncsian n�ztem k�rbe. Tipikus csal�di otthon. Meglep� rend van ahhoz k�pest, hogy nincsenek feln�ttek. M�rmint sz�l�i titulus� feln�ttek. Apa szerint a sr�cok �rv�k, Mark vigy�z r�juk, m�g a n�v�r�k, mint gy�m t�vol van. �rdekes, m�r, ha egy hal�llal j�r� csal�d-t�rt�netet illik �gy nevezni.
 - �lj le, m�ris j�v�k - Elindultam a kanap� fel�, de nem k�vettem az utas�t�s�t. A nappalit j�rtam k�rbe, megn�ztem a k�peket, azt a p�r k�nyvet, amit tal�ltam. Szerettem volna t�bbet megtudni r�luk, mert sejt�seim szerint �k j�val t�bbet tudtak r�lam.
Az nyilv�nval� volt, �sszetart� testv�rek, nagyon szeretik egym�st, �s mint minden sr�c, az akci�d�s filmeket. Meglep�. Ja, nem. Irigyeltem �ket. M�g �gy, ilyen neh�z sorssal is k�pesek csal�dk�nt �lni. Mi a nagyk�nyv szerinti apa-anya-gyerek komb�nkkal pedig teljesen sz�test�nk. N�ha komolyan elgondolkodom, vajon anya egy�ltal�n akart valaha is engem? Mit �rtottam, ami�rt ennyire megut�lt?
Let�r�ltem egy kisz�k�tt k�nnycseppet. A h�tam m�g�l diszkr�t k�hint�s hallatszott, a hang ir�ny�ba fordultam.
 - K�rsz valamit inni? Nem vagy �hes? - L�tszott, � sem ilyen d�lut�nra sz�m�tott. K�nyelmetlen�l �rezte mag�t, ak�rcsak �n.
Kin�ztem az ablakon. Az az �tkozott es� m�g mindig nem akar el�llni.
 - K�sz�n�m, hogy elhozt�l Mark, nagyon h�l�s vagyok, de nem kell miattam ugr�lnod. S�t, tal�n jobb lenne, ha t�nyleg hazamenn�k.
 - Az el�bb m�g nem akart�l, mi v�ltozott? - Mellettem megremegett az �j ablak. �k�lbe szor�tottam a kezem �s nyugalmat er�ltettem magamra. Nem fogok megint rong�lni, pl�ne nem n�luk. - Mi lenne, ha besz�lgetn�nk? Csak besz�lget�nk, ennyi. Vagy haza is vihetlek, ha t�nyleg ezt szeretn�d.
Le�ltem a kanap� sz�l�re. A csill�r felettem cseppet kilengett, de semmi er�s hull�m. Kett� csak nem t�r�m a h�zat n�h�ny mondat miatt. Mark semmit sem sz�lt, holott l�tta, mit m�velek. Le�lt a kanap� m�sik v�g�re �s fel�m fordult.
 - Sz�val… - t�rdemen doboltam ujjaimmal. - Nagyon sz�p az otthonotok.
 - N�zd Ophelia, nem ker�lgetem a t�m�t, felesleges illem k�r�ket tenni. - El�re d�lt, mire �n reflexb�l cs�sztam volna arr�bb, csakhogy a karfa megakad�lyozott benne. A padl� �rezhet�, finom remeg�sbe kezdett talpam alatt. - Senki sem besz�lt neked soha err�l? Az �t �gr�l, a boszork�nyokr�l,...
 -  Ez el�g �rdekesen hangzik, de fogalmam sincs, mir�l besz�lsz.
 - Az �desap�dt�l pr�b�ltam inform�ci�kat megtudni r�latok, de el�gg� z�rk�zott ember.
 - Nem szereti ezt a t�m�t. El�g sok kellemetlen dolog t�rt�nt a m�ltban miatta. - Kezeimet t�rdeltem. - � elfogadta, hogy baj van velem.
