A l�lek szabadba v�gy

     Az els� h�pelyhez sz�lling�ztak lefel�, minden b�k�s volt, meghitt �s csendes. A kandall�ban ropogott a fa, ahogy a l�ngok nyaldost�k �s sz�p lassan bekebelezt�k. Finom meleg terjengett a szob�ban, a f�lhom�ly csak m�g csod�latosabb� var�zsolta a kis helyis�get. Apr� f�nyek tucatjai helyezkedtek el k�rben a falak ment�n �s a k�z�pen l�v� doh�nyz�asztalon. A gyerty�k m�r f�lig el�gtek, de m�g mindig kitart�an ontott�k magukb�l a rem�nyt ny�jt� vil�goss�got, �m m�r ez is kev�snek bizonyult.

   Az ablakp�rk�nyon �lt �s kifel� n�zett, a feh�r takar�ba burkol�z� t�jra, a z�ld feny�kre �s a kopasz f�kra. M�rv�nyszer� arca, h�feh�r b�re, v�kony, hib�tlan teste ak�r egy szobor� meg se mozdult, t�volba r�ved� tekintete, szinte m�r-m�r t�nyleg egy m�alkot�s k�p�t keltett�k. Azt�n hirtelen egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig a s�padt arcon, csak egyetlen egy, de az hossz� utat bej�rva v�g�l meg�llt az �ll�n �s egy n�ma sikollyal lehullott az �l�be. Majd ism�t mintha semmi sem t�rt�nt volna a szobor mereven �lt a p�rk�nyon, de m�r nem volt olyan, mint azel�tt. Egy-egy arcizom megr�ndult, k�zd�tt k�nnyeivel, melyek egyre er�sebbek lettek, ahogy az eml�kk�pek sorra t�rtek el� �s, mint a v�sznon jelentek meg a szeme el�tt. �r�knak t�n� hossz� percekig k�zd�tt, harcolt az �rz�seivel, de a csat�t tudta, m�r elvesztette. Hihetetlen �ress�g volt a sz�v�ben, a lelke mintha tovasz�llt volna, de m�gis rabk�nt, l�ncra verve v�rt a szabads�gra.

   A feh�r selyem anyag, melyb�l apr�l�kos, prec�z munk�val a ruh�ja k�sz�lt finoman hullott test�re mikor –ak�r egy lass�tott felv�telben- lem�szott a p�rk�nyr�l �s k�d�s tekintettel, elsz�nts�gt�l �k�lbe szorult kezekkel elindult az asztal fel�. A padl� nyikorgott ahol l�bai �rintett�k, nem is l�pett, suhant a parketta felett, ahogy azt a sz�npadon is tette p�r �r�val ezel�tt amikor m�g mindennek �rtelme volt �s a vil�g tele volt csod�kkal, boldogs�ggal. Felvette azt az egy t�rgyat az asztalr�l, amely valahogy nem illett a szoba meghitt k�p�be, felemelte, eg�sz k�zel az arc�hoz tartotta �s megford�totta p�rszor, hogy minden oldalr�l szem�gyre vehesse. A kandall�ban egyre kisebb l�nggal �gett a t�z, senki sem piszk�lta meg a parazsat, senki sem tett �jabb f�t oda, �gy az kezdett sz�p lassan kialudni, de m�g maradt annyi ereje, hogy visszat�kr�z�dhessen a k�s peng�j�n.

   A l�ny le�lt az asztal mellett �csorg� fotelbe, l�bait felh�zta �s tov�bbra is megb�v�lten n�zte a t�rgyat mely �gy illett a kez�be, mintha direkt neki tervezt�k volna. Meg�rintette mutat�ujj�val a penge hegy�t, addig nyomta hozz�, m�g ki nem buggyant az els� v�rcsepp, de nem kapta el a kez�t, nem sikoltott fel, csak n�zte, ahogy egyre t�bb �s t�bb csepp csatlakozik vez�r�hez �s k�szik v�gig az ujj�n egyenesen a tenyer�be. Oldalra billentette a fej�t, �gy n�zett hol a tenyer�re hol a m�sik kez�ben l�v� k�sre. Azt�n s�rni kezdett, zokogott �gy, ahogy m�g tal�n sosem tette ezel�tt, minden eml�ke ott kavargott a fej�ben, ami�rt �rdemes volt �lnie, �s ami miatt most itt �l.

   El�re hajolt �s egy �kszeres dobozt �rintettek ujjai. Felnyitotta a fedel�t mire egy figura emelkedett fel �s megsz�lalt egy �des zene, mely sz�m�ra nagyon kedves volt. Visszad�lt �s ism�t felh�zta a l�bait, kez�vel �gy szor�totta a k�st mintha az �lete f�ggne t�le, tal�n �gy is volt.

   Valaki kopogott az ajt�n. Ijedten kapta fel a fej�t a hangra, amikor az megism�tl�d�tt szinte �szt�n�sen emelte fel a m�r megsebzett kez�t �s m�r a penge a csukl�j�n volt, amikor egy hang t�rsult a k�zben d�r�mb�l�ss� er�s�d�tt zajhoz. Ism�t s�rni kezdett, a k�nnyeit�l semmit sem l�tott, de m�r nem is akart. Ez a hang m�g jobban f�jt neki, mint az eml�kei, amiket �riz �s �rizni is fog mindig. Szinte megv�lt�sk�nt �rte mikor az els� v�g�sok �rt�k az ereit, azok apr�, de m�gis hangosan t�n� pattan�sokkal v�ltak kett� �s magasra t�rt a v�r�ses folyad�k. Remegett a keze, ahogy a v�re t�vozott a test�b�l, de m�g maradt annyi ereje, hogy megfoghassa �s m�sik csukl�j�n is �tj�ra engedje az �let�nek utols� cseppjeit. Halkan s�rdog�lva hajtotta fej�t t�rd�re, v�rz� kezeit �l�ben pihentette, h�feh�r ruh�j�n egyre nagyobb v�r�s foltok jelentek meg. Eszm�let�t vesztve d�lt el�re �s az �lettelen test a padl�ra zuhant. Egy utols� s�haj t�rt m�g fel a mellkas�b�l, lelk�nek l�ncai v�gre elengedt�k foglyukat �s az egyenesen a szabads�g fel� sz�llt, az �g fel� ahol a felh�k felett v�gre arra a boldogs�gra lelhet melyre mindig is v�gyott.

   Az ajt� hangos reccsen�ssel adta meg mag�t, �s egy ablakrenget� puffan�ssal �rte el a f�ldet. A f�rfi a sokkt�l ledermedve �llt az ajt�ban �s n�zte a f�ld�n fekv� l�nyt, majd odarohant hozz�, let�rdelt �s karj�ba fogta. Mag�hoz szor�totta �s s�rva ringatni kezdte, azt�n felemelte a fej�t �s az �g fel� n�zett. Az �v�lt�se m�lyr�l j�tt �s a f�jdalom akkora er�t adott neki melyet m�g az ablakok �vegei sem voltak k�pesek elviselni �s sz�trobbantak a szenved� kedves hangj�nak ereje alatt...

V�ge