Sziasztok!

Kicsit most felidegesített a G-Portál. Volt egy szépen megírt, rizsa bejegyzésem, erre küldeném el és csak úgy elszállt. 
Nem vagyok képes újra írni, ne haragudjatok, de a laptopot majdnem kihajítottam az ablakon hadart káromkodásom közepette.
Megyek inkább és telepakolom a konyhában kirakott "bünti perselyt", amiben a csúnyaszavak kimondása miatti pénzt gyűjtjük. Elkáromkodtam egy havi minimálbért az tuti.

A lényeg annyi volt, hogy ezerrel tervezgetem, mit kezdjek magammal, amikor újra dolgoznom kell majd, és jelenleg, az elmúlt több mint 3 évben mikkel próbáltam némi zsebpénzt összekaparni, hol tartok most és mik a meglátásaim, mire van igény. Nagyjából így ennyi. Amint ráveszem magam újra megírom, de most inkább iszom egy nagy pohár kávét és elnyúlok a játszószőnyegen a nappaliban.

Sziasztok!

   Kb. 2 naponta gondolkodtam rajta, hogy írni kellene ide, de sosem jutottam el eddig. Ne haragudjatok! Mostanában pörögnek a napok, nagyjából mindent elfelejtek és sokszor arra eszmélek, megint eltelt egy nap. 
   Ez jó dolog lenne? Részben igen, mert minden nap, ami eltelik végre mögöttem van, túl vagyok rajta és ez "éltet", nevezzük így az állapotom. Részben viszont rossz, mert a rengeteg rám váró feladat folyamatosan torlódik, halmozódik, aztán kapom a visszajelzéseket, letolásokat, hogy nem intéztem el valamit, vagy nem mentem el valahova, nem írtam rá, nem postáztam, utaltam... A gyógyszereimre is foghatnám, de régen is hasonló voltam, csak lightosabban, ezért maximum hozzásegítenek, de nem okolhatom mindenért azokat.
Szóval ezért is tűntem el, mert "kimegyek a konyhába vízért, de mire kiérek (három lépés) addigra azt se tudom, miért vagyok ott" napokat élek. Szerezni fogok egy nagy naptárt, olyan fali valamit, meg egy kis parafatáblát, aztán telebökdösöm cetlikkel, mint a nyomozós filmekben. Ide a homlokra tükörírás kevés, a noteszom meg sacc 3-4 hete elhagytam valahol... a lakásban. 

Hogy mi fogok csinálni az oldallal? Folytatom, természetesen. A nagylány ovis lett, fél 8-fél 4 közt ott van (elvileg), a kicsi októbertől szintén, ezzel a napközbeni időmmel szabadabban garázdálkodhatok majd remélem. Nem csak a kis bizniszem, a lakás, az oldal, a szerepezés, minden be lesz tervezve, talán tartani is fogom tudni. Januártól meg munka, addig meg kell találnom álmaim állását.
Nemrég voltam egy próbanapon, kereskedelem, sose szakadok el tőle. Amúgy tetszett, kisebb boltocska, ruhák, néha egyedül, néha párosban vannak bent, jönnek vásárlók is, színes az egész. Simán csinálnám. Viszont azt éreztem végig, hogy kilógok onnan. Nem ott van a helyem. Talán a főnökség, meg a kollégák hozzám-állása miatt. Az annyira nem jött be. Én csináltam, amit szoktam, bíbelődtem, vásárlóztam, rendezgettem abban a 2 órácskában, aztán hazajöttem. Azóta se hívtak. Lehet, valami túlbuzgó libának gondolnak, holott nálam ez az alap. Persze, szeretek ücsörögni, de azt is tudom, mi a feladatom, amit elvégzek szépen, aztán majd leülök, megállok. Sokat gondolkodtam a saját vállalkozáson, egy webshop, piac, ilyesmi, nem lehetetlen, csak el kellene indulni. Plusz vannak hátrányai, nem csak anyagi értelemben. Az egyik álmom teljesülne vele, de most nem látom reális képnek a jövő év kezdésére. Azt se tudom, mit szeretnék csinálni. Kereskedelem? Nagy bolt vagy kicsi? Milyen? Ha nem, akkor merre? Adminisztráció? Meki, meg társai abszolút kizárva, vendéglátás bizonytalan. Dolgoztam benne rövid ideig, nem volt rossz, de jó tapasztalatokat se szereztem túl sokat. 
Meglátjuk.

Bonyolult, minden olyan bonyolult. 

Sziasztok!

   Ez az oldal első bejegyzése, de nem az utolsó, ezt megígérhetem. :) 
Igen, sokaknak ismerős lehet a tartalom, esetleg a cím is, ami annak köszönhető, hogy ez a sokadik költözködésem a bloggal, mert valahogy sehol sem találtam vele a helyem. Voltunk már a G-Portálon, aztán Wordpress-en és azt követte a Blogspot, ami talán a legjobb volt mind közül, mégis visszahúzott a szívem ide. A régi portál meg fog szűnni itt is, ott is, de előtte mindent összpontosítok ide, mert nem szeretném, ha bármi elveszne.
Talán az írásaim fognak a legnehezebben felkerülni, mert mindent át fogom nézni, hogy a lehető legkevesebb hibával és úgy kerüljenek fel, ahogy szerintem is a legelfogadhatóbb. Na, ez utóbbi lesz a legnehezebb, mert ritka kritikus típus vagyok, ha a saját írásaimról van szó. Legszívesebben fiókba rejteném mindent, de szerencsére vannak lelkes előolvasóim baráti és családi körben, akik nem hagyják, hogy teljesen lemondjak magamról ezen a téren (is). :D

Szóval a nagy tervek megvannak, a megvalósítás időbeni szabadságomban reményeim szerint mielőbb bekövetkezik, és ha utolérem magam, akkor jöhetnek az új tartalmak is. 

Ti is várjátok már? Van valami hihetetlenül jó érzés abban, amikor újra átcuccolva, friss lapokkal kezdem el az elejéről, hiába a munka mennyisége, a végeredmény mindenért kárpótol. :)

Szép ősz eleji napokat nektek!