Nyisd ki a szemed!

 

 

2012.06.07. | 13:30 | Violin

 

     Kezdhetn�m megint az elej�n. Igen, ism�t vele �lmodtam, �s sz�rny� volt. Borzaszt�, hogy egyszer�en k�ptelen vagyok kiverni a fejemb�l, �s m�g �jjelente sem hagy nyugodni, mert bet�r a fejembe, ostorlomja az eszem, nem adja fel. A sz�vem elleni h�bor�t m�r megnyerte, m�r r�g �ta felh�ztam azt a bizonyos feh�r z�szl�t, kinyitottam a kapukat, �s hagytam bemas�rozni az �letembe, a gondolataimba. Megnyugtat a tudat, hogy l�tezik, besz�lhetek vele, amikor csak akarok, ha a Sors el�g kegyes hozz�m l�thatom, �s ha el�g kitart� vagyok, m�g az �rint�s�t is ki�rdemelhetem. Boldognak k�ne lennem, mert sokaknak m�g ez sem adatik meg, t�volr�l figyelik csup�n a saj�t gyilkosukat, m�g nekem rengeteg es�lyem adatik az el�bbiekre. Puszt�n csak a tov�bb l�p�ssel akadnak probl�m�k. Folyton siker�l egyest dobnom a kock�val, amivel bent ragadok az "Egy k�rb�l kimaradsz" nev� mez�ben, �s v�rok a soromra. Beel�znek, mindig el�m ker�l valaki, aki k�zelebb jut a c�lhoz, elveheti t�lem a nyer�s �r�m�t, a boldogs�got. Mikor azt hittem siker�lt v�gre hatost dobnom, r�l�ptem az egyetlen olyan mez�re a t�bl�n, ami visszak�ld a j�t�k legelej�re. Feladtam, m�s �ton pr�b�ltam elindulni, meg se k�zel�tve �t, �j c�l ut�n kutattam. Rem�nytelen�l. Nekem � kell, ez a val�s�g �s az �lom k�z�s pontja, mindig �rte k�zd�k, de sosem �rem el. Tudj�tok mit �lmodtam legut�bb? Elmes�lhetem...

 

