5. fejezet

5. fejezet

 

     A szemeim feldagadtak, �gtek, ha megpr�b�ltam �ket kinyitni �s a marad�k k�nnyeim is ki�r�ltek a csatorn�kb�l. Nem tudom, mennyi id� telt el, csak azt vettem �szre, hogy a kis ablakokon besz�r�d� f�ny kezdett elfogyni, a falakon mindenf�le �rny�kokat l�ttam, de, ami igaz�n nyomaszt� volt az a s�t�ts�g. Bek�szott a r�seken, �thatolt a falakon, lassan bekebelezte az eg�sz szob�t. Hirtelen a leveg� is leh�lt, libab�r futott v�gig a karomon, a l�baimon. Az ajt� mell� ledobott dobozra pillantottam. Nem eml�kszem, hogy eddig is ott lett volna.

Lassan k�zelebb m�sztam hozz�, h�tam ism�t a falnak d�nt�ttem, m�lyen besz�vtam a leveg�t. F�radtnak �reztem magam, nehezek voltak a v�gtagjaim, de er�t vettem magamon, kinyitottam a doboz tetej�t. Takar� volt benne, egy pul�ver, �s n�h�ny v�lt�snyi fels�r�sz, meg zokni, gondolom azok, amiket Vincent hirtelen felkapott �s �sszerakhatott nekem. H�l�san szor�tottam magamhoz a pokr�cot. Dr�ga Vincent! Dr�ga, kedves, mindig gondoskod� Vincent! Egy rejtett zugb�l kit�vedt n�h�ny elt�vedt k�nnycsepp, v�gig folyt arcomon. K�zfejemmel let�r�ltem �ket, azt�n k�rben�ztem a sz�rk�letbe borult helyis�gben.

- Az a matrac t�bb farkast kiszolg�lt m�r - n�ztem az egyik sarokban hever�, elny�tt, rongyos matracra. Volt mellette egy takar�ra eml�keztet� anyag foszl�ny, gondolom, azt haszn�lta az utols� farkas.

Nem akartam haszn�lni, sem azt, sem a matracot, de, ha itt kell t�ltenem az elk�vetkezend� heteket, akkor musz�j leszek bev�llalni n�h�ny extra kellemetlens�get, finoman fogalmazva. Kezdj�k, mondjuk a...

- F�j! - Undorodva meredtem a cella egyetlen olyan sark�ba, ahol el tudn�m k�pzelni a WC-t, �s nem is kellett t�l sok�ig keresg�lnem, megtal�ltam a v�dr�t, meg a lyukat a padl�n, ahova gondolom �nteni kell, ami... Nem, ebbe bele se akarok gondolni. Elfogott a h�nyinger a puszta gondolatt�l is.