 - Nincs veled semmi baj. Az adotts�god feldolgozni neh�z, ha nincs, aki melletted �lljon �s megmutassa, hogyan kell. Tegnap is mondtam, nem biztons�gos a hozz�nk hasonl�knak itt lenni, de neked k�l�n�sen nem.
 - R�mlik, t�lt�tt fegyver, meg a t�bbi. Mind�ssze csak azt nem �rultad el, mit jelent mindez. - Leesett valami. - V�rjunk, azt mondtad „hozz�nk”? Ez azt jelenti, hogy te is… tudsz dolgokat… csin�lni?
 - Igen, tudok.
 - Ezt csak �gy mondod? - Felugrottam. Az ablak, a l�mpa, minden mozgott. Kiakadtam Markra. Eg�szen id�ig pontosan tudta, mi t�rt�nik velem �s egy b�d�s sz�t sem sz�lt?
 - Err�l besz�ltem. Higgadj le �s �lj vissza. - Nem hatott meg.
 - Tudod te, milyen �rz�s, amikor mindenki fl�gosnak tart �s a saj�t csal�dod f�l t�led? Tele vagyok k�rd�sekkel, rohadtul �rzem magam minden egyes nap, rettegek saj�t magamt�l. Erre j�ssz te �s csak �gy k�zl�d, ez full norm�lis, mert ilyet p�ld�ul te is tudsz! - M�r az eg�sz h�z mozgott. Vagy �n sz�d�ltem, neh�z volt meghat�rozni. Mark is fel�llt, �reztem, amit a padl�n kereszt�l �ramlik egy ismer�s morajl�s fel�m. Mindek�zben fizikailag ny�lt a karom fel�, de az utols� pillanatban meg�llt.
 - Ophelia, az orrod - Oda kaptam a kezem. Remek, m�g ez is. Mivel nem volt n�lam semmi haszn�lhat�, a m�r am�gy is v�gig cs�p�gtetett p�l�m ujj�t tartottam oda. - V�rj, hozok valamit r�. Hajtsd kicsit h�tra a fejed, ne, ne annyira.
 - Merre tal�lom a f�rd�szob�t? - Arra indultam amerre mutatott �s elt�ntem az ajt� m�g�tt. Egyb�l a mosd�kagyl� f�l� hajoltam. S�r�n mostam hideg v�zzel az arcom, a tark�m, a nyakam. Lepillantottam t�nkrement fels�mre �s egy hirtelen mozdulattal lekaptam magamr�l. Mehet a kuk�ba a t�bbi mell�.
Le�ltem a f�ldre �s a plafont b�multam, m�g el nem �llt a v�rz�s. Szipogtam p�rat, felkeltem �s m�g egyszer megmostam az arcom. Halk kopog�st hallottam.
 - J�l vagy? - El is feledkeztem r�la, hol vagyok. Belen�ztem a t�k�rbe. S�padt arcom itt-ott v�r�ses folt tark�totta, nem foglalkoztam az ok�val.
 - Megvagyok. Viszont tudn�l adni egy p�l�t? Az eny�m haszn�lhatatlan min�s�t�st kapott. - El sem hittem, milyen k�nnyen mondtam mindezt.
 - Hoztam - r�snyire ny�lt az ajt� �s egy k�z bukkant fel, benne egy sz�rke egysz�n� p�l�val. Gyorsan elvettem �s beleb�jtam. Nem mondhatn�m, hogy mellben sz�k volt, a combomat viszont sim�n el�rte.
Zavarom teljess�g�ben l�ptem ki a f�rd�szob�b�l.
 - Bocs�nat, �s k�szi a… - a k�lcs�nruh�ra b�ktem.
 - Ez gyakran megesik? El�g profin kezelted a helyzetet.
 - Nagyj�b�l mindig, ha elszalad velem a l�, m�r ha �rted, mire c�lzok. - Zoknim orr�val a padl�t b�k�dtem. Nagyon �rdekes megfigyel�st v�geztem odalent.
