10. fejezet

   Mark nem akart besz�lni velem. Mikor a t�bbiek haza�rtek, egyszer�en k�sz�ntek nekem, mintha term�szetesen l�tv�ny lenn�k az otthonukban, �s �n teljes zavaromban szinte bemenek�ltem a h�l�szob�ba. M�rmint az �v�be, mert ugyan hova m�shova mehetn�k? Haza? Igen, az alighanem elker�lhetetlen, hi�ba halogattam egy eg�sz �ll� nap.
D�lut�n apa �zenetet k�ld�tt �s ez tette a mondat v�g�re a pontot, �sszeszedtem a holmim �s elhagytam a biztons�gos z�n�mat. V�dtelennek �reztem magam, hirtelen az �sszes seb, horzsol�s, minden egyszerre kezdett el f�jni. P�nik k�szott fel a torkomon, min�l k�zelebb �rtem a h�zunkhoz. F�ltem att�l, mi v�r r�m, kisebb s�r�g�rcs ker�lgetett �tl�pve a felhajt�nk �s a j�rda k�z�tti vonalat. Apa ezt az alkalmat tal�lta meg, hogy haza�rjen. Fejembe h�ztam a kapucnim, intettem neki, de nem v�rtam meg, hogy kisz�lljon, berohantam a h�zba, fel az emeletre. Nem kock�ztattam meg, hogy ennyire leharcoltnak l�sson. � nem �rdemli meg, �ldozata ennek az eg�sznek, ami vel�nk t�rt�nik. Ez�rt is �r�l�k, amikor hosszabb id�t van t�vol, mert b�r hi�nyzik, addig sem l�tja az itthoni dolgokat.
Kopog�sra emelem fel a fejem az �gyon hanyatt fekve. Tudom, ki van a t�loldalon, �s azt is, be fog nyitni, teh�t �r�lt sebess�ggel ugrom fel, beh�zom a f�gg�ny�ket �s pont annyi id�m marad, amivel visszafekhetek.
 - Ophelia?
 - Szia apa – igyekszem hangomban elrejteni minden �rulkod� jelet. Er�sen �ssze kell szor�tanom a sz�m, mikor odaj�n az �gyhoz �s meg�lel. Egyszerre �rzem a nyugalmat, �s �nt el a sz�gyen, ami�rt a saj�t ap�mat ennyire ki kell z�rnom az �letemb�l. – Milyen volt a napod?
 - Hamar eltelt. Szeretn�k t�bb id�t t�lteni veled, mostan�ban keveset l�tlak. Mit sz�ln�l hozz�, ha nyakunkba venn�nk a v�rost �s keresn�nk egy j� �ttermet. Csak mi ketten.
 - Csak mi ketten? – k�nny sz�k�tt a szemembe. Annyira szerettem volna, ha r�v�ghatom a beleegyez�sem. M�r l�ttam, ahogy szaladok a kab�tom�rt, veszem a bakancsom... �s az ajt�ban any�m �ll, mint egy fal, lehetetlen megker�lni. – Nagyon j�l hangzik apa, de nem �rzem j�l magam. Elnapolhatn�nk?
 - Minden rendben? Elvigyelek az orvoshoz vagy kellene neked egy kis friss leveg�. – Elkaptam a kez�t, miel�tt az ablakhoz �rt volna. A f�lhom�lyban elrejthettem az �sszes cs�fs�gom, ha megl�tna...
 - Csak ki kell aludnom magam, azt hiszem. Semmi v�sz. – ism�t meg�leltem, mosollyal fogadva a puszit, amit a fejem b�bj�ra adott. – T�nyleg lesz es�nap, meg�g�rem.
 - �sszehozzuk – Besz�lget�s�nknek itt lett v�ge, anya hangja bet�lt�tte az eg�sz h�zat. F�j� sz�vvel engedtem el ap�t.
 - Szeretlek – Meg�llt, m�r f�l�ton j�rt az ajt�hoz. Hallottam a hangj�ban a mosolyt, ahogy azt v�laszolta, „�n is szeretlek, kicsim.” �s akkor ott, miut�n becsukta az ajt�t �sszet�rtem. Fejem a p�rn�ba f�rva zokogtam, mert az �let kegyetlen szem�tl�da, s b�rmit is csin�ltam el�z� �letemben, ami�rt ezt �rdemeltem, megbocs�thatatlans�g cs�csa lehetett.