Hogy jutottam �n id�ig? Egy koszos, b�d�s lyukban �l�k a mocsokt�l ragad� padl�n, a hidegt�l remeg�s fogott el, a szemeim kisz�radtak �s f�jnak, de, ami a legrosszabb, olyan egyed�l vagyok, ahogyan m�g sohasem. Eml�kszem az �rvah�zra, meg n�h�ny r�szlet�re az el�tte l�v� �letemnek. Halv�ny k�peket l�ttam egy helyr�l, ahol a k�osz �s a rumli, mint fogalmak, enyhe kifejez�snek sz�m�tanak. Fojtogat� cigarettaf�st terjengett, vegy�lt az alkohol szag�val, ami a sz�mtalan �res �vegb�l �radt szerte a konyh�ban meg a nappaliban. Erre eml�kszem, tiszt�n. Meg apa hangj�ra, er�s volt, kem�ny �s f�lelmetes. �ll�t�lag ezekre nem szabadna eml�keznem. Mivel mind�ssze k�t � f�l �ves voltam akkor, s t�bbnyire any�val a h�l�szob�ban tart�zkodtunk, aki egyik cigit sz�vta a m�sik ut�n a piszkos ablak mellett �lve, k�zben l�b�t idegesen l�b�lta �s mag�ban motyogott. �t nem tudom felid�zni, sem a k�lsej�t, az illat�t vagy a hangj�t, semmit. A k�vetkez� k�p pedig m�r az �rvah�z, a rengeteg gyerek, kicsik �s nagyok, akik kezdetben olyan fur�n n�ztek r�m, cs�foltak a fur�n ny�rt hajam miatt, a szakadt baba miatt, akit szorongattam, �s �lland�an a sarokban gubbasztottam, ujjamat a sz�mba dugva, mert az megnyugtatott. Marge n�ni f�l �vvel kor�bban �rkezett az otthonba, kedves mosolya volt az els�, amit�l k�pes voltam kib�jni a sarokb�l. � szeretett engem, mindig j�tszottunk, seg�tett beilleszkedni a k�z�ss�gbe, ami ki akart l�kni mag�b�l. Ha � nincs ott velem, sosem ker�l�k ki a k�pzelt csigah�zamb�l �s olyan gyerek maradok, aki a legkisebb szell�t�l is hal�lra r�m�l. De azt mondta, meg�rt engem, megvarrta a bab�m, mikor a fi�k elvett�k �s elszak�tott�k, kaptam t�le csokit a sz�let�snapomon. Vagyis azon a napon, amikor beker�ltem, mivel senki sem tudta pontosan, mely h�nap h�nyadik napj�n l�ttam meg a napvil�got, egyed�l az �v volt biztos. Mit �r egy gyerek, akinek nincsenek sz�lei, pap�rjai, csal�dja? Egy senki voltam, az Eva-t is az otthon adta nekem, mert senki sem tudta, ki is vagyok �n val�j�ban. Vincent egyszer azt mondta, seg�t megkeresni a sz�leimet, vagy legal�bb valami bizony�t�kot, amib�l kider�l a m�ltam k�d�s r�sze. Erre sem ker�lt sor, ak�rcsak a kistes�im megkeres�s�re, �k is m�r feln�tt n�k lettek, valahol itt a falk�ban �lnek. Tal�n l�ttam is �ket? Elkezdtem visszap�rgetni a napokat, azokat az alkalmakat, amikor kint s�t�ltam a szabadban �s tal�lkoztam m�sokkal, emberekkel, f�k�nt l�nyokkal. Kerestem az arcokat, igyekeztem feleleven�teni �ket, de annyira nem foglalkoztam akkor ezzel, hogy egyet sem tudtam feleleven�teni. �k csak j�r�kel�k voltak, egy t�rt�net mell�kszerepl�i, akikre senki sem figyel.

Vincent szerint, nem szabad feladnom. 

Kezem megremeg, ahogy a pokr�cot felh�zom az �llamig. K�nyelmesen k�rbetekertem magam, �gy a hideg falat sem �rzem m�r a h�tamon. Ez a m�sodik napom. A falr�l l�g� ezer �ves csapb�l rozsd�s v�z folyt, de legal�bb elnyomta a gyomrom t�j�r�l �rzett kong� �ress�get. Mennyi id� telt el? Amikor a filmekben azt mondj�k, elvesztett�k az id��rz�k�ket, akkora butas�gnak hangzik, de igaz. Nekem el�g volt k�t nap, hogy ez bek�vetkezzen. Kezem hasamra szor�tva igyekeztem elnyomni az egyre hangosod� morg�st. 

Kint esett, hallottam, mert az ablakot siker�lt r�snyire kinyitnom, miel�tt v�gk�pp beszorult volna. Azok a farkasok, akik az �tv�ltoz�saik elej�n menek�lnek ide, t�nyleg elviselik ezt a borzad�lyt? Kosz, b�z �s m�g leveg� sincs igaz�n. Mondjuk, �k �ltal�ban a csontjaik t�r�s�vel vannak elfoglalva, csigoly�ik egym�s ut�n adj�k fel a harcot, ahogy h�tuk embertelen �vben meghajlik. N�h�nyan nem �lik t�l az els� alkalmat sem, mert a nyakuk is kibicsaklik, ezzel tulajdonk�ppen a saj�t hal�lukat okozz�k. Sokan j�rtak p�rul �gy, azt�n bevezett�k azt a szab�lyt, hogy tapasztalt farkasnak kellett �rizni az �joncokat, ez egy�bk�nt bev�lt. 

