7. fejezet

   Megv�ltoztak a dolgok onnant�l, hogy nem kirekesztettk�nt tekintettem magamra, hanem egy kiss� k�l�nc l�nyra, akihez hasonl� az�rt akad a vil�gban. Ez sokat dobott a hangulatomon, ak�rcsak az, hogy volt egy helyem egy asztaln�l, nem kellett keresg�lnem, akik mell� le�ltem, mosolyogva fogadtak.
Innent�l j�hetne tov�bb, az �let milyen sz�p, mennyire �r�mteli a bar�tok megszerz�se, tele voltam programokkal, megh�v�sokkal, mindenf�le olyan dologgal, amiben a hasonl� kor� fiataloknak r�sze van. Ez egyr�szr�l szuper dolog, t�nyleg, m�sk�nt n�zve azonban valahogy nem tal�ltam meg teljesen magam ebben az eg�szben. Szorongtam ugyan�gy, ak�r kor�bban, csak most m�r t�bb szemp�r figyelt, nehezebb volt az �rny�kban maradni.
Ap�nak is felt�nt a v�ltoz�s, a reggeli dudasz� a h�z el�l, az, hogy suli ut�n sem r� kellett v�rnom, hab�r sokkszor l�d�tottam, nehogy rosszul �rintse, hogy m�gsem cser�ltek ki egy n�pszer�bb l�nyra. Ilyenkor az iskolabuszt cs�ptem el, vagy egyszer�en s�t�ltam, ut�bbi es�mentes napokon volt gyakoribb.
Markkal egy�ltal�n nem besz�ltem a „pizsiparti” �ta, de azt se mondan�m ki ny�ltan, hogy ker�ltem volna a vele val� tal�lkoz�st. Nevezz�k ink�bb sorsszer� t�voltart�snak a dolgot. Nem is gondoltam arra, amit megbesz�lt�nk, s�t, rajta voltam, hogy egy�ltal�n ne gondoljak semmire, ami vel�nk, a k�pess�geinkkel vagy az ehhez kapcsol�d� dolgokkal j�rna egy�tt, mert fesz�lt leszek t�le, amit igyekeztem ezerrel nem tenni, valamennyire megf�kezni az er�sebb �rzelmeket, ezzel a saj�t k�pess�gem. Ha val�ban magamra vonhatom olyanok figyelm�t, akik �rtani akarnak nekem, nek�nk, egy�ltal�n nem szabadott elengednem magam. Az �lland� k�szenl�t pedig stresszt gener�lt, a stressz fesz�lts�get, a fesz�lts�g er�s �rzelmeket, az er�s �rzelmek meg… olykor kileng� csill�rt, vagy a f�ld m�ly�r�l j�v� morajl�st.
 - Sejtettem, hogy itt leszel - Lehajtott fejem az �rkez� hang ir�ny�ba ford�tottam. Alattam a finom rezg�sek egy m�sik b�k�s �ramlattal tal�lkoztak, tetszett ez a k�lcs�n�s bizalom, ami benn�k rejlett.
 - Szia - feleltem v�laszul, majd elkezdtem talpra k�sz�l�dni t�r�k�l�sb�l.
 - Ne, nem kell fel�llnod, maradj csak - Tettem, amit mondott, vissza�ltem a f�be.
Legnagyobb meglepet�semre le�lt velem szemben, ugyan�gy, ahogyan �n. F�rk�sz� tekintet�t�l elv�r�s�dve fix�roztam a f�ldet kett�nk k�zt, ujjaimmal a f�sz�lakat piszk�ltam. Let�pni? Nem, azt nem tenn�m, de ez nem �rt nekik.
 - Sz�val… - sz�laltam meg kis hallgat�s ut�n. Nem tudom, mit akartam kihozni bel�le, tal�n puszt�n megt�rni szerettem volna a csendet.
 - A t�bbiek szerint j�l haladsz - Mit l�tnak �k mindabb�l, ami bennem van? Persze, nincsenek f�ldreng�sek, meg hasonl�k, viszont ett�l m�g egy�ltal�n nem tal�ltam annyival jobbnak a helyzetem, ami�rt ki�rdemeln�k egy buksi simit.  - Hogy �rzed magad?
 - �szint�n? F�radtnak. - Mi �rtelme lett volna titkolnom?
 - Mi�rt? - tov�bbra is engem figyelt.
 - M�r mondtam azt hiszem, szeretek t�lgondolni mindent, �lland�an agyalok �s ez f�raszt�.
 - Min „agyalsz”? - kiemelte az �ltalam haszn�lt kifejez�st, s egy hangj�b�l hallatsz� mosollyal passzolta vissza.
 - Szerinted? Azon a k�oszon, amiben �lek. Azt hittem, ezek ut�n, hogy ti itt vagytok, k�nnyebb lesz �tl�tni az eg�szet, lesznek v�laszaim, de r�j�ttem, �jabbak j�ttek, nemhogy cs�kkent a sz�muk. Hogyan, mi�rt, meg egy csom� h�lyes�g, ami m�g eszembe jut ezzel kapcsolatban. Senkivel nem tudok igaz�n besz�lni err�l, mert �n sem tudom, mi is ez tulajdonk�ppen. �r�lni kellene neki, mert k�l�nleges adotts�g vagy ut�lni mindent �s mindenkit, ami�rt �tkot sz�rtak a nyakamba?