 - Ez furcsa. Tal�n ahhoz lehet k�ze, hogy nem tudod f�ken tartani az �rz�seidet �s az er�det egyszerre. - �gy n�zett r�m, mint valami k�s�rleti nyuszira vagy valami megoldand� rejtv�nyre. Nem volt t�l kellemes �rz�s. - Gyere, k�sz�tek szendvicset.
 - Ok� - v�llvon�ssal k�vettem. Nem meglep� m�don a konyha is rendben volt. �tlagos otthon egy kicsit sem �tlagos csal�dnak. Le�ltem az asztalhoz �s figyeltem Markot, amint s�r�g-forog a h�t� �s a pult k�zt. Elt�prengtem, �n mennyi id�t t�lt�k a konyh�ban �s r�j�ttem, egy szendvicsn�l tov�bb val�sz�n�leg nem jutn�k. �ltal�ban a szob�mban eszem, ha m�gis beszaladok, azt a lehet� leggyorsabban teszem, kikapok egy m�zliszeletet, alm�t, vizet �s m�r megyek is, nehogy �sszefussak valakivel. Amikor ap�val kettesben elment�nk m�g kisebb koromban �tterembe, azok voltak az �n nagy napjaim, hihetetlen�l j� volt egy�tt enni, besz�lgetni a sulir�l, a kocsikr�l, b�rmir�l. Kikapcsolta az �lland� k�sz�lts�gi �llapotom, elengedhettem magam egy kicsit.
 - H�, ugye nek�nk is jut? - El�bb a hang, k�t m�sodperc m�lva kett�sl�t�som lett a berobban� „ikrekt�l”. Lesz�m�tva egy-k�t apr�s�got, ami a minim�lis kork�l�nbs�gr�l �rulkodott, mint k�t toj�s, �gy festettek egym�s mellett. Ahogy �n, �gy �k is lefagytak, azt�n az egyik�k elvigyorodott. - Megzavartunk valamit?
 - Tom, h�vott az igazgat� - Markb�l el�b�jt a „sz�l�”, �rdekes l�tv�ny volt az �talakul�sa, majdnem elnevettem magam. Az el�bb m�g fr�szt hoztam r�, azt�n zavart, ezt k�vette egy kis atyai dorg�l�s az �ccs�nek c�mezve. Tiszta skizofr�n be�t�s� sz�n�szi reperto�r.
 - K�s�bb - legyintett a sr�c �s le�lt velem szemben. - Vacsi? Benne vagyok. Mit esz�nk?
A testv�re is csatlakozott hozz�, b�rhogy er�ltettem az agyam, nem ugrott be a neve.
 - Markot eln�zve, t�ged, de k�s�bb - A n�vtelen megragadta Tomot �s m�r ott sem voltak. Az el�bbi nevetg�l�sem felv�ltotta a „mi a franc t�rt�nik itt?”. A s�hajra ism�t a pult fel� fordultam.
 - �k is… - k�rd�sem v�ge a leveg�ben l�gott. B�lintott v�laszul, azt�n hozz�m s�t�lt �s letette el�m a t�ny�rt. Elv�r�s�dtem. Sz�lnom kellett volna, mi�rt nem sz�ltam? Az el�tte l�v� szendvicset vizsg�ltam. Azt n�ztem, hogyan tudn�m �szrev�tlen�l �tform�lni, net�n olyan helyen beleharapni, ahol nincs…
 - Veget�ri�nus vagy - sz�rte le a k�vetkeztet�st. F�lig pirulva n�ztem r�, tele bocs�natk�r�ssel. - Sejthettem volna.
 - Ne haragudj, hogy nem sz�ltam - Meglep� sebess�ggel jelent meg lehajtott arcom el�tt egy �jabb t�ny�r. Sajt, paradicsom, semmi h�s. K�rd� tekintem emeltem fel r�, mire elmosolyodott. - �gy kell biztosra menni. - Elmosolyodtam �n is �s beleharaptam a szendvicsbe. Eddig fel sem t�nt, milyen �hes vagyok. Vissza kellett fognom magam, nehogy habzsolni kezdjek.