     �lmomban a csal�dom egy ap�b�l, egy nagyn�nib�l �s az ut�latos, hisztis tizenn�gy �ves h�gomb�l �llt, akivel mondanom sem kell, nem j�tt�nk ki t�l j�l. Mint kider�lt k�s�bb, sok�ig nevel�sz�l�kn�l �ltem, s csak p�r �ve laktam abban a kisv�rosban, ahol az �lom zajlott. Voltak bar�taim, iskol�ba j�rtam, sportoltam, �s t�k�letesnek t�nt minden, addig a bizonyos napig. Volt egy sr�c (nevezz�k Deannek) a mi kis band�nkban, akit az els� pillanatt�l a sz�vembe z�rtam, de gy�va m�don titokban tartottam az �rz�seim, m�g egy nap ki nem b�ktem neki az igazs�got, �s innent�l kezdve remek�l alakult a t�rt�net, mert boldogs�gom megkoron�z�sa k�ppen k�z�lte, � is ugyan�gy �rez ir�ntam. Annyira val�s�gosnak t�nt, mintha t�nyleg meg�leln�m, nem csak k�pzeletem j�tszana velem. Azt�n hirtelen az eg�sz �tv�ltott r�m�lomba, mert egyik napr�l a m�sikra elt�nt, ell�pett, �s azt se tudtam merre kellene keresnem, mi�rt tette, mivel b�nthattam meg ennyire. S�rtam, rengeteget s�rtam, mind �lmomban, mind a val�s�gban, ezt bizony�totta �bred�sem ut�n p�rn�m �llapota is. A rem�ny csillag a k�vetkez� k�pkock�n csillant meg �jra, az �vszak v�ltoz�sb�l j�ttem r�, hogy nem kicsit ugrottunk az id�ben, majdnem f�l �vet, mire ism�t felbukkant az �letemben, de nem egyed�l j�tt, a l�ny gy�ny�r� volt, �l�nkv�r�s haj�, v�kony, t�k�letes arc� �s olyan k�k szem�, amilyet m�g sohasem l�ttam. Teljesen �sszet�rtem, majd az �lom ugrott egyet, s m�r m�sik jelenet k�vetkezett, �n, aki k�ztudottan m�g a magas sark�ban is t�riszonnyal k�zd�k, egy gerend�n �llok testnevel�s �r�n, ahol rettenetesen sz�d�l�k, majd a k�vetkez� pillanatban zuhanok, �s f�jdalmasan f�ldet �rek. A sz�rk�leten, s a hom�lyon �t l�tom �t a terem t�ls� v�g�b�l siet fel�m, de nem �r el hozz�m, mert az a l�ny meg�ll�tja, viszont a szem�ben l�tom az aggodalmat, az ijedts�get, ami �jabb rem�nyt kelt bennem. Sok ilyen ugr�s volt a k�pzeletemben. Esem�nymentes id�szakok maradtak ki, mint p�ld�ul ez ut�n is, mert legk�zelebb m�r a k�rh�zban voltam, fek�dtem az �gyban, a jobb karom bek�t�zve, nyakamba l�g� kend�vel egyhelyben tartva nagyj�b�l, s ism�t j�tt, hogy mennyire val�s�gos volt az eg�sz, mert miut�n felkeltem t�nyleg f�j mindenem, a karom, illetve az �lmomban elrepedt bord�m, de szerencs�re se ott se igaz�b�l nem s�r�ltem meg jobban. Napokig bent fek�dtem, senki m�s nem j�tt be hozz�m, mint az ap�m, pillanatnyi k�pekb�l �llt ez az id�szak, azt�n egyszer csak megszakadt a gyors beleteker�s, �s Dean egykori legjobb bar�tja, aki az �n bar�tom is volt egyben, �llt a k�rteremben, majd szomor� arccal k�z�lte, Deannek aut�balesete volt, s jelenleg k�m�ban fekszik, az orvosok nem j�solnak neki t�l sok id�t h�tra. Ez tet�zte a r�m�lmom, meg volt a cs�cspont, eml�kszem felkeltem, minden f�jdalmam h�tt�rbe szor�tva v�gtam �t a folyos�n, elvak�tott a f�lelem, halk z�g�snak t�nt a kiab�l�s, elt�rp�lt amellett, ami akkor fogadott, amikor megl�ttam. Cs�vekkel, g�pekkel egy�tt fek�dt, mintha csak b�k�sen aludni, a feje bek�tve, tele horzsol�sokkal, azt hittem ott helyben meghalok, mert �gy kell l�tnom. A sz�lei az �gya mellett �csorogtak, majd az anyja h�tra n�zett, �s, mikor megl�tott engem, arc�t el�nt�tte a d�h, �gy j�tt ki, hogy a folyos�n ord�tson velem, minden�rt engem okolva. Te j� �g, m�g most is belesz�d�l�k az eml�kekbe, olyan neh�z, m�g ha csak �lom volt is mindez. Eml�kszem, apa h�zott arr�bb, � vitt el t�l�k, egyenesen haza, ahol ism�t napokat p�rgetett �t az eszem, v�gig �ltem a semmibe meredve, ak�r egy k�szobor. Azt�n megsz�letett a terv, fogtam magam �s visszamentem a k�rh�zba, de m�r nem volt ott! Elt�nt, mintha nem is lett volna, a k�rterme �res volt, de mire eljutott volna a tudatomig fel�bredtem, mert cs�rg�tt az �ra.

 

     Percekig �ltem az �gyon �s n�m�n b�multam a hajnalt az ablakon t�l, fel sem tudtam fogni, az eg�szet, kattogott az agyam, mik�zben a k�nnyeim potyogtak v�ge l�thatatlanul. Azt �reztem sz�d�l�k, forog velem a szoba, �s meg sem akar �llni, leveg��rt kapkodva fogtam a fejem, de csak bizonyos mennyis�g� id� eltelt�vel kezdtem magamhoz t�rni a sokkb�l. Ennyire iszony�, val�s�gh� �lmom m�r r�gen nem volt, �m, amit a legjobban szeretn�k, ha ez sosem ism�tl�dne meg, �s sosem v�lna val�ra, mint szokt�k mondani, mert abba azt hiszem, bele roppann�k...

 

V�ge