Engem is �riz valaki? N�ha a csendben halk neszt v�lek felfedezni, de t�l gyors az emberihez, teh�t vagy patk�ny, vagy valami elvetem�lt sz�rny-f�le, aki engem akar elcs�pni, egyed�l az ajt�val nem tud mit kezdeni. Mondjuk nem is pr�b�lkozott.

D�dolgatni kezdtem, fejem oldalra billeget a ritmusra, mik�zben bel�l felid�ztem a dallamot. Kisz�radt ajkaim sz�tny�ltak, szavakat form�ltak, el�bb n�m�n, majd hang is k�s�rte �ket. Vincent mindig kinevet a francia kiejt�sem miatt, pedig � tan�totta mindazt, amit tudok. Nem tehetek r�la, ha a nyelvemen csom� k�pz�dik egy-egy hosszabb sz� kimond�s�n�l. Neki annyira k�nnyen megy, hi�ba tagadja, szerintem van benne n�mi francia v�r. David id�pocs�kol�snak tartotta, ett�l m�g l�ttam n�ha elmenni a szoba el�tt, meg�llt egy-egy percre, hallgat�zott. Egyszer rajta kaptam, kinyitottam az ajt�t, �s pont elcs�ptem az arc�n �l� mosolyt, amit azonnal elt�ntetett, de m�r lef�leltem. B�r b�szen tagadja, m�gis biztos vagyok benne, szeret, legal�bb egy kicsit. Ez nekem pont el�g. Plusz, ha nem �gy lenne, akkor a mi kis egy�ttl�teink is m�sk�pp alakuln�nak. J�tssza a kem�ny f�rfit, de �rzem, mennyire sz�ks�ge van r�m. Ak�rcsak Vincentnek, de vele eg�szen m�smilyen a kapcsolatunk. Az els� perct�l, mikor megl�tott, valami szoros k�tel�k alakult ki k�z�tt�nk, elt�phetetlen, �r�k. Szeretem, teljes sz�vemb�l szeretem, ak�rcsak � engem. Legal�bbis ezt hittem. M�gnem felbukkant Julie �s t�nkretett minden ill�zi�t.

Egyik este az Alfa fekete aut�ja elhagyta a Falka ter�let�t, majd m�snap d�lut�n visszat�rt egy l�nnyal, aki olyan volt ak�r egy riadt kismad�r. �lt�zete elny�tt, r�gi darabokb�l �llt, mint, akit most r�ngattak ki egy lazul�s szabadnapb�l, amit a kanap�n hever�szve t�lt�tt. Mindezek mell� m�g koszos is volt, arca maszatos, a feh�r p�l� saras, el�g �rdekes l�tv�nyt ny�jtott. Vincent azonnal seg�teni akart, l�ttam a szem�ben a csod�latot, valami m�lyet, tudtam, elveszt�nk. Julie f�l�nken viszonozta a pillant�st. Az Alfa k�vetkez� l�p�se volt hozz�nk k�lt�ztetni a l�nyt, aki n�h�ny h�t alatt eg�szen megv�ltozott. 

A hangja, b�jos megjelen�se mindenkit elvar�zsolt, k�k szemei megig�zt�k, akire csak r�emelte vid�m kacag�sra eml�keztet� tekintet�t. Pr�b�ltam nem beleolvadni a csod�l�k t�bor�ba, nem ment. B�r engem nem a szeme fogott meg, hanem a kedvess�ge. Nem �rdekelte, mennyivel feljebb val� hozz�nk k�pest, ugyan�gy b�nt vel�nk, ak�r a t�bbi farkassal. Tudta, kivel hogyan kell b�nni, kit engedhet k�zel mag�hoz.

Eml�kszem, egy es�s nap ut�n t�ssz�gve, teljesen legyeng�lve �bredtem. Mert mi�rt ne �ztam volna b�rig el�z� este? Az �gyb�l sem tudtam kikelni, v�rtam Vincentre, aki mindig seg�tett, �m helyette egy sz�ke fej bukkant fel a r�snyire nyitott ajt� m�g�l.