K�zben Mark le�lt velem szemben, az els� nekem sz�nt szendviccsel �s beleharapott. Nem b�rtam, nem n�zni a mozdulatsort. Tulajdonk�ppen �sszess�g�ben neh�z volt nem �t n�zni. Amikor engem f�rk�szett, �n az asztallapot, de mindig visszat�rtem hozz�. Egyszer�en j� volt.
 - Ti mind, „k�l�nlegesek” vagytok? - Igyekeztem megv�logatni a szavaimat, nem ajt�stul rontani a h�zba. - Ez az�rt megmagyar�z n�h�ny dolgot.
 - Val�ban?
 - Az iskol�ban az… egyik �cs�d kicsit kiakasztottam, amikor, tudod - Mi�rt nem megy olyan egyszer�en a besz�d, mint neki? Annyira k�nnyen mond el dolgokat, mintha valami napi t�m�t boncolgatn�nk. - �k is tudj�k, hogy �n, m�s vagyok?
 - Besz�lt�nk r�lad, igen. Az viszont, hogy ennyire kev�s inform�ci� van a birtokodban, vil�gosabb� teszi, mi�rt fogod vissza magad nehezebben. Nincs ezzel baj, Ophelia, f�lre ne �rts. Mi sem �gy sz�lett�nk, hogy azonnal minden ment, s�t, sokszor most is meggy�lik a bajunk a saj�t hat�rainkkal, de ha megtanulod, hogyan emeled fel a falakat, biztons�gosabban tudod majd ir�ny�tani. Seg�teni szeretn�k neked, amennyiben beleegyezel.
M�ly leveg�t vettem, a kif�j�s azonban akadozva ment. Err�l a sz�leimen �s rajtam k�v�l senki sem tud, m�gis valami�rt �gy �reztem, Mark meg�rtene, nem �t�lne el.
 - Nem sokkal azel�tt, hogy elk�lt�zt�nk Angli�b�l - kezdtem bele kiss� remeg� hangon. Az asztallapra meredtem, megmoccanni is alig tudtam, l�legezni meg pl�ne. -, t�rt�nt valami. Pontosabban t�bb kisebb valami ut�n egy nagyobb… valami.
Mintha meg akart volna nyugtatni, a padl� al�l finom rezg�seket �reztem. A f�ld a bar�tom, t�mogat, ha �n is �t.
 - M�r ott voltak ilyen probl�m�im, az ablakokkal, meg hasonl�k. Az any�m teljesen kiakadt. �tl�ptem egy hat�rt n�la �s neki el�g er�s szem�lyis�ge van, maradjunk ennyiben.
 - Nem kell elmondanod, ha nem szeretn�d - Keze az eny�m fel� ny�lt, majd meg�llt. Val�sz�n�leg neki is esz�be jutott, ami az erd�ben t�rt�nt, esetleg az a kis szikr�z�s rezg�s keltette fel a figyelm�t, amit m�r ez a t�vols�g kiv�ltott k�zt�nk. - De hallgatlak, ha m�gis megosztan�d velem.
 - Nagyon sz�gyellem, amit akkor csin�ltam. �r�ltnek tartan�l, ha nem tudn�d, mir�l besz�lek. B�r lehet, ezt a szintet m�g te sem �t�d. - �ntudatra �bredve araszoltak ujjam az �v� fel�. Azok a kis szikr�k eg�szen aranyosan pattogtak a b�r�m�n. - Szek�ltak a suliban. Ennek eredm�nye volt n�h�ny t�r�tt ablak, csill�r, kid�lt oszlop �s hasonl�. Otthon is nehezebben szedtem �ssze magam, de a gy�gyszerek seg�tettek. Azt�n egyszer, amikor szok�sosan elb�jtam a k�telez� �r�k el�l, megtal�lt egy csapat sr�c, meg p�r l�ny az oszt�lyb�l. Nem akartak b�k�n hagyni, cukkoltak, retard�ltnak, meg ilyesminek neveztek. Nem tudtam elfutni el�l�k, sarokba szor�tottak �s �n… �n… - Fel sem t�nt, mikor kezdtek el remegni a t�rgyak k�r�l�ttem. M�r kev�sb� volt megnyugtat� a reng�ss� er�s�d�tt morajl�s.