 - Ez ne l�sd �toknak - v�gta r� n�mi s�rtetts�ggel a hangj�ban. Meglepett a reakci�ja. - Neh�z vele �lni, de egy�ltal�n nem �rd�gt�l val�.
 - �gy l�tod te, aki ebben n�tt�l fel, aki ebben �l a testv�reivel egy�tt. Az �n szemsz�gemb�l n�zve abszol�t nem ilyen r�zs�s a helyzet. Ut�lat t�rgya voltam, mi�ta csak �lek. Az iskol�ban sz�t szek�ltak, a sz�leim nem tudj�k feldolgozni, hogy torz l�ny vagyok, vesz�lyes �s k�rt�kony. Apa igyekszik figyelmen k�v�l hagyni, de l�tom rajta, b�rmi t�rt�nik k�r�l�tt�nk, �t viseli meg a legjobban. Anya, nos, a vele val� kapcsolatom bonyolultabb. N�ha �gy gondolom, f�l t�lem, azt�n azt, megvet, de egyszer�en csak ut�l, ami�rt ilyen lettem, val�sz�n�leg.
 - Nem hiszem, hogy ut�lna. Ha j�l �rtettem, neki sincs semmilyen k�pess�ge, ugye?
 - Ak�rcsak ap�nak, igen. Semmi, se a f�ld, se a v�z, se a leveg�, t�z, semmi.
 - Hm - V�gre r� mertem n�zni, de � az �g fel� emelte tekintet�t �s l�that�an elgondolkodott valamin. - M�g mindig van kedved egy kis tanul�shoz?
 - Mire gondolsz? - sejtettem, de az�rt na.
 - Szeretn�d meg�rteni a k�pess�ged, nem? M�ltkor azt k�rted, seg�tsek neked ebben. Nos, itt vagyok. - Sz�tt�rt karokkal n�zett r�m �s mosolygott. De m�g hogy mosolygott! A sz�vver�sem t�bbsz�r�s�re ugrott, a t�d�m elfelejtett oxig�nt cser�lni, az alattunk elter�l� m�lyre ny�l� f�ld pedig sz�vem hevess�g�t k�vetve k�ldte pulz�l� rezg�seit. Mark megpr�b�lt morcosan r�m n�zni, de elnevette mag�t.
 - Bocs�nat - szabadkoztam tehetetlen�l. T�ls�gosan er�teljes hat�ssal tudott lenni az �rz�seimre, ahhoz, hogy ilyen egyszer�en visszafogjam �ket. Enyhe, �m hat�rozott rezd�l�sek csaptak �ssze az eny�mekkel. Visszak�vettem a kiindul�si pontot, letapogattam �rz�keimmel, honnan sz�rmazik, el�g egy�rtelm�en a velem szemben �l�t�l. - Mit csin�lsz?
 - �sszpontos�ts arra, hogy lelass�ts - Utas�tott, de nem hagyta abba a jelz�st. Lehunytam a szemem, megnyaltak kisz�radt sz�m �s f�kusz�ltam. Mire is? K�ptelen voltam m�sra figyelni, annyira j�l esett minden egyes hull�m, ami szinte simogatta a t�lem sz�rmaz� rezg�seket. - J�, folytasd, lassabban, fokozatosan lass�tsad, m�g meg nem �ll. - Legink�bb azt csin�ltam, amit a bens�m sugallt, k�vettem az apr�, lass� morajl�sait, azt�n abbamaradt. Hi�ny�rzetem t�madt.
Lassan nyitottam ki a szemem, mely egyenesen az �v�vel tal�lkozott. Most vettem csak �szre, sebesebben kapkodom a leveg�t, ak�r egy fut� t�bb megtett m�rf�ld ut�n. Ha valaki megm�ri a pulzusom, lehet, elk�pedt volna az eredm�nyen.
 - Nagyon j�l csin�ltad - Eg�szen halkan sz�lalt meg, m�gis mintha ki�ltott volna.
 - Azt csin�ltam, amit te. K�vettelek, am�g abba nem hagytad.
 - Remek volt. Ha �gy folytatod, nem is lesz m�r r�m sz�ks�ged.
 - Ez nem igaz - szaladt ki a sz�mon. R�tapasztottam a kezem �s elfordultam t�le. Az arcom �gett, l�ngra akart gyulladni, b�rmennyire j�ban voltam a f�lddel, megny�lni nem akart alattam hi�ba k�rtem.
H�s�t� ujjak �rintett�k l�ngba gy�lt b�r�m. �pp csak meg�rintettek, kellemes bizserg�st hagyva maguk ut�n.
 - Nincs szikra - jegyezte meg miel�tt ism�t v�gigsim�tott volna az arcomon. Eg�szen finoman az �llam al� ny�lt, hogy visszaford�tsa az arcom maga fel�. Les�t�tt szemekkel engedelmeskedtem. Nagyot nyeltem. - Mi�rt nem n�zel r�m?