 - Hallom, valakinek nehezen indul a reggel - mosolyogva l�kte meg az ajt�t, hogy bef�rjen a fa t�lc�val, amin mindenf�le holmik voltak. - Hoztam te�t, mindenf�le immuner�s�t� gy�gyn�v�nyb�l van, hamar rendbe j�ssz t�le.

 - Nem kellett volna f�radnod - elh�ztam a sz�m. Nem �t v�rtam, s tulajdonk�ppen keresni val�ja sem volt a szob�mban.

 - Ugyan m�r! Csak egy kis reggeli, meg n�mi seg�ts�get a miel�bbi fel�p�l�shez. A megf�z�s nem j�t�k. - Kitart�an mosolygott, letette a m�sik �gyra a t�lc�t. - �lj fel, ne hagyd, hogy kih�lj�n a tea.

 - Vincentet nem l�ttad? - Nem mozdultam azonnal, azt�n m�gis feljebb h�ztam a p�rn�m, hogy �lve nekid�lhessek.

 - Azt mondta, k�s�bb ben�z. Sz�val velem kell be�rned. - t�rta sz�t a karj�t, azt�n odaadta a reggelim. Minden volt a t�lc�n, croissant, narancsl�, tea, meg egy kerek s�tem�ny, amit Neela s�t�tt, m�g meleg volt. �sszefutott a ny�l a sz�mban, b�rmennyire igyekeztem nem kimutatni, mennyire tetszik a l�tv�ny. - J� �tv�gyat!

 - K�sz�n�m - A narancsl�vel kezdtem, a sz�m ugyanis �gy kisz�radt, mintha napok �ta a sivatagban bandukoln�k. Azt�n a croissantba haraptam, a k�zep�t csokival t�lt�tt�k, a kedvencem. 

Honnan tudta? Vincent mindent elmond neki? Hiszen egy hete ismeri! Mi�rt b�zik meg benne? Ha tehettem volna, �sszeszedem Julie holmij�t �s kirakom a sz�r�t. Irrit�lt, zavart, f�leg, ahogy Vincenttel viselkedett. Azok a hosszas pillant�sok, amelyekkel egym�st m�regett�k. M�g az sem bosszantott jobban, hogy David akkor �lte az egyik m�lypontj�t �s folyamatosan engem pr�b�lt megs�rteni. Nem tudott k�nnyeket kicsalni bel�lem, ellenben �k ketten... Miattuk sz�ktem ki, miattuk �ztam el, lettem beteg. Juliette hib�ja!

 - Figyelj, tudom, hogy nem kedvelsz. �s azt is, hogy eddig te volt�l a k�z�ppont ebben a h�zban �s esk�sz�m neked, nem akartalak kit�rni. Azt sem tudom, mi�rt vagyok itt. Az egyik pillanatban a csal�dom mellett �ltem a kandall� el�tt, a k�vetkez�ben be�ltettek egy kocsiba �s ide hoztak. - �szint�nek t�nt. A te�mat kavargattam, hogy h�lj�n.

 - Mi�rt hoztak el? - Ha m�r mesed�lut�nt tartunk, legal�bb csin�ljuk rendesen. Hadd tudjam meg, kicsoda is � val�j�ban. M�r, ha t�nyleg igazat mond, mert m�g ez sem biztos eg�szen.

 - Mert... Neked el�rulom, de rajtad k�v�l csak Vincent �s a Nagyf�n�k tudja. - Az �gyam mell� guggolt, hogy hangj�t kell�en lehalk�tva folytathassa. R�gni is elfelejtettem, annyira figyeltem. - M�g sosem v�ltoztam �t.

 Meg�llt a kezem is, nem cs�r�mp�ltem tov�bb a b�gre oldal�n a kan�llal, meg sem rezzentem. Lesokkolt. Itt egy, khm... huszon�t �ves l�ny, aki m�g sosem esett �t azon a bizonyos �talakul�son, amin m�sok legk�s�bb tizenh�t-tizennyolc �vesen m�r t�l vannak.