A nap n�h�ny m�sodpercre elvak�tott, mikor elh�ztam a f�gg�ny�ket. Lekapcsoltam a l�mp�t, tetszett, ahogyan az �rny�kok v�gig k�sztak a falakon. Szerte�gazott, mindenhol ott volt, de nem f�ltem t�le. Az este, a s�t�ts�g j� bar�tom volt, ebben lehetett legjobban elrejt�zni. Amikor az es� is r�kezdett, m�r kev�sb� �reztem komfortosan magam, de az ablakot nem csuktam be, hagytam az illat�t be�ramlani a szob�ba.
   Egy halom cuccot rendeztem egyetlen, m�retes kupacba. Ezek azok a ruh�k voltak, amik b�r visszafogottak, m�gis t�bbet engedtek l�ttatni a testemb�l, mint kellett volna. Mivel vissza kellett mennem a suliba, minden olyan opci�t kiz�rtam, amib�l kikandik�lhatott ak�rcsak egyetlen folt is. J� es�llyel egy h�t el�g, mire elhalv�nyulnak, �m addig ott fognak vir�tani minden porcik�mon. Nem fogok magyar�zkodni, maximum annyit, amennyit musz�j.
 - Mi�rt nem lehetek mag�ntanul�? – morogtam orrom alatt a k�rd�st, �s egy�rtelm�en el is vetettem, mert a bujdos�s is jobb volt, mint any�val itthon lenni eg�sz �ll� nap. A bentlak�sos iskol�t puszt�n felhozni volt lehet�s�gem t�mak�nt, azzal a lend�lettel kaptam a fejmos�st, hogy mennyi p�nzt akarok m�g magamra k�lteni, elvenni t�l�k, ink�bb felhagytam az �tlettel.
Eg�sz �letemben aszerint �ltem, milyen l�bbal kelt fel az any�m, mit v�rnak el t�lem �s lehet�leg ne legyek l�b alatt. Azt�n elindult a „k�pess�gem”, olaj volt a t�zre �s onnant�l nem volt meg�ll�s. A baj velem j�rt k�z a k�zben, mint a mell�kelt �bra mutatja, ez az�ta is �gy van.
Bedobozoltam a felesleges dolgokat, bedobtam a gardr�bom alj�ba, a marad�k n�h�ny holmit visszatettem a hely�re. N�mi t�lz�ssal, lefeleztem a ruhat�ram, ezt k�vett�k a szem�lyes t�rgyaim, meg a t�bbi. Mire elj�tt az este, mag�val hozva a s�t�ts�get, a szob�m szeg�nyes rendj�ben �csorogva csaptam �ssze k�t tenyerem.
Term�szetesen a vacsor�t kihagytam, helyette, m�g �k elfoglaltak voltak vele, kil�p�ztam zuhanyozni. Megengedtem a forr�vizet, hagytam, hadd cs�pje a b�r�m, marja, ahol �ri, s azon kaptam magam, ism�t s�rni kezdek. Annyira neh�z egyben maradni, kitartani. Mi�rt is csin�lom m�g mindig? A rohadt �let�szt�n lesz az oka. Azt mondja a kis hang a fejemben, van mi�rt. Sz�val csin�lom.

   Fejem kiss� el�re hajtva hagyom hajam k�t oldalt el�re omlani, �gy v�gok �t a folyos�n. Pul�verem ujja elfedi a k�zfejem, szinte csak garb�t nem �lt�ttem magamra, b�r er�sen gondolkodtam rajta, azt kellene.
Szekr�nyek ment�n osontam a termekhez, direkt �gy tettem, mint, aki nem l�t senkit, semmit, �s a hajzuhatag al�l mertem igaz�b�l k�rbe n�zni a kinti vil�gban. Aki azt mondja, a l�ny mosd� nem j� b�v�hely, m�g sosem pr�b�lta igaz�n. A tet�re kivezet� l�pcs� szint�n es�lyes, b�r oda olyanok is j�rnak, akik egym�sra k�v�ncsiak n�h�ny lopott percre nem egy k�v�l�ll�ra. Eb�dsz�netre beh�z�dtam egy �res oszt�lyterembe, �tv�gyam ugyan nem volt, de nem h�borgatott senki.
„Meg vagyok f�zva.” Ez volt minden ments�gem, mi�rt nem figyelek se Ariara, se a fi�kra, azt�n m�r ott sem voltam. Er�sen kellett koncentr�lnom, nehogy fel�lkerekedjen rajtam a menek�l�si �szt�n�m.