 - Ophelia, semmi baj, b�rmi is t�rt�nt, nem csak a te hib�d volt.
 - �sszed�lt miattam egy �p�let, �rted? �sszed�lt, romok maradtak a tornaterm�nkb�l. Megs�r�ltek emberek, miattam! -  S�rva fakadtam. Minden remegett, �n, az asztal, az ed�nyek a szekr�nyekben, az ablakok, az eg�sz h�z. Tal�n a k�rny�k is.
Hirtelen k�t kar fon�dott k�r�m �s szorosan tartott. Beleb�jtam a biztons�gos melegs�gbe �s zokogtam. Az eml�kek r�mk�pk�nt vill�dztak lehunyt szemh�jamon bel�l, a sikolyok, kiab�l�sok visszhangoztak a f�lemben.
„Semmi baj.” - suttogta egy hang t�bbsz�r egym�s ut�n, lassan, csit�t�an. Ez a hang mondott m�st is, de azt nem �rtettem. Valahonnan t�volr�l sz�lt, miel�tt ism�t visszat�rt volna hozz�m.
A reng�s, a fesz�lts�g fokozatosan csitult. A k�nnyeim m�r nem potyogtak olyan s�r�n, a l�gz�sem normaliz�l�dni l�tszott. Az �lel�s ellenben tov�bbra is megmaradt, nem is szerettem volna, ha m�ris v�get �r.
A suttog�s abbamaradt, a hang nem sz�nt meg, puszt�n m�r nem hozz�m sz�lt. F�lelni kezdtem, h�tha ki tudom venni, mir�l besz�lhet.
 - Tom hozz valamit. Ben pakolj �ssze a szob�dban, sz�ks�g lesz r�. Aria �rj egy �zenetet Ophelia apj�nak, hogy ma az oszt�lyt�rs�n�l alszik. Tal�lj ki valamit. - Zavartan r�ncoltam a homlokom. Mocorogni kezdtem, mire bel�m has�tott a felismer�s, a f�ld�n �l�k, valaki �t�lel �s �n teljesen az illet�nek d�l�k. Mint egy gyerek.
Sz�vem azonnal a torkom fel� ugrott. Basszus, ez Mark! A felismer�ssel egy�tt j�tt egy akkora kis�l�s, amit�l csillagokat l�tva vet�dtem arr�bb. Ny�sz�r�gve tapogattam sajg� tark�m.
 - Ez meg mi a franc volt? – Az egy szem h�g hangja f�jdalmasan d�b�rg�tt odacsapott kopony�mban. - Sz�p kis h�la.
 -  Fogd vissza magad Aria! - d�rrent r� Mark. - Ophelia, j�l vagy?
 - Mint, akin �tment egy kamion - vallottam be �szint�n. Kinyitottam a szemem �s a billeg� plafon l�tv�ny�t magam m�g�tt hagyva lassan fel�ltem. A h�z �gy n�zett ki, mint ahol �tment egy hurrik�n. A sz�kek felborulva, a szekr�nyajt�k egy r�sze nyitva, ed�nyek a f�ld�n, �s egy repedt ablak�veg l�tv�nya t�rult a szemem el�. - Ez �n voltam?
 - Nem sz�m�t. - Oda kaptam a tekintetem. A falnak d�lve �lt, haja �ssze-vissza k�col�dott, a ruh�ja v�res volt. �llj, v�res? Egyb�l az orromat tapogattam, egy�rtelm�en ezt is az �n sz�ml�mra lehetett �rni.