 - De ez hogyan lehet? - m�g sosem hallottam ilyenr�l. Led�bbentem teljesen.

 - Egyszer�en eddig nem volt r�m hat�ssal a Hold, nem voltak vesz�lyre kihegyezett �rz�kszerveim, szinte semmim. Azt�n a legut�bbi teliholdkor rosszul lettem, kit�rt rajtam a magas l�z, a testem g�rcs�lt, r�ngat�zott. De nem t�rt�nt meg.

 - Nem �rtem. Ennek semmi �rtelme, hiszen te sz�letett farkas vagy. - M�s nem is nagyon lehet, de ez r�szletk�rd�s.

 - A sz�leim megijedtek, hogy az elfojtott �nem veszedelmesebb lehet. Tal�n �k is f�ltek t�lem. - Pr�b�lta egyszer�nek be�ll�tani a helyzet�t, de a szem�n l�ttam a szomor�s�got. Eg�szen m�sk�pp csillogott, mint eddig. Hat�ssal volt j�gg� fagyott sz�vemre. Miel�tt �tgondolhattam volna, mit teszek, felemeltem a s�tem�nyem �s fel� ny�jtottam. Ostoba, gyerekes gesztus volt, Julie m�gis elmosolyodott. Visszanyelte a k�nnyeit �s elvette a s�tit. F�lbe t�rte a t�lca felett. Ezzel a dolgaink jelent�sen megv�ltoztak.

T�bbet nem akadtam ki, ha megl�ttam, nem ker�ltem �s nem k�v�ntam ajt�n k�v�lre. S�t, igyekeztem a lehet� legelviselhet�bb� tenni a vel�nk t�lt�tt id�t, mert biztos voltam benne, ha t�lesik rajta, visszamegy a csal�dj�hoz �s mindenki boldog lesz.

A k�vetkez� telihold nagyon hossz�nak t�nt. Juliette Vincenttel egy�tt a pinc�be z�rk�zott, a n�st�ny farkas �v�lt�se m�gis olyan er�s volt, mintha az �gyam mell�l sz�lt volna.

Remegni kezdtem a takar� alatt. Testtart�st v�ltoztattam, kiny�jtottam l�baim, lejjebb cs�sztam.

M�snap reggel a felj�r�n�l v�rakoztam. Amint meghallottam a l�pcs� nyikorg�s�t, kinyitottam az ajt�t. Julie Vincent karjaiban fek�dt, els�re ijeszt�en s�padtnak l�tszott, mellkasa azonban egyenletesen emelkedett �s s�llyedt.

 - Kimer�lt - magyar�zta suttogva Vincent �s tov�bb vitte, fel az emeletre. Vele maradt, hi�ba v�rtam, majdnem n�gy �ra hossza kellett, mire kij�tt, azt�n elsietett. Gondolom, jelent�st tett az Alf�nak, ez nagy el�re lep�snek sz�m�tott.

Beosontam a h�l�szob�ba. Julie az �gyon aludt, gondosan betakargatva. Nem tudtam r� haragudni, m�r r�g feladtam a k�zdelmet ellene, �gysem �lltam nyer�sre.

 - B�r most alszol, de tudat alatt biztosan hallasz. - Nem mentem k�zel hozz�, halkan besz�ltem. A szavak magukt�l j�ttek, tulajdonk�ppen azt sem tudtam, mit keresek bent. Az�rt maradtam m�g. - Szeretn�m, ha tudn�d, nem ut�llak, nem haragszom r�d �s egy�ltal�n nem akarok neked rosszat. Az elej�n m�s volt, de m�r tudom, milyen is vagy �s �szint�n bevallom, kedvellek. Azt hiszem, ideje elfogadnom, hogy te is ide tartozol, b�rmi is van k�ztetek, el kell fogadnom el�bb-ut�bb. Be kell l�tnom, nincsenek olyan eszk�zeim, amivel felvehetem a versenyt, �s nem is akarom. Vincent boldog, te is az vagy, csak ez sz�m�t.