 - Apa? – meglepetten n�ztem a parkol� sz�l�n �ll� ismer�s aut�ra. Nem messze a buszt�l �llt, �tban oda sz�rtam ki. Azonnal ir�nyt v�ltottam, m�r nyitottam a sz�m, mikor megl�ttam, milyen komoly arccal n�z, egyed�l a szem�ben l�ttam a f�jdalmat, amelyt�l �sszeszorult a sz�vem. V�gign�zett rajtam, majd egy sz� n�lk�l nyitotta ki az any�s�l�s ajtaj�t, megker�lte a kocsit �s be�lt a korm�ny m�g�.
 - Mi�rt nem mondtad el? – �lembe ejtett kezeimre b�multam. – Mi�rt m�st�l kell megtudnom, mi t�rt�nt? B�zhatn�l bennem Ophelia!
 - Ki mondta el? – f�ltem a v�laszt�l. Mark teh�t m�gis besz�lt valakivel, hi�ba k�rtem meg r�, ne tegye.
 - Fel fogjuk jelenteni – d�bbentem kaptam fel a fejem, nagy szemekkel n�ztem ap�ra. – M�r nagyon r�g ezt kellett volna tenn�nk, de sz�lnod kellett volna!
 - Mi... – egy kukkot sem �rtettem az eg�szb�l. Apa �tny�lt az arcomhoz �s elh�zta a hajam az �tb�l. Felszisszent, szemei szikr�kat sz�rtak. – Egy�ltal�n nem olyan v�szes, mint amilyennek l�tszik.
 - Ezzel orvoshoz kellene menn�nk – azonnal elkapom a fejem a kez�t�l. Oda biztos, hogy nem! – Ne makacskodj, ez nem j�t�k.
 - B�rmit is gondolj – neh�z �gy besz�lni, hogy fogalmam sincs, mit mondott neki, mert az biztos, nem az igazat -, ez csak egy baleset volt, vagy egyszer, vagy ak�rmi. Nincs semmi bajom, komolyan.
 - Ez nem �gy m�k�dik, �s m�rges vagyok magamra, ami�rt nem vettem �szre kor�bban. D�h�t, mert ezt nem tehetn� meg, ez �gy egy�ltal�n nincs j�l. Csin�lt m�r ilyet kor�bban? Ezt egyszer�en...
 - Nem, ez volt... sajn�lom, �n vetettem el a sulykot. Nem szeretn�k nagyobb feneket ker�teni ennek, k�rlek, minden rendben. – elh�zom a sz�m, kifel� b�mulok az ablakon. Apa ezek ut�n mag�ban besz�l, milli�szor elmondja, menn�nk kellene a rend�rs�gre, minimum a s�rg�ss�gire, viszont az �t a m�r-m�r megszokott vonalon vezet v�gig a h�zhoz, ahonnan menek�ln�k legsz�vesebben.
Nyakam hirtelen tekeredik meg, az �t melletti bokros r�szt n�zem, h�tra fordulok az �l�sben. Esk�dni mertem volna r�, valaki �ll ott, minket n�z. Az els� gondolatom ismer�s arcokat vett sorra, �m egyikhez sem hasonl�tott. A m�sik, nos, az v�szcseng�t kongatott, mintha valami paranoi�s csitri lenn�k. Elhessegettem a gondolatot.
 - Ma vel�nk vacsor�zol? – Kif�jtam a leveg�t. Szerettem volna meg�szni, de �gy n�zett r�m, nem lehetett neki nemet mondani. – Helyes.
Gyomorg�rccsel piszk�ltam a csirk�t a t�ny�romon. Ide-oda tologattam a krumplikb�l �ll� r�sz egyik oldal�r�l a m�sikra. Alig ettem k�t falatot, azt is �gy szenvedtem le a torkomon. Anya minden pillanatot megragadott, hogy sz�r�s szemeivel kereszt�l d�fj�n, �s mikor apa elmes�lte neki, a kital�lt t�rt�netet, amit a vil�g ismert, hogy mi t�rt�nt velem, a lehet� leg�tl�tsz�bban k�rdezte meg, j�l vagyok-e.  A hivatalos inform�ci�k szerint elsodort egy aut�, mikor j�ttem hazafel�, Mark �ccse l�tta �s � seg�tett. Ennyi. V�rzik n�h�ny sebb�l, de m�g mindig nem annyib�l, hogy hihetetlenn� v�ljon. A ked�lyek lenyugodtak, mindenre meg volt a t�k�letes magyar�zat. „B�k�sen” hajthattam �lomra a fejem, de az �jszaka k�zep�n arra riadtam fel, valaki �ll az �gyam mellett, onnant�l k�ptelen voltam norm�lisan visszaaludni.