 - L�gok neked egy f�l ruhat�rral, azt hiszem. Meg egy konyh�val. - elh�ztam a sz�m. B�rmennyire borzaszt�an festett minden, ellen�llhatatlan k�sztet�st �reztem egy nevet�sre.
 - Biztosan j�l vagy? - Elvettem Ariat�l a fel�m ny�jtott rongyot �s megt�r�ltem az orrom.
 - Te? Ugye nem… - El is sz�llt a nevet�si kedvem. Megint �rtatlan emberek �let�t sodortam vesz�lybe. Gumiszob�ban lenne a helyem.
 - Megvagyok - kaptam egy halv�ny mosolyt, amit�l j�les� melegs�g �radt sz�t bennem.
 - Akkor �n most elh�ztam a cs�kot, ok�?  - V�laszt meg sem v�rva a l�ny lel�pett, mi meg ott �lt�nk egym�ssal szemben Markkal �s n�zt�nk ut�na.
Azt�n � fel�llt, hozz�m l�pett, kez�t fel�m ny�jtotta, hogy felseg�tsen.
 - Megint padl�t akarsz fogni? - cs�szott ki a sz�mon. Zavartan pislogott �s leengedte a kez�t.
Meger�ltettem magam, f�j� mindens�gem ellen�re talpra kecmeregtem.
 - Rendbe hozok mindent, meg�g�rem. Kifizetem a k�rokat, �sszetakar�tok, b�rmit csak… ne mond el a sz�leimnek. K�rlek.
 - Lenne �rtelme sz�lnom nekik? �desap�d rendes ember Ophelia, kem�nyen dolgozik �s szeret t�ged.
 - �ppen ez�rt annyira sz�rny�, hogy ezt csin�lom vele. Nem ezt �rdemli, hanem egy norm�lis gyereket. Olyat, akinek a legnagyobb probl�m�ja ebben a korban, hogy melyik fi� a legd�g�sebb a suliban, mi a leg�jabb divat a celebvil�gban, nem engem.  �lland�an azon par�zom, mit csin�lok legk�zelebb. Mikor lesz egy… ilyen �s mehet�nk megint tov�bb, miel�tt gyanakodni kezden�nek. Sz�rnyeteg vagyok. - Lehajtottam a fejem �s hagytam p�r k�nnycseppet lefolyni az orrom el� tett rongyig.
Ramatyul �reztem magam. Nem csak k�v�l, bel�l is f�jt, tal�n m�g jobban is, mint a fizikai s�r�l�sek.
 - Dehogy vagy sz�rnyeteg - Nem tudom, a t�rt�ntek miatt remegtem meg, vagy az �lel�st�l, amit szikramentesen kivitelezett Mark, de j�l esett m�r a tudat is, hogy a k�zelemben van. - Nem szeretn�l led�lni kicsit? R�d f�rne egy alv�s szerintem.
 - Megtenn�d, hogy hazaviszel? Nem sz�vesen s�t�ln�k haza ebben az �llapotban. - Elh�z�dott t�lem, de nem t�l t�vol.
 - Nem kell hazamenned, �desap�d tudja, hogy j� helyen vagy.
 - Elmondt�tok neki? Megk�rtelek, hogy ne…
 - Biztosan �r�l neki, hogy megismert�l egy �j bar�tot az oszt�lyban - sokat sejtet� mosolya a sz�m sz�l�t is feljebb kunkor�totta. Egyszer�en h�l�s voltam �rte. Annyi szenved�s �s mag�ny ut�n v�gre kezdtem �gy �rezni, megtal�ltam azt a k�zeget, ahol kicsit �nmagam lehetek. Itt nem kell t�bb� m�g a leveg�v�teleimre is odafigyelnem. Nincs „furap�k”, meg „zakkant l�ny”, csak szimpl�n a t�l�rzelmes Ophelia, aki tal�lt p�r hozz� hasonl�t.