Julie motyogott valamit, �s h�t�r�l jobb oldal�ra fordult. Nem tudtam, fel�bredt-e vagy sem, de gyorsan kiosontam. Ut�na sem hozta ezt az esetet sz�ba, teh�t �taludta a vallom�som.

     Megd�rzs�ltem a szemem. Az eml�kez�s ereje beind�totta k�nnycsatorn�imat, n�h�ny k�sza csepp leg�rd�lt, v�gig az arcomon, azt�n a sz�m sz�l�n vesztek el. Megnyaltam als� ajkam. A seb. David jutott eszembe.

Vajon hi�nyol? Vincentn�l ez a k�rd�s fel sem mer�l bennem, biztosan mindent megtesz, hogy enyh�tse a b�ntet�sem. � mindig is gondoskodott r�lam. Egym�s t�maszai voltunk a neh�z id�kben. A kezdetekkor legink�bb nekem kellett a seg�ts�g, sokszor s�rtam a v�ll�n, vagy j�tt be hozz�m �jjel, Neel��k ilyenkor �gy tettek, mintha m�lyen aludn�nak. Most cserbenhagytam. Az agyam egyfolyt�ban visszat�rt ehhez a t�nyhez. H�l�tlan d�g vagyok! Mennyiszer ki�llt �rtem, ezt azzal viszonoztam, hogy sz�gyent hoztam r�. B�rcsak ink�bb �lve el�stak volna, mint azt a n�t, aki meglopta a gazd�j�t. Hogyan fogok a szem�be n�zni, ha egyszer kijutok innen? Mert azt mondta, tartsak ki, �s elt�k�lten pr�b�lok legal�bb ebben megfelelni neki. Ha m�r Julie hal�lakor nem tehettem semmit.

Vincent ki akart menni, futni, Julie b�r fiatal volt, ha farkask�nt t�lt�tt �veit n�zz�k, szint�n vele ment. Az �sv�ny el�gazott a f�k k�z�tt, kett�v�ltak, majd egyszer csak �v�lt�s szak�totta kett� a leveg�t, azt�n n�ma csend lett. Megt�madt�k, meg�lt�k, baleset volt, a l�nyeg, hogy mindez n�h�ny perc leforg�sa alatt t�rt�nt. Vincent sem seg�thetett, k�s�n �rt oda. 

Mindez az �n hib�m. Ha nem �ltetem a bogarat Julie f�l�be, nem akart volna annyira kimenni, hanem velem marad �s m�g most is �lne. Nem hagyn�, hogy ennyi h�lyes�get csin�ljak. Mellette sokkal egyszer�bb volt j�nak lenni, ha valami helytelen fel� indultam, azonnal korrig�lt, szinte �szre sem vettem. Lesz�m�tva n�ha el�fordul� gyeng�bb pillanataim, mikor fellobbant bennem az elfojtott f�lt�kenys�g, eg�szen megbar�tkoztam a tudattal, h�rman �llnak felettem, B�ta f�rfiak �s �. 

Majd hirtelen ism�t ketten voltak, Julie pedig elt�nt. Nem tudom feldolgozni a t�nyt, hi�ba teltek el h�napok, hi�ba t�rt�nt annyi minden az�ta, nem megy. Most is mellettem lehetne, megakad�lyozhatta volna, hogy Natalie-ra t�madjak. De � m�r nincs.

Elfek�dtem a hideg f�ld�n. K�nyelmetlen�l kem�ny volt, de nem �rdekelt. Fejemre h�ztam a takar�t, testem r�zk�dott a zokog�st�l. B�rmit megadtam volna �rte, hogy �jra l�ssam, hogy Vincent most megjelenjen, �t�leljen, hogy David csipkel�d� h�v�ss�ggel elfeledtessen velem mindent. B�rmennyire er�s akarok lenni, ha kiengednek, semmi sem lesz m�r ugyanolyan. Ezt a leck�t nem lehet csak �gy �tl�pni, mint a t�bbit, belev�s�d�tt az �letembe, a mi �let�nkbe.

M�g tizenkilenc nap.