 - �ssze-vissza besz�lek - leheltem n�m�n t�togva. Nem engedte el az �llam, hanem m�g egy picit feljebb emelte, mire reflexb�l r�pillantottam. Szemei azonnal rabul ejtett�k az eny�met.
 - Senkivel nem �reztem m�g ezt az �sszhangot, mint veled. Mintha egyszer�en tudn�d, hogyan kell…
 - R�hangol�dni a rezg�seidre - fejeztem be helyette. Mikor ker�lt�nk egym�shoz k�zelebb?
Keze v�gigsiklott a v�llamon �t, a karomon, v�g�l megfogta a kezem. Halov�ny fesz�lts�g zizegett k�z�tt�nk, bizsergett t�le a b�r�m, a kor�bbi kis�l�sekre azonban nem lehetett sz�m�tani. Eg�szen szel�d energia volt jelen k�z�tt�nk.
Mire �szbe kaptam, el�re billentettem az egyens�lyom �s sz�m a sz�j�ra tapadt. Nem kapkodtuk el, ismerkedt�nk egym�ssal, a f�ld felett is ugyanolyan biztons�got �reztem, ugyanazt a kellemes melegs�get, ami mindek�zben alattunk �jra egym�s�hoz simult. A higgadts�g eg�szen v�ratlanul csapott �t izgatott sz�guld�sba. Az �l�be cs�sztam, �tkarolta a derekam �s m�g k�zelebb vont mag�hoz. �lel�s�ben elveszve b�jtam szinte a b�r�be, min�l kevesebb a k�zt�nk l�v� t�vols�g, ann�l t�bbet akartam.
 - V�rj! - Ny�l has�totta �t a leveg�t, elv�gva a v�konyka fonalat. A kor�bban komolytalannak hitt elektromoss�g sokszoros�ra duzzadt, egyetlen szikr�val ell�k�tt minket egym�st�l. - Ophelia. - Ny�gte �gy �t l�p�snyire t�lem a f�ld�n fekve.
 - J�l vagyok - gy�zk�dtem egy�ttal saj�t magam is. A mellkasom f�jt, a h�tra vet�d�s fels�rtette a tenyerem, v�r�sl� horzsol�s �ktelenkedett rajta. A sz�naboglya, amit m�skor a hajamnak nevezek, vill�mcsap�s �ldozat�ul esve gubancol�dott �ssze, mintha viharos sz�l t�p�zta volna meg. Kis�p�rtem amennyire siker�lt az arcomb�l. - Te?
 - Megvagyok - talpra �llt, m�g vagy k�t ny�g�s elhagyta a sz�j�t. - Ez most kicsit jobban f�jt.
„Meg�rdemelted.” - gondoltam magamban, de hangosan ink�bb hallgattam reakci� helyett.
N�h�ny l�p�ssel �tszelte k�z�tt�nk a t�vols�got, kez�t leny�jtotta �rtem.
 - Megint? - elnevettem magam. H�tamon fetrengve, hangosan kacagtam, ak�r egy eszel�s. Kiadtam mindent, benne volt a f�jdalom, a f�lelem, a boldogs�g, minden, amit eddig visszafogtam.
 - Be�thetted a fejed - n�zett le r�m vigyorogva. - Tal�n orvoshoz kellene, vigyelek.
 - Az elmebaj gy�gy�thatatlan - Leveg� ut�n kapkodva csitult bennem a nyom�s. Kinyitottam a szemem. A karja tov�bbra is fel�m ny�lt. - Te akartad. - Belecsaptam a tenyer�be, megfogtam �s felh�ztam magam. Eg�szen elviselhet� szikr�z�st v�ltottunk ki az �rintkez�ssel, n�mi csipkel�d�s, semmi t�bb.
Tiszt�n l�tszott a kett�nk k�zti szintk�l�nbs�g. Megszoktam, hogy apr� vagyok m�sokhoz k�pest, Mark mellett azonban szinte elt�ntem.
 - Hazavihetlek? - Ezt a k�rd�st nem akartam hallani. A v�g�t jelentette valaminek, pedig ekkorra m�r a ny�lvessz� �ltal am�gy is megt�rt�nt.
 - Ahogy gondolod - csal�dott voltam. Nem tagadtam, nem rejtettem el, v�llat vonva egyeztem bele tulajdonk�ppen.
 - Ophelia…
 - Menj�nk - Szak�tottam f�lbe. Egyszer�en nem akartam hallani, amit mondani k�sz�lt. T�l j�l ismertem m�r a sz�vegeket, a romantikus filmek el�g klis�t �ltettek az agyamba az �vek sor�n.
Tov�bbi szavak n�lk�l indultunk el a f�k k�z�tt az �t sz�l�re leparkolt aut�hoz. Hallgattuk a kocsi zajait, egym�s l�gz�s�t, besz�d helyett a k�lvil�gra helyzet�k figyelm�nket. Ezzel kiz�rva annak lehet�s�g�t, hogy tov�bb �rtsunk annak a t�r�keny pillanatnak, ami mindkett�nk elm�j�be �r�kre bele�gett.